Újvári Gábor: A fiúk között a lányok is rúgjanak labdába!

A fiúk és a lányok közös játékát a hivatalos meccsek tekintetében szabályozza a Magyar Labdarúgó Szövetség. Alsó, belépő korhatár nincs, éppen a napokban regisztráltunk be egy 2019-ben született kislányt az egyesületünkbe. Felső azonban van: az U15-ös bajnokságban már csak külön engedéllyel tudnak pályára lépni lányok a fiúk között. A korhatárt egyébként pár évvel ezelőtt emelték meg: a nálunk nevelkedő, jelenleg már a felnőttválogatottat és a Grasshoppers csapatát erősítő Pápai Emőkét és a hozzá hasonlóan a nemzeti csapatban is játszó Mayer Zsófiát az U13-as korosztályig tudtuk játszatni. Ők ketten egyébként ékes bizonyítékai, hogy

Azt viszont le kell szögezni, hogy nem elég pusztán az, hogy az adott lányt elkezdjük a fiúk közé járatni edzésre; kell, hogy legyen tehetségük, érzékük ehhez a játékhoz, és persze a kitartás sem másodlagos. A klubunknál egy fiatalnak sem fordítunk hátat: aki szeretne hozzánk járni, az alapcsapatban biztosan helyet kap, ha pedig sikerül kiharcolnia, a kiemelt keretbe is bekerülhet – a már említett válogatott lányok is ezt az utat járták be.

A tehetséggondozás lényege, hogy ha van két azonos képességű játékosom, de az egyik fiatalabb egy évvel, akkor őt helyezzük előtérbe. Ugyanez igaz, ha a nemek terén van különbség: ebben az esetben a lány kerül helyzeti előnybe. Ilyenkor viszont máris megjelenhet az első probléma, megoldandó helyzet, ugyanis a szülők ezt a fajta felfogást nem mindig tudják jól kezelni, elfogadni. A lányok szüleinél általában nincsen probléma, hiszen az ő döntésük, hogy fiúcsapatba íratják be a gyereküket, és nem leányegyüttesbe – nagy valószínűséggel számolnak azzal, hogy a fiatal miként tud majd beilleszkedni abba a közösségbe. A „szenvedő fél” szülei esetében viszont nincs mese, meg kell értetni, hogy miért születnek meg ezek a döntések a kezdőcsapat kijelölésekor. Fontos hozzátenni, hogy mindenkinek igyekszünk megfelelő mennyiségű játékpercet biztosítani, senki nem ül a padon az egész mérkőzésen.

mint például a szobabeosztás egy külföldi tornán; ebből egyébként nem szokott probléma lenni, a kisebbeknél a lányok ragaszkodni szoktak hozzá, hogy ne váljanak külön a fiútársaktól. Persze, a szülővel egyeztetni kell, sőt írásos beleegyezést kérni ezzel kapcsolatban. Amikor viszont már idősebbek a játékosok, mondjuk az U14-es korosztályban már vigyázni kell ezzel, a szülőt ismét be kell vonni a folyamatba. 

A fiúk szempontjából is van pozitív hatása, ha lány kerül a csapatba: az elfogadás a kulcs, ezzel kapcsolatban egészen fiatalként sokat tanulhatnak így. Nekünk, edzőknek is segítenünk kell ennek kapcsán, meg kell értetni velük, hogy

Emiatt az utóbbiakat nem féltjük, nem kapnak különleges bánásmódot: nekik is bele kell menni a test-test elleni szituációkba, pont ugyanúgy ütköznek ők is a többiekkel – a határt ott húzzuk meg, ahol mindenkinél, szabálytalankodni, durváskodni természetesen nem szabad. Az idősebbeknél aztán a hormonok is elkezdenek dolgozni, a fiúk elkezdenek érdeklődni a lány után, cinkelik is egymást a srácok, hogy aki szóba áll a másik nem képviselőjével, az rögtön „jár” is vele. Ez eredményezhet kellemetlen pillanatokat, rossz érzést néhányakban, van, aki féltékeny lesz, esetleg megbántódik; nekünk, edzőknek ezt észre kell venni, a humor pedig remek gyógyír lehet ezekben a szituációkban, hasonlóan egy négyszemközti beszélgetéshez.

A kommunikáció tehát kulcskérdés.

Összegzésképp:

Meg kell érteni, hogy ha fiúcsapatba jön, neki kell alkalmazkodnia. A szakembereknek az a tanácsom, hogy ne csak azért használják a játékost, hogy a csapatukat erősítse; az legyen a prioritás, hogy megtanítsa a legfontosabbakra a futballban. A mi példánk is bizonyítja, hogy érdemes velük foglalkozni, hiszen kitartással komoly nemzetközi karrierig is vihetik!

Újvári Gábor
A Mészöly Focisuli szakmai alelnöke

(Kiemelt képünket készítette: Katona László)