Vívás: a legvonzóbb szakosztályoknak kihívást jelent a növekvő létszám
Akadnak vívószakosztályok, amelyek termeiben délutánonként kis túlzással egy tűt sem lehet leejteni, a növendékek háta szinte egymást éri a gyakorláskor, miközben a következő csoport már az ajtóban toporog. Fölvetődik a kérdés: az egyesületek hogyan tudnak megbirkózni a magas létszámmal, és a zsúfoltságban
mekkora kihívást jelent megfelelő minőségű edzést tartani?
„Szerencsére nagyon sok fiatal választja a vívást, egy sikeres olimpia után a gyerekek megrohamozzák a termeket – mondja Boczkó Gábor, a válogatott szövetségi kapitánya. – Szilágyi Áron 2012-es londoni győzelme után rengetegen kezdtek vívni, és mivel azóta minden olimpián volt aranyérmünk is, a népszerűség töretlen. De ez régebben is így volt, ráadásul még a hazai rendezésű világbajnokságok is láthatóan meghozzák a kicsik meg a szüleik kedvét. Emlékszem, amikor a párbajtőrcsapattal 2013-ban az ukránok ellen világbajnoki döntőt vívtunk Budapesten, négy-ötezer ember szurkolta ki a helyszínen a győzelmünket. Ennek hatására is sokan jelentkeztek a klubokban, ahogyan a 2019-es hazai vébé után is, amelyen Siklósi Gergő nyert aranyat. Persze a népszerűsítésben hatalmas szerepe van a médiának, hiszen a legtöbb gyerek a tévében látja a sikereket. Ezzel együtt az igazolt versenyzőink száma még így is sokkal kevesebb, mint a riválisaink közül például az olaszoknak, a franciáknak vagy az amerikaiaknak.
De nagyon örülünk azoknak, akik vannak, mert belőlük lesznek a későbbi olimpikonjaink, és idővel az ő szereplésük lesz hatással a következő generációra.
Értelemszerűen minél szélesebb az utánpótlásbázis, annál több jó vívó kerülhet ki onnan. A párbajtőrt az egyszerűsége miatt sokkal többen választják, mint a kardot vagy a tőrt. Amíg a legutóbbi junior-kupafordulón párbajtőrben megközelítőleg százötven férfi és száztíz női versenyző indult, addig kardban hetvenen, illetve negyvenöten neveztek. És a mennyiség bizony befolyással lehet a minőségre is, mert a nagyobb versenyek jobb vívókká tehetik a fiatalokat.”
A fővárosban a legnépszerűbb bázisok közé sorolandó az MTK Budapest, a Budapesti Honvéd és a Vasas szakosztálya. Utóbbit vonzóvá teszi, hogy a szakosztály elnöke Szilágyi Áron, a társelnöke pedig Szász Emese. A piros-kék klub fiataljai a sportági klasszisokkal is találkozhatnak a Kovács Pál Vívócsarnokban, de nem csak a Pasaréti úti létesítményben zajlanak az egyesületi edzések. Erről a Vasas – egy ideje Szilágyi Áront is edző – több korosztályos világ- és Európa-bajnok kardozót nevelő mestere, Kósa Miklós beszélt.
„Nálunk minden évben nő a létszám, és eljutottunk odáig, hogy már nem férünk el a teremben. Most éppen a Városmajorban bérelünk egy másik csarnokot, emellett párbajtőrbebn és kardban is több általános iskolai tornateremben zajlanak délutánonként az edzéseink. A szakosztály létszáma meghaladja a négyszáz főt, a sportolóink felkészítése gondos szervezést igényel. Igyekszünk figyelni arra, hogy a mennyiség semmiképpen ne menjen a minőség rovására. A mi rendszerünkben az adott csoportért egy-két edző felel. A kicsiknél játékkal kezdődik a tréning, a nagyobbaknál bemelegítés, lábmunka, pengével végrehajtott kötött feladatsor és szabad vívás a sorrend az edzésen. Ez idő alatt a többi edző kiemel egy-egy gyereket egyéni foglalkozásra, amit iskolázásnak nevezünk. Persze, ahhoz sok edző kell, hogy mindenkire jusson idő, ezért a tanítvány hozzáállásán is sok múlik.
Aki elhivatott, az igyekszik az edzésidő minden percét kihasználni, azonnal ott van a páston, amikor lehetősége adódik bekötni, és a folyamatos fejlődés lebeg a szeme előtt.
De ha kell, elmondjuk a gyereknek, hogy a szülei bizalmat szavaztak nekünk, fizetnek az edzésért és a felszerelést is biztosítják, így ne azért jöjjön, hogy a padon ücsörögjön. A nagy létszámból valóban több jó vívó kerülhet ki, de ügyelni kell arra, hogy az edzőnek maradjon energiája észrevenni a tehetséget, majd megfelelő módon foglalkozni is vele. Toborzót évek óta nem tartunk, de nemet sem mondunk senkinek. Ha valaki nálunk akarja elkezdeni ezt a gyönyörű sportágat, akkor találunk számára időt, helyszínt és lehetőséget.”
(Kiemelt kép forrása: Vasas SC)
