Shakira reméli, Paul polipnak igaza lesz

– Mi az, ami leginkább megfogta Dél-Afrikában?
– Az egész egy hónap, amit itt töltöttem, olyan inspiráló volt, ez volt életem egyik legboldogabb hónapja. Izgalmas volt minden reggel felkelni várva az aznapi mérkőzéseket, kinyitni az újságokat, és rögtön a sportrovatot megkeresni. Focifanatikus lettem. A dél-afrikai emberek nagyszerűek. Mindig vidámak, és nagyon sok szeretetet adnak, ők még különlegesebbé teszik ezt a tornát. Azóta érzem a szeretetüket, mióta ide jöttem. Megérkezésemkor a bevándorlási hivatal munkatársai is a Waka Wakát táncolták és énekelték, csodálatos élmény volt.

– Volt olyan mérkőzés, amelyet a stadionban nézett végig?
– Igen, eddig három meccset izgultam végig a helyszínen. A nyitókoncert után ott maradtam a stadionban, és megnéztem a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzést. Az Argentína–Nigéria és a Spanyolország–Paraguay találkozót is a helyszínen láttam. Természetesen a döntőn is ott leszek.

– Mely csapatok útját követte a tornán?
– Természetesen a latin-amerikai csapatoknak drukkolok. Úgy gondolom, ők nagyon fontos szerepet játszottak a vb-n. Argentína, Uruguay, Paraguay és Brazília, ők a kedvenceim. De szerintem a spanyolok is hihetetlenül jók. Értük szorítok a döntőben. Ez nálam morális kérdés: spanyol az anyanyelvem, ezért kell a spanyolokat választanom.

– Meg tudná tippelni a döntő végeredményét?
– Nem merem megjósolni az eredményt, de szerintem hinni kell a polipnak. Paul a spanyolokat választotta, és igaza lesz.

– Tanult valamit a dél-afrikai együttessel, a Freshlygrounddal való próbákból és előadásokból?
– Természetesen. A Freshlyground nagyszerű csapat. Zolani hangja egyedülálló, hihetetlen. Nagyon jó hangulatot teremtenek, és remek, ahogy különböző kultúrák zenéit kombinálják a popműfajjal. Örülök, hogy ilyen tehetséges együttessel dolgozhattam, és segítettek nekem a Waka Wakában.

– Mi a legjobb élménye a világbajnokságról?
– A legemlékezetesebb pillanatok egyike, amikor az Argentína–Nigéria meccsre mentem, és óriási dugóba kerültem. Láttam az embereket az utcán, kiszálltak autóikból, táncoltak és énekeltek. Annyi ölelést kaptam tőlük, mint még soha életemben. Mindig mosolyt látni az arcukon, ez az, ami beragyogta ezt a világbajnokságot. A turistákat is feltöltötték energiával. A helyiek annyira kedvesek voltak velük, hogy senki sem panaszkodhatott. Mindenütt a tisztelet és a tolerancia volt a legszembetűnőbb, a stadionokban és azokon kívül is. Csodálatos, ahogy a focisták megölelik egymást a meccs után, ahogy két ellentétes szurkolótábor békésen egymás mellett élteti saját csapatát. Szerintem ez mind azért van, mert itt, Dél-Afrikában van a vébé, ez mindenkinek hat a gondolkodására.