Marozsán Fábián: Későn érő típus voltam, türelmesnek kellett lennem

Tizennegyedik alkalommal rendezte meg az Utanpotlassport.hu szerkesztősége a Lurdy Ház Rendezvényközpontjában az Egy nap az utánpótlásért című konferenciát.

A telt házzal megtartott esemény „Kivártam, felnőttem” című előadásán Marozsán Fábián, a jelenlegi legjobb magyar teniszező videóinterjúban beszélt a korosztályos éveiről. Az általa elmondottakra a pódiumon Magyarovits Zoltán, az olimpiai bajnok Kós Hubertet hosszú időn át felkészítő úszóedző reagált.

Az érdeklődők megtudhatták, hogy Marozsán kilencévesen az első versenyén játékot sem tudott nyerni, és utánpótláskorban nem tartozott a legjobbak közé.

„Mindig is későn érő típus voltam, és általában egy-másfél évvel le voltam maradva a kortársaimhoz képest – nyilatkozta a kiváló teniszező. –

Hozzátette, persze fontos, hogy az utánpótlásévek alatt is legyen része sikerekben az embernek, de nem ez a prioritás.

„Gyerekként az iskola után az utam egyből a teniszpályára vezetett, és szinte minden szabadidőmet ott töltöttem. Rengeteget játszottam a kortársaimmal, és tényleg a játék öröméért teniszeztem órákon át. Emellett az edzővel zajló edzések pedig arról szóltak, hogy minél inkább rögzüljenek az alapmozdulatok, kialakuljon a labdabiztonság. Fiatalkorban annyi labdát kell elütni, hogy jóformán automatikus mozdulattá váljon egy-egy tenyeres vagy fonák, még pedig olyannyira, mint a fogmosás vagy egy pohár víz megivása.

Muszáj türelmesnek lenni, emellett sokat kell dolgozni, és minden egyes nap alázatosan gyakorolni” – válaszolta Marozsán, amikor arról kérdezték, a saját pályafutásából tanulva, mit üzenne a mai fiataloknak, illetve edzőiknek.

Magyarovits elmesélte, hogy

de tehetségének és mentális erejének köszönhetően klasszissá vált. Az eszmecsere kulcsszava a „türelem” volt.

„Nem kisgyerekként kell nagy eredményeket elérni, fiatalkorban a megfelelő alapokat kell lefektetni, amelyekre a későbbiekben aztán lehet építeni – hangsúlyozta a tréner. –

és nemcsak Hubi esetében, aki korosztályos szinten többnyire sikert sikerre halmozott, hanem az öccsénél, Olivérnél is tetten érhető volt ez. Aki Hubival egyetemben ugyanúgy úszott kiskorától kezdve, és amikor Olivér hozzám került, huszonhetedik volt a hazai ranglistán, majd másfél évvel ezelőtt pedig a korosztályos rangsor legjobbjaként hagyta el a csoportomat. A fokozatosság elve rendkívül fontos, vagyis hogy az adott korban mindig reális célokat tűzzünk ki. Mindenkinek végig kell járni az utat ahhoz, hogy egy nap sikeressé váljon.”

(Kiemelt képen: Marozsán Fábián videóinterjúja az Egy nap az utánpótlásért konferencián Fotó: Vasas Attila)