Másfél héten át küzdöttek egymással Egyiptomban az U19-es fiú kézilabda-világbajnokság résztvevői, köztük a magyar válogatott is: a múlt hét vasárnap véget érő esemény a 2006-os és 2007-es születésű játékosok első vb-je volt, ennek megfelelően nagy várakozások előzték meg a kezdést.
Gulyás István szövetségi edző óvatosan fogalmazott a közvetlen felkészülés során, amikor a célokról érdeklődtünk, elmondta, hogy szakaszról szakaszra kell majd koncentrálni, bízott benne, hogy a csoportkör után a középdöntőbe jut a válogatottunk. Ezt az akadályt simán vette az együttes, Marokkó, Koszovó és Svájc csapata ellen is magabiztos győzelmet aratott. A középdöntőben Ausztria ellen Fazekas Máté utolsó pillanatban szerzett szabaddobásgóljával gyűjtötte be a két pontot a válogatott, amelynek így belefért, hogy a svédek ellen kikapott, ezzel is a negyeddöntőben folytatta a szereplést.
A legjobb nyolc között sajnos a hajrák már nem a remélt forgatókönyv szerint alakultak, a németek elleni negyeddöntő az utolsó pillanatban dőlt el az ellenfél javára, majd az első helyosztón a Izland is egy góllal verte a magyar csapatot. A hetedik helyért Norvégia ellen viszont magabiztos játékkal sikerült megszerezni a győzelmet.
Kicsit csalódottak vagyunk, a németek elleni meccset nem volt könnyű feldolgozni, nehezen jöttünk ki abból a mentális gödörből,
majd jött még egy egygólos vereség. A norvégok ellen a legvégén talpra állt a társaság, aminek örülök. Nüanszokon múlik, hogy egy csapat meddig jut, szinte hajszál választja el azt, hogy valamelyik együttesnek a legjobb tizenhat vagy a legjobb négy a végállomás – kezdi Gulyás István a honlapunknak az értékelést. – Egyik oldalról nézve reális a hetedik hely, közben viszont azt érzem, több volt benne, pechesen alakult a negyeddöntő; félig üres a poharunk. Ami biztos, hogy mindenki maximális munkát végzett.”
Abban egyetért a szakember, hogy a szoros végjátékok egy világbajnokságon rengeteg hasznos tapasztalattal szolgálnak ezeknek a fiataloknak.
Ezek a mérkőzések és pillanatok nevelik a játékosokat,
viszont a csoportmeccsekről sem feledkeznék meg, azokat is le kell játszani, meg kell nyerni, ezen a vébén is láttunk rá példát, hogy ha ilyenkor kienged egy csapat, nagy bajba kerül. A győzelmekből ugyanúgy kell tanulni, mint a vereségekből.”
Amire biztosan nem lehetett panasz, az a fiatalok összetartása.
„Egységes a társaság, az elmúlt két évről ez elmondható.
Számtalanszor bizonyították, hogy jó a csapategység, így is búcsúztam el tőlük, hogy ezt vigyék tovább, legyen szó korosztályos vagy felnőttkézilabdáról.
(Kiemelt képünk forrása: IHF)