Kézilabda: Helm Boglárka sosem felejti el az idei Final Fourt

Az évad meglepetéscsapataként megnyerte az U19-es élvonalbeli leány kézilabda-bajnokság alapszakaszában a Nyugati csoportot, majd a négyes döntőben egy sima (elődöntő a Ferencváros ellen) és egy szoros (döntő a DVSC ellen) sikerrel az aranyérmet is megszerezte a fővárosi Szent István SE együttese.

Utóbbi igazán emlékezetes forgatókönyvet hozott, 28–27-re nyert a SZISE, az utolsó másodpercig izgalmas volt a finálé. A döntő legjobbja a belső posztokon szereplő Helm Boglárka volt, aki 11 góllal járult hozzá a Szent István győzelméhez.

„Az U19-es bajnokság mellett az NB I/B-ben is játszhattunk, aminek köszönhetően rengeteget fejlődtünk az évad közben.A felnőttmásodosztályban a dobogót is megcéloztuk, de miután eldőlt, hogy azt nem csíphetjük meg (végül hatodikként zárt a csapat – a szerk.), a teljes fókusz átkerült a korosztályos bajnokságra – mondja a 18 éves kézilabdázó, aki tavaly nyáron csatlakozott a SZISE gárdájához. – Már az idény előtt komoly célokat fogalmaztunk meg, ez később sem változott, az aranyérem lebegett a szemünk előtt U19-ben.Nagyon összetartó a csapatunk, összenőttünk a többiekkel, ez a négyes döntőre csúcsosodott ki. Küzdöttünk egymásért, és együtt tudtunk örülni a sikernek. A döntőt valószínűleg sosem fogom elfelejteni. Már az elődöntő is remekül alakult, a tizennégy gólos győzelem egyébként nem tükrözi a meccs szorosságát. Megbeszéltük, hogy ne legyen rajtunk teher, élvezzük a Final Fourt – egy pici izgalom azért volt mindenkiben.

az első félidőben hátrányban is voltunk, majd sikerült fordítani. Nem is nagyon gondolkodtunk, csak küzdöttünk – amióta kézilabdázom, ilyet még nem éltem át. Örülök, hogy tudtam segíteni a csapatnak!”

Az FTC akadémiáján nevelkedő, de a DVSC-jét is megjáró Helm egy évet Budaörsön is eltöltött, a 2021/22-es évadban pedig az NB I-ben is bemutatkozhatott. Idén nyáron visszatér a klubhoz, amelyben ismét bizonyíthat az első osztályban.

„Az NB I-es debütálást és a döntőt nem lehet összehasonlítani, nem tudok választani köztük. Az előbbi egyénileg volt nagy a siker, utóbbi pedig a csapatnak; mindkettő nagyon emlékezetes volt. A folytatásban visszatérek Budaörsre, és bízom benne, hogy kiharcolom majd az élvonalbeli szereplést is. Kettős igazolással a Tempóban is játszhatok majd, ha nem kapnék elég lehetőséget a bizonyításra. Minden erőmmel azon leszek, hogy számítsanak rám az NB I-ben, alig várom, hogy újra eljöjjön ez a pillanat.”

(Kiemelt képünk forrása: SZISE)