– Nem tűnik elégedettnek ezzel az ötödik hellyel…– Nem tűnik elégedettnek ezzel az ötödik hellyel…
– Éremért jöttem, így nem is lehetek vele százszázalékosan elégedett, de azt biztosan tudom, hogy kiúsztam magam. Viszont sok hibát vétettem, ami egy öt és fél órás versenyen megbosszulja magát. Sokat tanultam belőle, ez az első huszonöt kilométerem, amivel nem vagyok elégedett, és a legnehezebb is, mert a meleg víz hosszú távon sok energiát vett ki belőlem, és nagyon hullámzott, amire nem voltam teljesen felkészülve.
„Ez volt életem második huszonöt kilométeres versenye a franciaországi válogató után, szóval nem vagyok túl rutinos ebben a számban. A mostani azonban érzésre is sokkal jobb volt, mint az előző, és eredményben is. A végén nagyot küzdöttünk a cseh lánnyal, és félelmetesen jó hajrája volt, megérdemelte, hogy előttem ért be. Boldog vagyok ezzel a tizenkettedik hellyel, ez reális, annak meg különösen örülök, hogy be tudtam osztani az erőmet, mert azt hittem, hamarabb elfáradok és hamarabb kikészülnek az izmaim. De a frissítőket jól osztottam be, és annak is köszönhető, hogy végig jól bírtam.”
– Milyen hibákra gondol?
– A rajtnál a mezőny végén kellett volna maradnom, de kicsit megijedtem, hogy a franciák már korán szét akarják szakítani a mezőnyt, mert hol elhúztak, hol újra összeértünk. Végül nem sikerült annyira összedolgozniuk, mint gondoltam, de mivel mégis csak a kétszeres tíz kilométeres világbajnok Aurélie Mullerről volt szó, nem bízhattam abban, hogy így ki fog készülni a végére.
– Ön jól osztotta be az erejét?
– Nem, mert nem így terveztem, és nem sikerült betartani azt a taktikát sem, amit elterveztem. Higgye el, inkább lettem volna abban az élbolyban, amelyik fejre állt a végén, de láttam, hogy messze vannak tőlünk, akármennyire is közeledünk hozzájuk. A hajrára már átestem a holtponton, pedig tartalékolni akartam. Ha őszinte vagyok, az az érzésem, hogy most ott lett volna a helyem a dobogón.
– Pedig a hajrán egyáltalán nem látszott, hogy elfogyott volna az erejével.
– Tudtam, hogy nem vagyok benne az első háromban, nem éremért küzdök, és ez a motivációmra is hatással volt. Persze próbáltam mindent beleadni, már csak a hazai közönség miatt is, de végül nem sikerült megvernem az olasz lányt, aki nem könnyítette meg a dolgom, először azt hittem, nem is a cél felé megyünk, hanem úszunk még egy kört.
– Volt egy sárga lapja. Azt hol és miért kapta?
– Amiatt az ausztrál lány miatt, aki már tíz kilométeren is felbosszantott. Egyszer csak lenyomott a víz alá, mire visszanyomtam, és engem büntettek meg érte. De ez volt életem első sárgája hat év hosszútávúszás után, úgyhogy ideje volt.