Mint arról beszámoltunk, a 14. helyen végzett a Tursics Krisztián vezette U20-as női kosárlabda-válogatott a litvániai korosztályos Európa-bajnokságon, ezzel a három kieső egyikeként búcsúzni kényszerült az A-divízió 16 csapatos elitmezőnyétől, és jövőre már a B-csoportban láthatjuk a mieinket. A kiesés egyébként azért is lehet különösen fájó, mivel magyar korosztályos leányválogatott legutoljára nyolc évvel ezelőtt, 2016-ban szerepelt a B-divízióban, azóta egészen mostanáig az U20-as, az U18-as és az U16-os nemzeti együttesünk is stabilan őrizte tagságát a legjobbak között.
„Azzal kell kezdenem, hogy a kiesés ténye mindenkit nagyon rosszul érintett és elszomorított – mondta Székely Norbert, a szövetség (MKOSZ) leányutánpótlásért felelős szakmai koordinátora az Utánpótlássportnak. –
Különösen annak a fényében, hogy az elmúlt években nem a bennmaradásért kellett küzdenünk, hanem általában a mezőny első felében, a legjobb nyolc között végeztünk az Eb-ken, sőt jó néhány alkalommal az első öt közé is odafértünk.
Olyannyira, hogy a jó szereplésnek köszönhetően többször a világbajnoki kvalifikációt is kivívtuk, szóval a kiesés alapvetően csalódás.
De vajon mégis mi vezetett idáig? Az már jóval összetettebb kérdéskör.
A probléma pontos feltárásához több időre van szükség, és nem elegendő ez az egy-két hét, ami eltelt az Európa-bajnokság befejezése óta. A szövetség szakmai és utánpótlás-bizottságával közösen meg kell vizsgálunk, hogy melyek azok a területek, amelyek fejlesztésre szorulnak mind az utánpótlás-nevelésben a képzés tekintetében, mind a válogatottak körüli munkában.”
Hozzátette, ennek kapcsán végleges konklúziót majd csak nyár végén érdemes vonni, amikor a másik két korosztály, az U18-asok és az U16-osok Eb-je is véget ért.
„Mentegetőzésnek tűnhet, de az U20-as válogatott kiesése kapcsán néhány tényezőt muszáj megemlítenem, ami a gyengébb szereplés hátterében állt. Először is az köztudott volt már korábban is, hogy
a 2004-2005-ös korosztályunkban viszonylag szűkebb a merítés, és összességében ez nem olyan erős évjárat, mint a korábbiak voltak
– összehasonlítva például a 1998-1999-es vagy a 2001-2002-es korosztállyal. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a mostani U20-asok közül ne kerülhetne ki jó és értékes játékos, de azt látni kell, hogy kevesebb a potenciális felnőttválogatott fiatal. Ilyen lehet például a tizennyolcéves Toman Petra, aki ennek az U20-as válogatottnak első számú vezére lehetett volna, hiszen ő nemzetközi szinten is korosztálya legjobbjai közé tartozik, viszont
sajnálatos módon Petra sérülés miatt kidőlt, ami alapjaiban meghatározta a csapat struktúráját, játékát, és ezáltal az eredményességét is.
Emellett az is intő jel, hogy három újoncot avattunk, tehát hárman most, húszévesen szerepeltek először korosztályos Európa-bajnokságon, és az ilyen jellegű nemzetközi tapasztalat hiánya komoly hátrányt jelent. Továbbá a válogatottainkra egyébként is jellemző magasemberhiány pedig ezúttal tovább fokozódott, ami ugyancsak problémás.”
Székely Norbert hangsúlyozta, ebben a helyzetben
teljes körű átvilágításra van szükség az utánpótlás-nevelés terén.
„Ez a folyamat azzal kezdődik, hogy a szövetség vezetése első körben részletesen értékeli Tursics Krisztián vezetőedző a tornáról készített szakmai beszámolóját. Majd ennek megtárgyalása után vonhatunk le olyan következtetéseket, amelyek mentén a szakmai bizottság már konkrét döntéseket is hozhat. Egy valamit viszont mindenképpen szeretnék leszögezni:
Tursics Krisztiánnak szövetségi edzőként nyilván felelőssége van abban, hogy így végződött az Európa-bajnokság, viszont a személyében egy olyan fiatal, ambiciózus és jó képességű edzőről beszélünk, aki korábban már igazolta rátermettségét és felkészültségét.
A kiesés kapcsán nem szabad, hogy egy személyben rajta csattanjon az ostor, mert ennél komplexebb problémával állunk szemben. Rendkívül fontosnak tartom, hogy Krisztiánt a jövőben is a szövetség kötelekében tartsuk, és foglalkoztassuk a válogatottak mellett.”
A korábbi szövetségi kapitány végezetül arra is kitért, hogy az U20-as Európa-bajnokság természetesen kiemelt esemény, de nem feltétlenül a legfontosabb seregszemléje a nemzetközi utánpótlásnak.
Ezt azt jelenti, hogy sok országban a felnőtt- és az U20-as válogatottat gyakorlatilag egyben kezelik,
és az igazán nagy tehetségek, akik az adott ország nagyválogatottjába beférnek, gyakran már nem játszanak a saját korosztályukban. Ezáltal az erőviszonyokról nem is kapunk reális képet, hiszen nem feltétlenül a legerősebb csapatok mérik össze tudásukat, és emiatt lehetnek rendre olyan anomáliák, mint például a hagyományosan kiváló nevelőmunkát végző csehek tavalyi kiesése. Az U20-asok között jóval nagyobb a fluktuáció évről évre, mint az U18-as és az U16-os korosztály tornáin, amelyeken viszont minden nemzet igyekszik a legerősebb keretével szerepelni.”
(Kiemelt képen: Székely Norbert Fotó: Koncz György/Nemzeti Sport)