Nagy érdeklődés közepette indult el januárban a Magyar Edzők Társasága által létrehozott Sportszülők Akadémiája című rendezvénysorozat, amelynek áprilisi felvonásán is izgalmas témáról beszélgettek a meghívott vendégek. Az eseményen két téma szerepelt a programban: a „Mi legyen a sporttáskában?” című blokkban Rédli Dóra sportdietetikus beszélt a sportoló gyerekek megfelelő táplálkozásáról.
A szakember hangsúlyozta, hogy minden esetben személyes étrendet szükséges kialakítani, apró lépésekben, az egyensúlyra törekedve kell haladni, ez viszont nem egyszerű, ugyanis
a világ ellenünk, az egészséges táplálkozás ellen van, ezért nagyon tudatosnak kell lenniük a szülőknek.
Rédli elmondta, hogy az egészség megőrzésének érdekében akár az edzővel is szembe mehet a dietetikus. Szóba került a küzdősportokban előforduló fogyasztás, a „játék a súllyal”, amivel szintén óvatosan kell bánni, nem szabad drasztikus módszerekhez nyúlni.
A sportdietetikus a Gyermekek sporttáplálkozása című könyvében részletesen ír a tápanyagokról, a különféle diétákról, receptekről – ezekre az előadása során is kitért, amelyben hangsúlyozta: a legfontosabb a szülő, az edző, a sportorvos, a dietetikus és a sportpszichológus együttes munkája.
Rédliét dr. Fülöp Márta pszichológus előadása követte, aki kétféle lélekállapotról beszélt: vajon a versenyzést inkább szorongásként vagy kihívásként éli-e meg a gyerek?
Ha a fiatal első gondolatai ezzel kapcsolatban, hogy »nehogy elrontsam«, vagy »nehogy megsérüljek«, akkor a fejében a győzelem a vereség elkerülésével azonos. A másik oldalon viszont a »mindent megteszek azért, hogy sikerüljön« áll – neki a kihívás a koncepció.
Persze, ez a kérdés nem fekete-fehér, számos különböző személyiségtípust különböztethetünk meg ebben a témában is” – magyarázta.
Jogosan vetődik fel a kérdés: mitől függ a hozzáállás? Lehet-e ezen változtatni?
„Elsősorban a genetika befolyásolja ezt: kérdés, hogy a dopamin gyorsan vagy lassan bomlik-e le a szervezetben. Az előbbi esetben az embernek szüksége van a kiélezett helyzetekre, az utóbbiban el akarja kerülni azokat a »megfelelő működés« érdekében. Az is lényeges, hogy aszülőknek milyen a versengési attitűdjük, mit adnak tovább a gyereküknek.”
Ezzel kapcsolatban Fülöp elmondta, a felmérések alapján a magyar szülők negatívan állnak a versengés témájához, ellentétben a másik vizsgált alanycsoporttal, a kínaiakkal, akik jóval pozitívabban.
Az előadást követő kerekasztal-beszélgetés során – amelyhez Fülöp Márta és Köpf Károly, a MET főtitkára is csatlakozott – dr. Verrasztó Zoltán olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó, szakedző ugyanezt a témát fejtegette, kicsit messzebbről indulva.
„Egyedül semmit nem lehet elérni, akkor sem, ha egyéni sportágról beszélünk. Borzalmas megélni azt, hogy miközben az én időmben, ha bement tíz gyerek a vízbe, nyolc biztosan nyerni akart, ma ez a szám inkább az egyhez közelít. Mostanra az is megváltozott, hogy a gyerekeknek általában a sport és az iskola mellett számos egyéb elfoglaltságuk is van. Ezzel nincs baj, de így mindenből csak keveset tanulnak meg, ekkora időbefektetéssel pedig nem lehet a csúcsra jutni.
Mindegy, hogy a sportolásról vagy a szakácskodásról beszélünk: nincs az életben olyan terület, amelyben ha sikeresek akarunk lenni, ne kellene rengeteg munkát beletenni.
Fülöp Bea, aki tanárként is dolgozik, azt figyelte meg, sokszor a szülő is partner abban, hogy a gyerek dolgát megkönnyítse, minek nyomán a fiatal nem tanul meg küzdeni a saját sikeréért.
Verrasztó szintén a szülői szerep fontosságára hívta fel a figyelmet.
„A csodák ott kezdődnek, hogy a szülő reggelit ad a gyereknek az edzés előtt. Apróságnak tűnik, de ezek nélkül nem történik meg a sportpályán a csoda.”
(Kiemelt képünkön balról: Köpf Károly, Tibenszky Moni Lisa, dr. Fülöp Márta, Fülöp Bea, dr. Verrasztó Zoltán Fotó: MET/Vörös Nándor