A díjat 2024-től havonta ítélik oda és negyedévente adják át, most a második három hónap kitüntetettje kapta meg azt: Bakosi Béláné Szenczi Erika atléta-, Pap Ferenc birkózó- és Puskás Jenő tornászedző. Az elismerés mellé 250 ezer forint pénzjutalom is jár. A díjazottak közül ezúttal Puskás Jenő tornászedzővel beszélgettünk, aki 1982-ben a Debreceni Sportiskolában kezdte a tréneri pályát, ahol összesen tíz évig dolgozott, és szinte a nulláról építkezve odáig jutott, hogy a tanítványai ifjúsági válogatottá váltak, és a debreceni nevelőműhely hamar az ország legeredményesebb utánpótlásbázisa lett.
Majd 1992-ben a fővárosba tette át székhelyét, a Ferencvároshoz igazolt, és azóta is az FTC-t erősíti. Emellett időközben előbb a serdülő fiúválogatott szövetségi edzőjeként kezdett tevékenykedni, majd 2003 óta a teljes hazai fiúutánpótlásért felel korosztályos szövetségi kapitányként.
„A gyerekek engem szigorú edzőnek szoktak tartani, de erre azt szoktam mondani, hogy nem én vagyok szigorú, hanem a tornasport nagyon nehéz, rendkívül magasak a követelmények. Emellett minden versenyzőmmel igyekszem úgy bánni, mintha a saját gyerekem lenne, tehát a maximális odafigyeléssel fordulva feléjük.
A legnagyobb örömöt számomra az nyújtja, ha az adott gyereknek sikerül megtanulni egy új elemet, majd azt versenyen is képes bemutatni.
Legismertebb tanítványai a felnőttválogatott, többszörös magyar bajnok, Európa-bajnoki kilencedik Rácz Attila, az Universiadén összetettben bronzérmes Hetrovics Marcell, illetve Czingli László, Puskás Péter és Nagy Zoltán is válogatottságig vitte.
„A hagyományai alapján a magyar tornasport nagyon sokra hivatott, ennek megfelelően próbálunk dolgozni mind a válogatottban, mind az FTC-ben, hogy aztán nemzetközi porondon is eredményes versenyzőket neveljünk ki.
Továbbá nekünk edzőként nemcsak az a feladatunk, hogy megszerettessük a tornasportot, hanem hogy a tanítványainkat valamiképpen a sportág közelében megtartsuk.
Akár edzőként, sportvezetőként szponzorként vagy szülőként.
Amire igazán büszke vagyok, hogy talán éppen az én példámból kiindulva a volt tanítványaim közül többen is később az edzői pályát választották.
Rácz Attila jelenleg a KSI szakosztályvezetője, míg Nagy Zoltán, valamint a két fiam, Puskás Péter és Barnabás egyaránt az FTC-ben edzősködik, és serdülő, illetve ifjúsági válogatott versenyzőkkel büszkélkedhetnek. Örülök, hogy mindannyian ezt a szép hivatást gyakorolják.”
Rácz Attila – aki 2007-ben kezdett el együtt dolgozni Puskás Jenővel – így emlékezett vissza a közös évekre.
„Akkoriban, az ifjúsági Európa-bajnokság után átestem egy komolyabb műtéten, és hosszabb időszakot ki kellett hagynom. Mondhatom azt, hogy ekkor Jenő bácsi hozott ki a gödörből, és neki köszönhetően találtam újra magamra versenyzőként. Majd, amikor abbahagytam, szintén ő volt az, aki az edzői pálya felé terelt engem. Mint volt tanítványa, nagyon fontosnak látom, hogy
Jenő bácsi edzőként nem csak azzal foglalkozott, hogy a tornateremben milyen munkát végzünk, illetve milyen eredményeket érünk el a versenyeken, hanem a sporton kívüli életünkre, a tanulmányainkra is odafigyelt.
Például elvárta tőlünk, hogy mindenképpen továbbtanuljunk. Csak az tornázhatott nála, aki érettségi után elment egyetemre vagy főiskolára.
Ami pedig az edzősködést illeti, igyekezett mindig komplexen gondolkodni a felkésztésről,
és minden téren segíteni minket. Figyelmet fordított a megfelelő étrendre, illetve a különböző kezelésekre és vizsgálatokra. Ha szükség úgy hozta, akkor a saját pénzéből finanszírozta azt, hogy mi megkaphassuk a szükséges kezeléseket. Majd, miután némiképp az ő hatására is edző vált belőlem, később is rendre ellátott tanácsokkal, és igyekezte egyengetni az utamat.
Mindig is az életre nevelt minket,
és adott át olyan értékeket, amelyeket manapság már én is közvetíteni a saját tanítványaimnak, a következő generációnak.”
(Kiemelt képen: Puskás Jenő Forrás: fradi.hu)