Agócs Mihály: A kollégák nélkül én sem tudtam volna kibontakozni

Agócs Mihály negyven évvel ezelőtt érkezett meg a KSI vízitelepére, Simon Miklós toborzásának köszönhetően, nála ismerte meg a kajakozás csínját-bínját. A társaihoz képest később kezdett a sportággal foglalkozni, ám azt elismeri, szerelem volt első látásra.

„Remek közegbe csöppentem, minden szempontból jó magot alkotott a társaság. A csoporton belül folyamatosan ment a versengés, de

Ez rám is ugyanúgy hatott, még ha nem is reménykedhettem benne, hogy a jövőben ilyen téren megváltom a világot, ugyanis nem voltam különösebben tehetséges. Erre viszonylag hamar rájöttem, így nem is volt annyira nehéz elengedni a versenyzést” – emlékszik vissza a kezdetekre Agócs, aki a sportágtól nem tudott elköszönni.  

Tizennyolc éves korában a BSE-ben Géczi Erika mellett lett társadalmi edző (vagyis nem kapott fizetést a munkájáért), akitől rengeteget tanult.

„Nagyon korán megfogalmazódott bennem, hogy szívesen foglalkoznék edzősködéssel; amikor a jövőmre gondoltam, biztos voltam benne, hogy nem szeretnék egy irodában ülni, és papírokat tologatni. Csábított, hogy megmaradhatok a mozgás mellett, taníthatok valamit, az edzőim és a tanáraim nyomába eredhetek. Egyre kevesebbet edzettem, viszont elkezdtem segíteni a trénereknek, terelgettem a legfiatalabbakat, kaptam részfeladatokat – ez eldöntötte a sorsomat. Az első pillanattól élveztem a munkát. Rengeteget köszönhetek Géczi Erikának, aki lehetőséget adott, és tanított a hivatásra.

Az évek során természetesen akadtak nehézségek a pályafutásában. Meghatározó volt számára, amikor az akkoriban négyéves kislánya a következőt mondta neki: „Nagyon jó, hogy ennyi időt töltesz azokkal a gyerekekkel, de most már legyél velünk is.”

„A harmincötödik idényemnél tartok edzőként, ennyi idő alatt előfordultak hullámvölgyek, amikor elgondolkodott az ember, biztosan ezt akarja-e csinálni. Amikor más elindul kirándulni a családjával a hét végén, én edzésre vagy versenyre utazok, ráadásul hiába van az embernek szabadsága, minimális részben tudja kivenni azt. Én is szeretném látni, ahogy felnőnek a gyerekeim; erre korábban is törekedtem, viszont valóban akkor hasított belém, hogy igazán oda kell tennem magamat, amikor a kislányom szájából elhangzott az a bizonyos mondat.

1992-ben került vissza a KSI-be, ebben a klubban azóta is főállású trénerként dolgozik, jelenleg 16-17 éves fiúkkal és lányokkal foglalkozik. Számos klasszis kajakos nevelőedzője, közéjük tartozik

Az ország egyik legsikeresebb utánpótlásedzője, versenyzői a hazai és a nemzetközi eseményeken is eredményesek. Úgy fogalmaz, sosem húzta a strigulákat az országos bajnoki aranyérmek után, de azt saccolja, kétszáz környékén tarthat a számláló.

„Kell egy óriási adag szerencse, hogy bejöjjön a kapun az a sportoló, akiből aztán klasszis lesz. Nagy fokú felelősségérzet is szükséges, hiszen az első években lehetetlen megmondani, kiből lesz bajnok, ezért mindenkit úgy kell felkészíteni, hogy hosszútávon alkalmas legyen a sportra. Az életkort és a fejlettséget figyelembe kell venni, olyan alapot kell kapniuk, hogy később elbírják az élsport terhelését.

Nagyon hálás vagyok a KSI-s kollégáknak, és azoknak is, akik másik egyesületben dolgoznak, mert versengünk, rivalizálunk, inspiráljuk egymást. Nélkülük én sem tudtam volna kibontakozni – magyarázza a szakember, akit tavaly a Kemény Ferenc nevelőedzői életműdíjjal tüntettek ki. – A másik oldal, hogy egészséges, kitartó, szorgalmas, a sporton kívül is »jól működő« embereket neveljünk, hiszen a versenyzők nagyobb része nem jut el a felnőttmezőnyig.”

Van bőven miből válogatnia, ezért megkérdeztük, melyik az eddigi legemlékezetesebb pillanat az edzői pályafutásából.

„A 2016-os riói olimpián Danuta és Gabi páros győzelme ugrik be elsőnek. Dana betegsége után kellett a döntőben hajóba szállniuk, majd a németekkel az utolsó pillanatig kiélezett versenyben tudtak diadalmaskodni, óriási akarással. Benedek Dalma és Paksy Timi első felnőttvilágbajnoki címe is felejthetetlen, miképpen az is, hogy a tavalyi olimpián élőben követhettem Varga Ádám és Gazsó Dorka egyaránt ezüstérmemmel végződő futamát, utóbbi ráadásul még egy bronzot is szerzett Párizsban.

(Kiemelt képünk forrása: KSI)