Urbanikné Rosza Mária: Gyerekek, csak pozitívan!

Urbanikné Rosza Mária Tótkomlóson született, gimnazista korában került Békéscsabára, ahol felfigyelt rá későbbi edzője, Tóth Sándor. Az eleinte futásban kimagasló tinédzser 1984-ben, 17 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni az atlétikával, majd hamar kiderült, hogy a gyalogláshoz is kiváló érzéke van. Utóbbi versenyszámban olyannyira látványos volt a fejlődése, hogy 1986-ban már a stuttgarti Eb-n képviselte a magyar színeket és 2000-ig szinte az összes világversenynek eredményes résztvevője volt.

1992-ben Barcelonában a 12., 1996-ban Atlantában a 9., 2000-ben Sydney-ben a 18. helyen végzett. 1995-ben a göteborgi világbajnokságon a hetedik helyen ért célba, egyúttal 10 km-es gyaloglásban felállította a máig háborítatlan, 42:34 perces országos csúcsát. 1998-ban a budapesti Európa-bajnokságon negyedik lett, ennek is kapcsán kapta meg az év hazai női atlétája elismerést. 2016-ban az Európai Atlétikai Szövetség Európai edzői díját vehette át, 2019-ben a honi szövetség az utánpótlás-nevelésért végzett munkájáért tüntette ki. A válogatott trikót 56 alkalommal húzta magára, férjével, az ugyanúgy gyaloglásban négy olimpián járó (Barcelonában nyolcadikként záró) és többek között fedett pályás Eb-bronzérmes Urbanik Sándorral Magyarországon a szakág ikonikus alakjaivá váltak.

Aktív pályafutása után, 2004-től nevelőegyesületében az utánpótlással kezdett foglalkozni. Jelenleg a Békéscsabai AC-ben főként a korosztályos gyaloglók és középtávfutók pályáját egyengeti.

„A férjemmel, Sanyával megközelítőleg húsz évig versenyeztünk a világ élvonálában és ez idő alatt számos felejthetetlen pillanattal, élménnyel, érzéssel gazdagodtunk – mondja Urbanikné Rosza Mária. –

Szeretném felnyitni a gyerekek szemét, hogy bár az élsport sok lemondással és nehézséggel is jár, elképesztően szép dolgokat tud adni. Úgy gondolom, hogy a fiatalok számára hiteles edző vagyok, hiszen egy kis faluból, szegénységből indulva, a lépcsőfokokat egyesével végigjárva jutottam el a világ élvonalába. Emlékszem, hatalmas dolog volt Tótkomlóson, hogy húszévesen már New Yorkba repültem. Persze, ehhez többek között alázatosnak, elhivatottnak, következetesnek és kitartónak kellett lennem. Ezeket a tulajdonságokat várom el a tanítványaimtól is amellett, hogy nagyon szeretem őket és mindenben igyekszem a segítségükre lenni.”

Urbanikné Rosza Mária első sokra hivatott tanítványa a 2011-ben ifjúsági világbajnokságon járt, pályafutását testnevelés órán szerzett sérülés miatt abbahagyó gyalogló, Marton Mercedes volt. Aztán az akadályfutó Pavuk Tíra 2015-ben EYOF-bronzot, egy évvel késebb ifi Eb-ezüstöt érdemelt ki. Jelenlegi csapatából a legkiemelkedőbb ígéret Kovács Alexandra, aki gyaloglásban többszörös korosztályos csúcstartó, 2022-ben EYOF-bronzig és ifi Eb-negyedik helyig jutott, 2023-ban pedig EYOF-győztes lett. És ugyanúgy a mostani reménységek között említhetjük a korosztályos válogatott középtávfutó Kis Petra Sára vagy a gyalogló Bor Benjámin nevét.

„Az edzői munkát csak hivatásként lehet jól végezni. És nemcsak az edzésidő alatt, hanem a nap huszonnégy órájában szól erről az életem. Nagyon fontos, hogy az edző is képezze magát, haladjon a korral, és tisztában legyen a korosztályok, valamint a sportvilág változásaival.

Az edzés nálunk nem úgy kezdődik, hogy lenyomom a stoppert, hanem előbb mindenki elmondhatja, milyen volt a napja. A gyerekek az iskolából vagy otthonról számos gonddal, frusztrációval, feszültséggel érkezhetnek a tréningre, és az edzőnek ezeket fel kell ismernie, majd fel kell oldania. Ezekre nem problémaként, hanem feladatként kell tekintenünk. A nehezebb élet- vagy sporthelyzetekben van ránk, edzőkre a legnagyobb szükségük a fiataloknak, nem pedig akkor, amikor minden jól megy. Ezért is hangsúlyozom a tanítványaim körében, hogy merjenek kommunikálni, kérdezni, véleményt formálni. Igyekszem mindenre megoldást találni. Előfordulnak olyan időszakok, amikor külső tényezők miatt a fiatal a sportolást is feladná. Ilyenkor az önmegbecsülés fontosságára hívom fel a figyelmet. Próbálom megértetni, hogy egy hirtelen jött fellángolás vagy ötlet miatt nem érdemes sutba dobni mindazt, amiért eddig megdolgozott. A mai tinédzserek hamar lemondanak dolgokról és nagyon kevés közöttük a pozitív beállítottságú gyerek. Nehezen lépnek túl egy-egy csalódáson, ezért a pozitív szemléletre is rá kell vezetni őket. Nem érdemes leragadni az önmarcangolásnál és a tipródásnál, a következő feladatra kell koncentrálni, ami újból sikerélményt hozhat. Érdekes, hogy annak idején mi még ösztönösen gondolkodtunk így, manapság erről a legjobbaknak is hosszasan kell beszélni.”

Urbanikné Rosza Mária empatikus szakember, de nem tudja és nem is akarja véka alá rejteni azt az élsportolói pályafutásából hozott mentalitást, miszerint ő mindig a legjobb akart lenni.

„Megkaptam már néhányszor, hogy ne én akarjam jobban a sikert, hanem a tanítványom. Én nagyon szeretem a sportot és minden ahhoz kapcsolódó örömöt. Az is igaz, hogy akkor tudsz nagy dolgokat elérni, ha valamilyen formában az edzésekkel járó fájdalmakat is élvezed. Azonban az öröm számomra nem feltétlenül a kimagasló eredményekhez, helyezésekhez kötődik,

Nagyszerű dolog, egyben igazi kihívás megtalálni a kis kincseket és kihozni belőlük azt, ami bennük van. Elsősorban a sport, azon belül az atlétika szeretét igyekszem átadni a gyerekeknek és azért dolgozom, agyalok, tervezek, hogy ők is átéljék az ezzel járó csodálatos dolgokat.”

(Kiemelt képünkön: Urbanikné Rosza Mária Forrás: Békéscsabai AC)