Rasovszky: A kiszámíthatatlanság adja az egyik varázsát

– Nyert már junior világ- és Európa-bajnokságot tíz kilométeren, az idén pedig világ- és Európa-kupát az olimpiai számban, mégis: nem gondolja, hogy sok lesz mindhárom táv a balatonfüredi vb-n?
– Amikor május végén a francia nyílt bajnokságon, ami számunkra, magyarok számára egyben a válogató is volt, megszereztem az indulás jogát mindhárom távon, úgy gondolkodtam, hogy azon a versenyen az öt és a tíz kilométer is remekül ment, és a huszonöt is úgy húsz kilométerig...– Nyert már junior világ- és Európa-bajnokságot tíz kilométeren, az idén pedig világ- és Európa-kupát az olimpiai számban, mégis: nem gondolja, hogy sok lesz mindhárom táv a balatonfüredi vb-n?
– Amikor május végén a francia nyílt bajnokságon, ami számunkra, magyarok számára egyben a válogató is volt, megszereztem az indulás jogát mindhárom távon, úgy gondolkodtam, hogy azon a versenyen az öt és a tíz kilométer is remekül ment, és a huszonöt is úgy húsz kilométerig...

– Onnantól?
– Tragikus volt. Fájt mindenem, kétezres köröket úsztunk, én meg öt perccel voltam lassúbb a többieknél. Ha nem tudtam volna, hogy a második magyar vagyok, biztosan kiszállok!

– Mindezek után vállalja a három számot Füreden?
– Igen, mert Franciaországban négy nap alatt úsztam le a hármat, az öt és huszonöt kilométer között még fél nap sem volt, a vébén viszont jó az elosztás, majdnem két napot tudok minden szám után regenerálódni. És az is fontos, hogy Balatonfüreden hétnapos lesz a verseny.

– Az edzője, Szokolai László támogatta a döntésében?
– Először azt mondta, nézzük meg, hogy a korábbi világbajnokságokon hányan és egyáltalán kik választották mindhárom számot. Nemigen találtunk ilyet, legfeljebb olyan úszót, aki két távot vállalt. Mindezek ellenére az edzőm rám bízta a döntést, és mivel a huszonöt kilométer a legvégén van, én a három indulásra voksoltam.

– Milyen célokkal vág neki a három távnak?
– Úgy kezdtem el ezt az évet, hogy azt mondtam magamnak, szeretnék valamelyik távon az első hat között végezni, aztán ahogy telt az idő, merészebb lettem, és azon gondolkoztam, milyen jó is lenne az első háromban lenni valamelyik szám után.

– Az eredményei alapján ez egyáltalán nem tűnik túlzásnak.
– Én is azt gondolom, hogy ez nem elvadult ötlet, ennél nagyobbat viszont nem is akarok álmodni. Úgy érzem, ha a verseny során semmi előre kiszámíthatatlan helyzet nem adódik, ez reális.

– Na, épp ez az! Mondja, mit szeret a nyílt vízi úszásban?
– Éppen a kiszámíthatatlanság adja az egyik varázsát, nálunk nincs legyőzhetetlen ember, hiába van valaki kirobbanó formában, belekeveredhet bármibe: bunyóba, kizárásba. Kicsit rosszalkodni is lehet menet közben...

– Szokott?
– Előfordul. Meg kellett tanulnom, hogy ne hagyjam magam, ha úgy adódik, és azt is, hogy mikor kell belemennem egy adok-kapokba, és mikor nem. Volt olyan, hogy még a verseny elején belementem, de nem kellett volna, mert a hajrára nem maradt energiám.

– Elkerülni nem lehet?
– Olyan nincs. Az elején persze elgondolkozik az ember, mire is jó ez, meg azon is, miért is csinálja a másik, de aztán beleszokik. Vannak véletlen ütések, és vannak olyanok is, akikről köztudott, hogy szeretnek belemenni az ilyen szituációkba. A legrosszabb, amikor egy országból két úszó van a közeledben: kettő ellen esélytelen az ember, ilyenkor inkább oda kell figyelni, és megúszni a verekedést.

– A verekedések, a helyezkedések nyilván lekötik a figyelmét, az energiáit, de sohasem unatkozik menet közben?
– Én sokszor azon gondolkozom, mit is fogok a következő körben csinálni, nézegetem a többieket, figyelem, mit csinálnak mások, de olyan is van, hogy befészkeli magát a fejembe egy dalszöveg, és hiába próbálok, nem tudok megszabadulni tőle.

– A frissítések segítenek ilyenkor?
– A tíz kilométer első felében ahányszor csak lehet, kimegyek frissíteni, onnantól ez attól is függ, hogyan alakul a verseny. Nem feltétlenül az időveszteség miatt hagyom ki, sokkal inkább azért, mert ilyenkor rendszerint nagyobb sebességre kapcsol a mezőny, és ha mondjuk a többiek nem mennek ki a stéghez, nehéz visszakapaszkodni hozzájuk.

– És hogyan lendül át a holtpontokon?
– Ez változó. Volt olyan versenyem az idén, hogy úgy jöttem ki a vízből, akár még egyszer leúszhatjuk a távot. De legutóbb, a barcelonai Európa-kupán az utolsó kör elején úgy éreztem, nincs tovább. Próbálom elterelni a gondolataimat ilyenkor, próbálok nem arra gondolni, mennyire nehéz.

– Arra gondolt a felkészülés során, hogy az eredményei alapján bizony Rasovszky Kristóftól sokat várnak a szakvezetők és sokan mások?
– Igen, hallottam az ilyen vélekedéseket, de éppen azért, mert kitűztem magam elé a célokat, nem érzem, hogy mások véleménye terhet tenne a vállamra. A legfontosabb, hogy a saját várakozásaimnak feleljek meg.

– A Balaton vizében. Szereti a tavat?
– Kifejezetten. Nem éppen akkor, amikor huszonhat-huszonhét fokos, az már meleg, de igen, nagyon szeretem. És hihetetlenül feldob, hogy sokan szurkolnak majd nekem. A nagyobb versenyekre a szüleim és a testvérem el szoktak jönni, ez mindig nagyon jó, ezúttal viszont majdnem mindenki itt lesz a nagyobb családomból, a barátaim, plusz rengeteg magyar. Mit mondjak, ez azért elég inspiráló!