A svédországi Lund városában élő Kónya Csenge vezeti a junior női kardozók hazai ranglistáját. A 18 éves ígéret leginkább annak köszönheti első helyét az igen erős mezőnyben, hogy novemberben bravúros bronzérmet szerzett a korosztály taskenti világkupaversenyén.
Csengét az egykor maga is vívó fizikus édesapja, dr. Kónya Balázs edzi, aki emellett a skandináv ország egyik legnívósabb felsőoktatási intézményében, a Lundi Egyetemen dolgozik vezető kutatóként. Az apa-lánya, egyben edző-tanítvány páros a két ország között rengeteget ingázva igyekszik minél több válogatóversenyen részt venni. Amikor Csenge éppen Magyarországon tartózkodik, akkor munkáját a DEAC és a TFSE szakosztálya is segíti, az itthoni megméretéseken az előbbi klub színeit képviseli.
„Ebben az évadban másodéves vagyok a juniorkorosztályban, és az elsődleges célom, hogy ott legyek a válogatottban az Eb-n, majd a vébén – mondja Csenge. – A taskenti világkupán nem indult jól a napom, de asszóról asszóra javultam és végül bronzérmes lettem.
Nagyon örülök ennek az egyéni eredménynek, mert tavaly nem sikerült nyolc közé jutnom világkupán.
A legutóbbi évadban Csenge a ranglista ötödik helyén végzett, és ez alapból éppen nem ért volna Eb- és vb-indulást, ám az akkori keretedző, Gulácsi Ferenc mégis bizalmat szavazott neki a csapatban. A rutinos mesternek nem kellett megbánnia a döntését, a reménység remekül vívott Domonkos Emese, Kovács Zsanett, valamint Spiesz Anna társaságában,
és a kvartett a nápolyi Eb-t megnyerte, a rijádi vb-n pedig bronzérmes lett.
„Hálás voltam Gulácsi Ferencnek, hogy bizalmat szavazott nekem és igyekeztem mindent megtenni azért, hogy bebizonyítsam, helyem van a csapatban. Az Eb-győzelem és a vébén megszerzett bronz is nagyszerű emlék.
Magyarországon nagyon erős a női kardvívás, így nemcsak a csapat mehet mindig érmekért a világversenyekre, hanem egyéniben is bárki odaérhet a dobogóra. Ezért is értékes a válogatott tagjának lenni.
Nem mellesleg nagyszerű érzés, amikor ugyanazért a célért küzdünk.”
Csenge Svédországban már mindent megnyert, amit lehetett, a legfiatalabb korosztálytól a felnőttig svéd és skandináv bajnoknak mondhatja magát, viszont nincs könnyű dolga, ha a közelében a szintjének megfelelő edzéstársat keres.
„Lundban az öcsémmel és édesapámmal tudok vívni, más nincs. Svédországban kevesen ismerik a vívást, azon belül még kevesebben a kardvívást.
Ha valakinek azt mondom, hogy vívok, nem feltétlenül tudja, hogyan is néz ki az pontosan.
Azt tapasztalom, hogy a svéd fiatalok körében a foci, a kézilabda és az úszás tartozik a legnépszerűbb sportágak közé. Utóbbi a kétszeres olimpiai bajnok, valamint sokszoros világ- és Európa-bajnok Sarah Sjöström miatt is, aki sok gyereknek a példaképe. Lundban sportosztályba járok és az osztálytársaim között is főleg focistákat, kéziseket és úszókat találunk. Rajtam kívül egy lány vív, de ő párbajtőröző. Egyébként a sportosztály lényege nálunk is az, mint Magyarországon. Versenyszerűen kell sportolni, és a tanárok elnézőbbek, megértőbbek, ha valaki a sport miatt hiányzik. A gimnáziumban most harmadikos, azaz végzős vagyok. Svédországban az általános iskola tíz év, a gimnázium három, és nincs érettségi, hanem különböző kurzusokat kell teljesíteni ez idő alatt.”
Csenge igyekszik a legtöbb órán ott lenni, ugyanakkor valóban nem könnyíti meg a helyzetét, hogy sűrűn Magyarországra vagy éppen a világ bármely másik részére kell utaznia a viadalok miatt.
„A Magyar-kupa-fordulókon is próbálok ott lenni, így átlagban minimum kétszer repülök Budapestre egy hónapban. Régebben Malmőből indultam, de ez a járat már megszűnt, így át kell menni Koppenhágába, ami plusz negyven perc vonatozás. Az utazások alatt többnyire a korábbi asszóimat videóelemezzük. Ezen a hétvégén ismét Budapesten leszek, hiszen a junior országos bajnokságot rendezik. Mint ahogy mindig, most is az cél, hogy aranyérmes legyek egyéniben és a DEAC csapatával egyaránt. Szeretném kiadni magamból a legtöbbet, és az majd kiderül, hogy mire lesz elég.
A későbbiekben szeretném kiharcolni a felnőttválogatottságot, olimpián képviselni Magyarországot és ott a lehető legjobb eredményt elérni. Úgy gondolom, hogy ha folyamatos marad a fejlődésem, akkor ezek a célok reálisak.
A Csenge és a mellette Csonka Dorottya, Domonkos Emese, Spiesz Anna alkotta juniorválogatott decemberben a gyáli világkupán csillogtatta meg tudását, és ünnepelhetett aranyérmet az üzbégek elleni döntőben. A válogatott évad elején kinevezett trénere, korábban a kadétokat vezető Kovács Laura szerint a lányok a csapatversenyt úgy nyerték meg, hogy közel sem a legjobb formában vívtak.
„A válogatottunkat most is nagyon sokra hivatott lányok alkotják, akik között az egyéni versenyben van egészséges rivalizálás, de a csapatküzdelmekkor mindent megtesznek egymásért és Magyarországért. Nagy a harc válogatottba kerülésért, de úgy gondolom, hogy aki ott lesz a korosztály világ- és Európa-bajnokságán, az méltó módon tudja majd képviselni hazánkat. A junior női kardcsapat az elmúlt időszakban rendre remek sikereket ért el. Ez azonban nem kell, hogy terhet tegyen a lányokra. Továbbra is a sikerorientáltságnak kell dominálnia, nem a kudarckerülésnek” – mondta Csengéről és társairól a szakember.
(Kiemelt képünkön: Kónya Csenge Forrás: MVSZ)