– Így van. Ott vagyunk, ahol lenni akartunk, és azzal a csapattal mérkőzünk meg, amelyikre vártunk, mivel Brazília is abban a csoportban volt. Csak annyi történt, hogy a sajtó túlságosan az eredményeket nézi, és mivel elbuktuk az első meccset Svájc ellen, elkezdték kongatni a vészharangokat. De sikerült változtatnunk a helyzeten.
– De önök is kételkedni kezdtek, ne tagadja!
– Nem mondom, hogy nem kételkedtünk, mert nehéz elvonatkoztatni attól, amiről mindenki beszél. Ám azt kell mondjam, hogy Svájc ellen játszottunk eddig a legjobban, mégis veszítettünk. Egy vagy két góllal kellett volna győznünk, de nem sikerült semmi. Nem kellett volna ennyit beszélni a dologról. A második találkozónkon Honduras ellen is jól játszottunk, míg a harmadikon nem hagytak minket futballozni. Néhány nagyszerű egyéni megmozdulással nyertünk Chile ellen.
– Akkor van néhány dolog, ami egyelőre nem működik tökéletesen...
– Talán nem mozgunk el eleget és nem játszunk eleget a széleken, valamint nem birtokoljuk olyan sokat a labdát. Amikor előrébb szerepelek, akkor kevesebbszer vagyok játékban, ám nem ilyen egyszerű a kérdés. Beszéltem erről Del Bosquéval, aki azt mondta, hogy ott játsszak, ahol a legjobban érzem magam. Osztogatni szeretem a labdát, és ehhez helyre van szükség.
– Milyen játékot vár Portugáliától?
– Szerintem keményen védekeznek majd, hagyni fogják, hogy birtokoljuk a labdát, valamint Cristiano és Simao gyorsaságára építenek. Fizikailag nagyon erős csapat, és eddig egyetlen gólt sem kapott a vébén. Kemény, agresszív együttes.
– Mit szól Olaszország, Franciaország és Anglia búcsújához?
– A világbajnokság igazságtalan. Csak egy csapat nevethet a végén, a többiek mind csalódottan távoznak. Anglia favoritként érkezett, aztán egy meccset elveszített, és ezzel véget is ért a tornája. Ezért mondom azt, hogy igazságtalan a vébé.
Gyász: elhunyt Gálvölgyi István labdarúgóedző
Brazília helyett másoltuk a szovjet mintát
