Rátgéber László: Nem atlétákat edzünk, hanem embereket
Szögezzük le, hogy az edzői munka legalább ötven százaléka a kommunikációról szól. Az edzőnek ugyanazt el kell mondania a játékosnak, a szülőnek, az újságírónak, a menedzsernek, a szurkolónak, a szponzornak, a játékvezetőnek – de mindenkinek másképpen! Éppen ezért a kommunikáció legfontosabb része az alkalmazkodóképesség.
A jó edzők valójában jól alkalmazkodó emberek, akik a gyorsan változó helyzetekre is megfelelően képesek reagálni.
Abban a tekintetben is kulcskérdés az alkalmazkodás, hogy mindig az adott csapathoz idomuljon az edző. Előfordulhat, hogy az egyik évben még kiesőjelölt együttest vezet, később pedig bajnokesélyest, ami egészen eltérő kommunikációt, hozzáállást igényel. De ugyanilyen differenciák vannak az utánpótláscsapatok és a címekért hajtó felnőttklubok között: míg előbbiek esetében az oktatáson van a hangsúly, az utóbbiaknál az egókat kell kezelni.
Szeretném kiemelni:
mi nem atlétákat edzünk, hanem embereket.
Nem az az edző, akinek abból áll a munkája, hogy a stopperórájával áll a pálya szélén, hanem az, aki a személyiséggel is foglalkozik. És hogy miképpen teszi ezt?
A jó edző elmondja a gondolatait, a még jobb elmagyarázza, a legjobb demonstrálja is, amit szeretne viszont látni, míg a legnagyobbak már inspirálnak. Mindeközben fontos az is, hogy amit közölni szeretnénk, azt támasszuk alá tudományosan. Ebben is tetten érhető a generációs változás, hogy mostani időkben már nem működik a tartalom nélküli szövegelés, a jobbra-balra vagdalkozás, hanem statisztikailag, analitikusan is meg kell indokolni, miért jó vagy éppen nem jó, amit a gyerek csinál, miért kellene másképpen tennie a dolgát akár az edzésen, akár a meccsen, akár a hozzáállásában, akár technikailag. A mai világban már nem hisznek el automatikusan mindent az edzőnek, mert bárki rengeteg információhoz juthat, és azt gondolhatja, hogy valamennyi tudásanyag megbízható. Pedig a közösségi média és az internet tele van félinformációkkal. Ezeket ki kell szűrni, és csak azokat szabad közülük használni, amelyek már bizonyítottan hatékonyak. Vagyis a tudományos munkákra kell hagyatkozni: ezért készülnek szakkönyvek, kutatások, tanulmányok.
És ki tud segíteni abban, hogy eligazodjon a gyerek meg a szülő a temérdek információ között? Az edző.
A tudományosságon túl azonban van néhány olyan dolog a sportban, amely sosem megy ki a divatból: ilyen a szenvedély, az elkötelezettség és a fegyelem. Manapság hajlamosak vagyunk úgy elképzelni a modern edzőt, hogy laptop van a kezében, igazi analitikus, aki éppen kilép a laboratóriumból. Ennek természetesen van némi alapja, de ne feledjük: meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogy az edzés élet-halál kérdése, a fejlődés pedig olyan, mint a Dunában árral szemben úszni. Lehet azt mondani, hogy megváltozott a világ – ez nem is kérdés –, de az említettek a sport konstans elemei, és az az edző soha nem válhat igazán kiemelkedővé, akiből ezek az emberi tényezők hiányoznak.
Elismerve, hogy a tudományos kommunikáció rendkívül fontos, mindig tartsuk szem előtt, hogy a csapatsportokban az eredményt nem a taktika vagy a technika hozza meg, hanem a társaság karaktere.
Ez az edzőkre is igaz: a trénert nem a lexikális tudása teszi naggyá, hanem az, hogy milyen hatással van a gyerekekre. Tudniillik életeket változtat meg.
Rátgéber László
kosárlabda-mesteredző
(Kiemelt képünk forrása: Nemzeti Kosárlabda Akadémia)
