Minden jel arra mutat, hogy legalább egy súlycsoportban feltétlenül szép jövő elé néz a hazai kötöttfogású birkózósport, ez pedig a nehézsúly. Legalábbis az idei korosztályos eredményekből egyértelműen erre következtethetünk: az U20-asok között Darabos László (19) világbajnoki címet szerzett a 130 kilósok súlycsoportjában, míg a nála egy évvel fiatalabb László Koppány (18) már az U23-asok mezőnyében tette le névjegyét, és szerzett vb-ezüst-, illetve Eb-bronzérmet az „óriások” mezőnyében. Az U17-es korosztályban a 110 kilós a legsúlyosabb kategória, s ebben Czakó Zoltán (17) nyert világbajnoki ezüstérmet.
De vajon véletlen lenne, hogy a magyar birkózósport egyik évről a másikra nehézsúlyú nagyhatalommá vált a nemzetközi utánpótlásban?
„Megvan az egészséges versengés a srácok között, és ha jó versenyzők edzenek egymással, akkor azok húzzák egymást, és minden egyes nap jobb teljesítményre sarkallják a másikat – kezdi Takács Ferenc, a Budapesti Honvéd edzője, aki mások mellett Darabos László trénere. – Az említett utánpótláskorúak mellett meg kell említeni a felnőtt Eb-bronzérmes, U23-as Európa-bajnok Vitek Dáriust is, aki huszonötévesen még viszonylag az elején jár a felnőttpályafutásának, és
Lacival, illetve Koppánnyal kiegészülve remek triót alkotnak, folyamatosan gyűrik egymást a nagyválogatott edzésein. Ebből a végén aztán mindenki profitál. Alapvetően én ezt tartom a sikeresség legfőbb motorjának.
Ha már nehézsúly, az elmúlt héten éppen Budapestre látogatott Mijaín López Núnez, a kubai birkózólegenda, aki párizsi sikerével sporttörténelmet írt, és elsőként öt egymást követő ötkarikás eseményen ugyanabban a versenyszámban nyert aranyérmet. Magyarországi tartózkodása során fiataljainkkal is összemérte a tudását a Körcsarnokban zajló válogatottedzésen, így például Darabos László is ízelítőt kaphatott a 42 éves karibi klasszisából.
„Beszéljünk bármilyen küzdősportról, ha egy adott ország sportolója olimpiai bajnoki címet szerez nehézsúlyban,
akkor az a nemzet négy évig biztosan büszkén hirdeti, hogy aktuálisan övéké a világ legerősebb embere
– legyen szó ökölvívásról, dzsúdóról vagy éppen birkózásról – avat be Takács abba, hogy mi jelenti ennek a súlycsoportnak az extra varázsát. – Ugyanígy voltunk mi magyarok is egykoron Kozma Istvánnal, aki 1964-ben és 1968-ban is olimpiai bajnok lett, és hasonlóan érezhetnek a kubaiak immár tizenhat esztendeje López sorozatban elért öt győzelme miatt. A nehézsúlynak mindig is kiemelt státusza volt, és a jövőben is az lesz. A legnagyobbak küzdelmeit rendre megkülönböztetett figyelem és érdeklődés övezi minden versenyen.”
Deák-Bárdos Mihály révén legutóbb 2012-ben, Londonban szerepelt magyar versenyző a kötöttfogásúak nehézsúlyú olimpiai mezőnyében.
Abból, hogy jelenleg három-négy kifejezetten reményteli nehézsúlyú versenyzőnk is van, a magyar birkózósport hosszú távon csak jól jöhet ki
– mondja az egykori klasszis, az Európa-bajnok, ötszörös vb-ezüstérmes. – Ha már hazai szinten ilyen öldöklő a versengés, akkor az, aki ebből a rivalizálásból győztesként kerül ki, bizonyára nemzetközi szinten is az elitbe tartozik majd. Sőt a jövőben egy vagy akár több olyan nemzetközi klasszis is kikerülhet közülük, aki hosszú évekig szállíthatja a kimagasló eredményeket. Most már tizenkét évet vártunk arra, hogy kötöttfogásban újra kijusson az olimpiára nehézsúlyú versenyzőnk.
Azt gondolom, a képességeik és az eddigi eredményeik alapján a Vitek, Darabos, László hármasból valakinek ki kell harcolnia a kvótát a Los Angeles-i olimpiára. Nagyon nagy lehetőség rejlik ebben a trióban.
(Kiemelt képen: László Koppány (jobbra) juniorkorúként U23-as vb-bronz- és Eb-ezüstérmet nyert az idén Forrás: UWW/MBSZ)