Kovács Róbert: Forró szívvel, hideg fejjel!

Nemcsak játékospályafutásom alatt szembesültem, hanem utánpótlásedzőként is találkozom olyan szituációkkal, amelyek a kemény játék és a brutalitás határán húzódnak. Az egyik legfontosabb, hogy a játékosok megtanuljanak bánni azzal az erővel, izomtömeggel, amellyel felvértezték magukat. Természetes, hogy a vízben szeretnék levezetni az energiáikat, de nekünk abban kell segítenünk, hogy a fizikális fölény a lehető leghatékonyabb módon váljon a csapat hasznára, és ne fegyelmezetlenségben, szándékos ütésben, rúgásban mutatkozzon meg. Úgy gondolom, ezt már egészen fiatalkorban meg lehet tanítani.

Dolgoztam gyermekcsapattal is, és talán ebben a korosztályban található a legtöbb akcelerált növendék. Néhány játékosnak több társával szemben már megmutatkoznak a másodlagos nemi jegyei, szinte eléri a végleges testmagasságát, fizikálisan fejlett. Érdekes lehet, de az a tapasztalatom, hogy nem feltétlenül ezek a 180-190 centis gyerekjátékosok viszik túlzásba a keménységet egy-egy utánpótlás-mérkőzésen. Sokszor inkább akkor lépik túl a határt, amikor ezt a bizonyos fejlettebb játékost az ellenfél szeretné hatástalanítani. Itt érkezik el az edző felelőssége, hiszen nem szabad ráuszítani egyik gyereket sem a másikra. Ahelyett el kell magyarázni, hogy milyen – még megengedhető – eszközökkel tudja megfékezni az ellenfelét a fair play szabályainak keretein belül. Tudnia kell ügyelni a játékosnak arra, hogy ne folyjon bele verekedésbe, már csak azért se, mert a büntetésekkel nemcsak magát, hanem az egész csapatát is sújtja.

Ennek a kiszűrésére a vízilabdában a Viktória elnevezésű játék a legalkalmasabb. Ebben az edzésmódszerben az egyetlen szabály, hogy nem lehet ütni, viszont a birkózás megengedett a vízben. A játék több képességet is fejleszt, de elsősorban azt mutatja meg, hogy ki az, aki jó értelemben véve kemény, és ki az, aki hajlamos a túlkapásra, nehezen tudja kordában tartani az indulatait. A gyakorlásokon és a meccseken is előfordulnak pillanatok, amikor elfogy a fejben az oxigén, és nehéz higgadtnak maradni. De ilyenkor is tudni kell, hogy nem az ütés a megoldás. Az edzőnek a tréningeken és a mérkőzéseken is sulykolnia kell az örökérvényű mondást: forró szívvel, hideg fejjel játssz! A kontaktsportágakban egészen kiskoruk óta számos fizikai sérelem éri a gyerekeket. Ezeket túlnyomórészt nem tudatos cselekedetek idézik elő, hanem a jó értelemben vett keménységből fakadnak. A játékosoknak már ekkor meg kell tanítani, hogy mi a különbség a szándékos rúgás, könyöklés, valamint a sportágra jellemző idézőjeles adok-kapok között, és az ilyen a szituációkra miként érdemes reagálni.

A gyerekek megannyi helyről és közegből érkeznek az edzésre. A fejük tele van iskolai, magánéleti és más jellegű gondolatokkal, problémákkal.

Erre a legjobb módszer, ha négyszemközt beszélgetünk vele, meghallgatjuk a problémáját, és megnyugtatjuk őt. Ha erre időt szánunk, akkor a játékos sokkal jobban bízik majd az edzőjében, márpedig a bizalom az egyik legfontosabb pillére a közös munkának.

Olyankor is a beszélgetés a leghatékonyabb eszköz, amikor tudjuk, hogy nagyon kemény mérkőzés vár ránk. Ilyen volt az U18-as fiúválogatottal a szerbek elleni világbajnoki döntőnk Belgrádban. Másfél héttel a vébé kezdete előtt idehaza edzőtáboroztunk, és több felkészülési meccset is játszottunk a szerbekkel. Érdekesség, hogy kezdetben a félpályán is alig tudtunk átjutni, annyira nem sikerült mit kezdenünk a rivális keménységével. A második meccs után leültünk beszélgetni, az eszmecseréhez az utánpótlás-válogatottak szakmai munkáját összefogó Cseh Sándor is csatlakozott, és több szituációt kiemeleztünk. Picit a fiúk önérzetébe is belenyúltunk, és hangsúlyoztuk, hogy a mi sportágunk nem önmagunk megadásáról szól. Ha nem félsz a másiktól, akkor az erődet úgy is kamatoztatni tudod, hogy nem mész át brutalitásba, és amikor a két test egymásnak feszül, te jössz ki győztesen a párharcból. A játékosok nagyon befogadóak voltak, és nemcsak a harmadik edzőmeccsen nyertünk a szerbek ellen, hanem a belgrádi világbajnoki döntőben is.

Összességében azt gondolom, hogy ha a játékos túlzásba viszi a keménységet, az mindig az edző felelőssége. A felnőttvilágversenyek mellett már az utánpótlástornákon is alkalmazták a VAR-t az elmúlt évben, ami segítette a játék tisztaságát és a játékvezetők feladatát.

Kovács Róbert
Az U19-es fiú vízilabda-válogatott szövetségi edzője

(Kiemelt képünkön: Kovács Róbert Forrás: MVLSZ)