Nagyon ritkán jelenik meg a mi sportágunkban Szalai Fannihoz hasonló tehetség. A klubomban versenyző 16 éves lányon hamar észrevettük, hogy különleges képességei vannak, egészen korán a felnőtteket idézte a mozgáskoordinációja, az izomérettsége és az állóképessége. Mindemellett a szerelme a triatlon, így nem meglepő, hogy hamar érkeztek az első jó eredmények. Tavaly 15 évesen nyert ifjúsági Európa-bajnokságot, és már a nemzetközi felnőttmezőnyben is megmutatta, hogy számolni kell vele. Az idén pedig a nála jórészt három évvel idősebbek között szerzett egyéni aranyérmet a junior Eb-n.
Óriási öröm, hogy – többedmagammal – én készíthetem fel,
a helyzet viszont nemcsak hatalmas felelősséggel, hanem megoldandó problémákkal is jár.
Az egyesületben természetesen nem ő az egyedüli versenyző, számos fiatallal dolgozunk együtt, akik szintén tehetségesek és elhivatottak; rájuk ugyanolyan figyelmet kell fordítanunk.
Ebben a helyzetben sokat számít, hogy mennyire hasonló életkorú a társaság. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok jobban elfogadják a „kilógó” versenyzőt, rájuk nem jellemző a féltékenykedés és a rosszindulat, ellentétben a nagyobbakkal, akik hasonló helyzetben – hogy a végletet említsem – még doppinggyanúba is keverik a riválist.
Fanni a kortársaival mindig jó viszonyban volt, az idősebb triatlonosainkkal viszont akadtak problémái. Ez abból eredt, hogy a felnőttek edzésprogramja eltérő, hosszabb és megterhelőbb az utánpótláskorúakéhoz képest, így ők óvatosabbak, visszafogottabbak tréning közben, a korosztályos sportolók viszont a maximumra is felpöröghetnek. Ennek a következménye lett, hogy Fanni a nála jóval idősebbeket is legyőzte a felkészülés közben, amit mentálisan nehéz megélni egy elitverseny előtt álló triatlonosnak. Át kellett szervezni a közös edzéseket, mert volt, aki ezt igényelte is a nagyobbak közül.
A sportágunkban folyamatosak a mérések, a számok pedig nem hazudnak. Így már a tizenhárom-tizennégy évesek is tisztában vannak azzal, „melyik polcra tartoznak”, vagyis nem kötnek bele, ha Fanninak eltérő mennyiségű és minőségű az edzése. Konfliktusok ettől függetlenül kialakulhatnak, amelyek megelőzéséhez kulcsfontosságú a kommunikáció, az egyenlő arányban történő figyelemmegosztás. A lényeg, hogy minden nap, minden gyerekkel külön-külön történjen interakció. Nem kell órák hosszat tartó beszélgetésekre gondolni, de
az egyes edzésrészek közötti rövid visszajelzések, tanácsok, dicséretek mindenkire pozitívan hatnak. Nemcsak azért, mert a technikát tökéletesítjük, hanem mert a fiatal érzi, hogy rá is figyelsz.
Összességében a kortársaira jó hatással van, hogy ilyen eredményekkel büszkélkedő sportoló úszik mellettük hajnali hatkor a medencében. A többiek örülnek az eredményeinek, büszkék rá, őket is motiválja, sőt boldogok, amikor tartani tudják vele a lépést a tréningen. Nap mint nap látják dolgozni a világ egyik legjobb utánpótláskorú triatlonosát, és ennél nagyobb húzóerő nem kell.
Kuttor Csaba
a Ganzair Team Újbuda SE triatlonosainak vezetőedzője