Czene Attila igazat ad Hosszú Katinkának

– Az MTVA televíziós szakkommentátoraként dolgozik majd a vébé úszóprogramja alatt a Duna Arénában. Hogyan készül a feladatra, egyáltalán mi az pontosan?
– Amolyan állandó vendég leszek nyolc napon át a medence közvetlen közelében, a sajtópáholy elé kihelyezett stúdióban. A főpróbát már megtartottuk Verrasztó Zolival együtt a Budapest Openen, s ennek alapján úgy érzem, az a fő feladatom, hogy gyors információkkal, napi aktualitásokkal szolgáljak a nézőknek. Félig háttal állok majd a medencének, persze nem végig, csak amikor minket mutat a kamera.

– Mennyire tud bennfentes lenni, olyasmit mondani, amit a néző és a riporter nem tud vagy nem lát?
– Erre törekszem, leginkább úgy, hogy állandó kapcsolatban leszek Sós Csaba szövetségi kapitánnyal és az edzőkkel. Főleg a magyar versenyzőkre fókuszálok, ahogy annak idején Széchy Tamás is mondta nekünk, az ellenfelekből felkészülünk, de nem velük foglalkozunk, hanem magunkkal. Megpróbálom begyűjteni a kulisszatitkokat, ki hogy aludt, milyen lábbal kelt fel, elkapta-e valami betegség. Az edzők nyilván csak az adott verseny után nyílnak meg jobban, de én menet közben is érzékelhetem, mire gondolnak, mit éreznek, mint ahogy a világranglistát is más szemmel nézem, mint egy laikus.

– Említette, hogy a mieinkre fókuszál, de mi a helyzet egykori legjobb számaival, például a kétszáz méter vegyessel? Ezt külön figyeli?
– Nyilván tudat alatt fokozottabban figyelem, mint az egyéb versenyszámokat, s itt szakmai szempontból is tudom kritizálni akár a külföldi versenyzőt, hogy mit rontott el – remélhetőleg a magyar javára. Hiszen az úszás ugyanaz maradt, csak az időeredmény, a teljesítmény jobb, mint húsz évvel ezelőtt, az én időmben, amikor meg jobb volt, mint korábban Hargitay Andrásnál, Darnyi Tamásnál. Azt hívják fejlődésnek, hogy az egykori eredményemmel ma a fasorban sem lennék.

– Úszópályafutása érdekessége, hogy olimpiát tudott nyerni, világ- és Európa-bajnokságot azonban nem. Hiányoznak ezek a címek?
– Gyerekkoromban az volt a legnagyobb vágyam, hogy világbajnok legyek világcsúccsal, főképp mivel ezt láttam példaképemtől, Darnyi Tamástól 1986-ban Madridban. A vébé egy úszóverseny, az olimpia viszont olimpia, erről még csak nem is álmodtam, aztán tessék, sikerült, a többi meg nem.

– A riói ötkarikás játékok után egy évvel milyen lehet a budapesti vébé?
– Az olimpia előtti világbajnokságokat általában értékesebbnek tartják, mint az utániakat, hiszen néhányan abbahagyják, mások nincsenek olyan formában, miközben új tehetségek tűnhetnek fel. Ám én azt mondom, amikor felállnak a versenyzők a rajtkőre, akkor már minden vébé ugyanolyan: lesz, aki szerencsével jár, s lesz, aki betlizik. A budapesti közönségnek pedig szinte olimpiának számít majd, ebben biztos vagyok.

– S a versenyzőinknek is hasonlót jelenthet a hazai pálya?
– Nekem annak idején hátrány volt itthon versenyezni, nem szerettem. Minél távolabb mentünk, annál jobban szerepeltem. Hozzáteszem, ez most más helyzet, amit az én generációm nemigen tud átérezni, hiszen akkoriban el sem lehetett képzelni egy budapesti rendezésű világbajnokságot, de még Eb-t sem. A vébé több sportágat, több diszciplínát tartalmaz, nézőközpontú igazi vizes fesztivál lesz, s szerintem az izgulás, az idegeskedés is véget ér, ha az ember a rajtkőre lép. Egy profi sportoló annál jobban teljesít, minél nagyobb a tét, s ha mindent megtett előtte a felkészülés során, ilyenkor már kár spannolnia magát. Erősen bízom benne, hogy a mieinkkel így történik, s magyar sikerektől lesz hangos a Duna Aréna és a többi helyszín is.

– A Magyar Szabadidősport-szövetség elnökeként külön érdekes, hogy mit gondol a Duna Aréna és a többi felújított létesítmény utóhasznosításáról. A vébé után ki lehet majd használni őket?
– Nagyon fontos kérdés, jó, hogy felvetődött. Nemcsak ez a nagyszerű uszoda épült, hanem a többi, például a Komjádi-Császár is megújult, a hetvenes évekből végre eljutott a huszonegyedik századig. Megnőtt a vízfelület, de ezzel együtt az igény is, hiszen egyrészt a kiemelkedő eredmények és a nagy hazai versenyek népszerűvé tették a sportolókat és a sportágakat, másrészt sikk, divat lett az egészséges életmód, ezen belül az úszás. Nyilván ezt korszerű körülmények között végezni sokkal jobb, a szabadidősport szempontjából mindenesetre inkább a vízfelület növekedése számít, no meg az, hogy az új uszodák új árakat is jelentenek. Hiszen itt megfelelő motivációval és szabadidővel rendelkezve saját pénztárcából kell finanszírozni a sportolást.

– Szép sportvezetői múlt áll a háta mögött, a Magyar Úszószövetség tisztújítása előtt sem titkolta, el tudta volna magát képzelni a szervezet vezetőjeként. Most, hogy erős frontok alakultak ki a hazai „táborok" között, még mindig lenne elnök?
– A vébé kapcsán olyan anyagi erőforrások, finanszírozási lehetőségek szabadultak fel, hogy várható volt valamilyen konfliktus. Bár megvan az elképzelésem a társadalmi elnök szerepéről egy civil sportszervezet élén, a helyzetet látva valóban azt mondhatom, köszönöm, ez most nem hiányzik. Úgy gondolom, a régi és az új elnöknek is megvan a maga fontos és pozitív szerepe a vébé megszervezésében, utóbbinak eddig nem adódott túl sok ideje bizonyítania a rátermettségét. Az ilyen jellegű versengés más szakszövetségek életében is előfordul, csak most a sportág ereje, jelentősége és a vébé közeledte miatt nagyobb hullámokat vetett. Szerintem ezek a hullámok idővel elülnek, s remélhetőleg a jó rendezésre és a szép magyar eredményekre emlékezünk inkább.

– A rendezés és az eredmények kapcsán mit vár a vébétől?
– A riói termésnél, hét éremnél többet s több versenyzőtől, de részletekbe azért nem mennék bele, mert nem akarok az amúgy is meglévőnél nagyobb terhet rakni az úszóinkra. A rendezéssel pedig szerintem a nemzetközi szövetség és a közönség is elégedett lesz, úgy érzem, ez érződik a levegőben. Van bőven közelmúltbeli szervezési tapasztalatunk, s ha átvesszük a FINA kialakult know how-ját, nem lesz gond.

– Biztosnak tűnik, hogy sikereink legfőbb záloga Hosszú Katinka, aki legutóbbi közleményében a nemzetközi szövetséget, a FINA-t is keményen kritizálta, többek között amolyan sportolói „szakszervezetet" hiányolva. Igaza van?
– Igen, igaza van, mivel a versenyzőnek mindig igaza van, ahogy azt Széchy Tamás mondta annak idején. Árnyaltabban fogalmazva sok igazság van a mondandójában, de persze semmi sem fehér vagy fekete, s szerintem kezelhető a helyzet Katinka vitát generáló javaslatai kapcsán. Meglátása a versenyzői érdekképviseletről egyáltalán nem idegen a sporttól, számos profi példa van rá. Azt is meg kell jegyezni, hogy olyan közigazgatási, szakmai támogatás után, amilyet jelenleg ő és a magyar úszás élvez, jogos a támogató igénye arra, hogy be kell tartani a működési szabályokat. Katinka abszolút innovatív személyiség, valószínűleg öt-tíz év múlva már nem tekintjük abnormálisnak azt a metódust, motivációt, hozzáállást, amelyet ő képvisel. Mondhatjuk, hogy megelőzi a korát, ám ez sem egyedi, Széchy jó húsz éve amolyan edző-menedzserként szintén ezt tette, tűzön-vízen át képviselve a saját és versenyzői érdekeit. Katinka is konzekvensen mindig ugyanazt mondta, Rióban szerzett három arany- és egy ezüstérmet, ha ez nem történt volna meg, kevesebben figyelnének rá. Azért nyilván az úszósportnak valamilyen keretek közé kell szorítania, felhasználva az építő jellegű elképzeléseit, amelynek gyümölcseit a következő generáció élvezi. Tegyük hozzá, Hosszúék nagyobb szabadságot élveznek Magyarországon, mint az Egyesült Államokban, tudom, mert éltem ott, hogy Amerikában sokkal több buta, logikátlan szabály létezik, mint itthon.

– Hogyan látja, az ön negyvenes generációja megfelelő szerepet tölt be a magyar és a nemzetközi úszósportban?
– Remélem, igen. Mindenhol létezik amolyan vének tanácsa idős, tapasztalt szakemberekből, s ha ők megfelelően végzik a dolgukat, támaszkodva a fiatalabbakra is, akkor ebben nem feltétlenül kell problémát keresni. A FINA vezetősége például épp most vezetett be szabályváltoztatásokat, ezt nevezhetjük nyugodtan innovációnak, függetlenül attól, hogy személyesen Hosszú Katinkának vagy Jakabos Zsuzsának épp nem annyira kedvez. Ám egy év teszt után biztos vagyok benne, hogy változtatnak rajta a tapasztalatok függvényében.