Legutóbb 2021 májusában kapott ki az UVSE leány vízilabdacsapata az ifjúsági bajnokságban. Akkor az FTC az elődöntő odavágóján győzött 8–6-ra a későbbi bronzérmes ellen. Azóta a margitszigeti lilák minden bajnoki találkozójuk után győztesen jöttek ki a vízből, és két bajnoki címet ünnepelhettek. Fölényükről sokat elárul, hogy tavaly a bajnoki döntőben 17–2-re győzték le a Szentes együttesét…
A csapat a mostani évadban sem vett vissza a lendületből, továbbra is kiütéssel nyeri a meccseit.
A Ferencváros tudta a leginkább „megszorongatni” a címvédőt: a felek eddigi két összecsapásán 15–7-es és 15–6-os végeredmény született. Amíg a női élvonalban az egyik legnagyobb rangadó a Dunaújváros–UVSE találkozó, addig az ifjúságiak között az éllovas fővárosiak legutóbb 20–8-ra múlták felül vendéglátó riválisukat, az egyoldalú mérkőzésen Hajdú Kata egymaga tíz gólt lőtt. Az UVSE ifijeinek nagyrésze nemcsak a felnőttcsapatban játszik, hanem a korosztályos nemzeti együtteseknek is tagja, Hajdú és Tiba Panna pedig már a válogatottban is megmutathatta a tudását.
A már-már történelmien hosszú győzelmi sorozattal büszkélkedő társaságot Áts Bertalan, a klub női szakágának szakmai igazgatója irányítja.
„Nem tudom, hogy mióta veretlen a csapatunk, de ezzel nem is foglalkozunk – mondja a tréner. – Elsősorban az érdekel, hogy a játékosaink folyamatosan fejlődjenek, és elérjék a céljaikat a jelenben, a jövőben egyaránt. A 2004-, 2005-, 2006-os évjáratú játékosainkkal három éve megnyertük a 2003-asok bajnokságát úgy, hogy 2003-as születésű vízilabdázónk csak egy volt. Ekkor vált egyértelművé a számomra, hogy a jövőben ezek a lányok alkotják majd az UVSE felnőttcsapatát. Teret kell adni az ígéreteknek, és ebben a vezetőedzőnk, Benczur Márton is partner. Ő az elmúlt két évben tíznél is több tizenévest épített be az első csapatba, és Eurokupát, majd Magyar-kupát nyert velük.
Ha a játékosok motiváltan, alázatosan érkeznek a mérkőzésekre, az eredménytől függetlenül is képesek fejlődni.
Az ifjúsági bajnokságban ráadásul lazábban pólózhatnak, megcsinálhatnak, gyakorolhatnak olyasmiket, amiket a felnőttek között még nem mernek. Ha a szombati ob I-es meccsen valaki nem úgy teljesített, ahogyan azt elvárta magától, akkor másnap a korosztályában javíthat, újra belerázódhat a játékba. Nem mellesleg az ifi játékosaink fontos feladata, hogy mutassanak példát a serdülőknek, segítsék az előrelépésüket. A lányokat a könnyebbnek ígérkező meccsek előtt sem kell motiválni, mert szeretnek pólózni, az uszoda a második otthonuk, a csapat pedig a második családjuk.”
Hajdú Kata szerint az egyesület mentalitásából fakad, hogy minden meccsen szeretnék kihozni magukból a legtöbbet.
„Az edzőnk, Berci azt szokta mondani, hogy
a mérkőzéseket ünnepnek kell tekintenünk,
amelyen megmutathatjuk, hogy az adott héten mit tanultunk, miért töltöttünk a vízben több órát a napi két-három edzésen. Akkor sem akarjuk elbízni vagy elengedni magunkat, amikor tudjuk, hogy várhatóan nagy különbségű győzelem előtt állunk. Az ellenfelet mindig megtiszteljük azzal, hogy mindent beleadunk.”
Az elmúlt évben is kiemelkedő nemzetközi eredményeket ért el a magyar pólóutánpótlás. Az U20-as férfi- és a női válogatott egyaránt világbajnokságot nyert. Ám amíg a fiúk tizenöt fős keretébe kilenc klub adott játékost, addig a lányok nemzeti csapatában tíz UVSE-reménység játszott.
A vízilabda-szövetség sportszakmai vezetőjét, Székely Bulcsút a korosztályos bajnokságokban kialakult helyzet kapcsán kérdeztük.
„Az utánpótlás-bizottság szakembereivel is gyakran beszélgetünk arról, mennyire jó, ha egy csapat ilyen mértékben kiemelkedik, dominál a korosztálya bajnokságában – mondja a 2000-ben, Sydney-ben olimpiai bajnok sportvezető. – És nem tudjuk kimondani, hogy ez helyes vagy helytelen, mert a választ majd az idő adja meg. Azt örömmel látjuk, hogy a fiúbajnokságokban már nem csupán két-három klub verseng az érmekért, hanem újra megjelentek az élmezőnyben olyan, nagy múltú egyesületek is, amelyekre mindig szüksége volt a magyar vízilabdának. Ennek megfelelően az utánpótlás-válogatottak is számos klub pólósaiból tevődnek össze. De, mint láthatjuk, nemcsak a fiúk, hanem a lányok is kitűnő eredményeket érnek el a korosztályos világversenyeken. Érzékelhető, hogy a női utánpótlásban is elkezdtek felzárkózni egyes műhelyek, de ha akad egy egyeduralkodó csapat, akkor a legjobbak ott szeretnének játszani, és ha eligazolnak, akkor az elhagyott bázisoknak nehezebb előrelépniük.
A kérdésre a választ tehát három-négy év múlva kaphatjuk meg, és nem az utánpótlásban elért sikerek alapján.
Mindkét nem esetében az lesz a döntő, hogy a párizsi olimpiát követő időszakban – amikor törvényszerűen fiatalítani kellene – képesek lesznek-e mostani legjobb utánpótlás-játékosok úgy integrálódni a felnőttválogatottba, hogy a magyar vízilabda velük is megőrizze az eredményességét.”
(Kiemelt képünkön: Az UVSE leány ifjúsági pólócsapata a tavalyi bajnoki cím ünneplésekor Fotó: Plaágyi Barbara)