Labdarúgás: több utánpótláskorú kapus is szerephez jut az NB I-ben

A magyar labdarúgó-válogatott kapusposzton meglehetősen stabil, hiszen a ferencvárosi Dibusz Dénes kitűnő formában véd és a Lipcsében játszó Gulácsi Péter is visszatért. Az, hogy mi lesz a két 33 esztendős játékos visszavonulása után, egyelőre nem akut kérdés, de sosem lehet elég korán figyelni az utánpótlásra.

 A külföldön szereplők közül kiemelhetjük a holland másodosztályban védő Hegyi Krisztiánt, vagy a Barcelona akadémiáján nevelkedő Yaakobishvili Áront, de a fókuszt most azokra az NB I-ben szereplő, a fiatalszabály alá eső kapusokra helyezzük, akik több-kevesebb lehetőséget kaptak vagy kapnak a klubjukban.

A hazai élvonal mostani évadában több korosztályos kapus is megmutathatta magát. Eddig a Puskás Akadémiában védő, 19 éves

– először februárban Markek Tamás sérülése miatt kapott lehetőséget –, és mérkőzésenként átlagosan 1,14 gólt kapott. Pécsi a 22. fordulóban ziccert hárított a Debrecen ellen, amit az MLSZ a forduló legszebb védésének választott. A 19 éves reménység teljesítményét klubja is értékeli, hiszen 2028-ig szóló szerződést kínált neki, amit ő elfogadott.

A Kisvárda az őszi szezonban teljesítette a fiatalperc-kontingenst, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a meccsek többségén a 21 éves Kovács Marcell állt a kapuban. A 2023/24-es bajnoki évadban eddig tíz találkozón lépett pályára, azokon tizenöt gólt kapott, kétszer pedig „nullán tartotta” az ellenfelet.

A Kisvárda kapusa az Utánpótlássport kérdésére elmondta, sokat tanult az eddigi mérkőzésekből.

„Emlékszem, bár az első meccsem jól sikerült, azonnal kiderült, hogy az NB I más szint.

Annak örülök, hogy a montenegrói Danijel Petkovics személyében válogatott kapus van a csapatban, így folyamatosan az ő szintjéhez tudom magam mérni, és tudok tőle tanulni.”

Kovács a terveiről így nyilatkozott.

„A válogatottba mindig rutinosabb kapusok kerülnek, hiszen oda nagyobb stabilitás kell, mivel az országot képviseled. Ehhez pedig egész szezonokat kell végig védeni, több éven át. Rövid távon természetesen az a célom, hogy maradjunk bent az NB I-ben, hosszú távon pedig szeretnék első számú kapussá válni, illetve később külföldön is szívesen kipróbálnám magam”.

A 20 éves Simon Barnabás a Paksi FC második számú kapusa, az ősszel csak kétszer lépett pályára, akkor sem játszott végig, február vége óta azonban Szappanos Péter sérülése miatt újra helyet kap az első csapatban. A Magyar-kupa nyolcaddöntőjében jól védett Újpesten, az MTK Budapest elleni bajnokin pedig nem kapott gólt, kifejezetten magabiztos volt, és vasárnap, a Debrecen ellen is mutatott be bravúrokat.

„Nagy önbizalmat ad, hogy jó teljesítményt nyújtottam, pláne úgy, hogy két meccs is volt egy héten – mondta Simon. – Arra van szükségem, hogy minél inkább játékban legyek, erre Pakson nagyon figyelnek, ezért amikor az NB I-ben nem játszom, gyakran az NB III-as csapatban védek.

A fiatal kapus beilleszkedett, és jól kommunikál a védőkkel.

„Szerencsére gyorsan befogadtak, ami azért is fontos, mert a meccs közben elengedhetetlen, hogy folyamatosan beszéljünk egymással. Szappanos Péter is segít, amikor tud, vele is jó a viszonyom, és sokat tanulok tőle.

És hogy mi kell az újabb szintlépéshez?

„Mivel még fiatal vagyok, mindent igyekszem ellesni Szappanostól, elsősorban a lábbal való játékot gyakorlom sokat.

Például érdemes-e kimenni egy beívelt labdára vagy sem.”

Az Újpest is próbálkozott fiatal kapus szerepeltetésével, Molnár Zsomboréval. A 20 éves játékos öt bajnokin szerepelt, ezeken tizennégy gólt kapott, s ezzel a teljesítménnyel – érthető módon – nem győzte meg a lila-fehérek szakvezetését. Így a rutinosabb Banai Dávid került vissza a kapuba.

A korábbi tízszeres válogatott kapus, a Sport TV szakkomentátora, Hajdu Attila úgy véli, a kilencvenes évekhez hasonlóan ma sincsenek egyszerű helyzetben a fiatal kapusok, mivel rengeteg tapasztalatot kell gyűjteni a élvonalbeli szerepléshez.

„Kényes kérdés a fiatalok beépítése, hiszen ebben a korban a játékosok még nem annyira tapasztaltak, az NB I-hez viszont szükséges a rutin. A kapusok esete még nehezebb, mert nekik még nagyobb meccsszámra van szükségük ahhoz, hogy stabil teljesítményt nyújtsanak. Ráadásul képzeljük el azt a helyzetet, amikor idősebbekből álló, rutinos védők játszanak a kapus előtt, és fiatalnak kell őket irányítania.

A mi időnkben a tartalék-, illetve később a juniorcsapatok jó átmenetet képeztek az utánpótlás- és a felnőttfutball között, de a fiatal kapusok akkor is nehéz helyzetben voltak. Mert ugyan miért cserélte volna le az edző a már bevált, első számú kapusát, ha nem volt muszáj? Az én pályafutásom elején is jó néhány évadnak el kellett telnie, mire kezdő lettem az NB I-ben. Addig pedig kerestem a lehetőségeket, igyekeztem olyan csapatokba igazolni, amelyekben játszhattam.”

(Kiemelt képünkön: A kisvárdai Kovács Marcellmár tíz meccsen van túl NB I mostani évadában Fotó: Kovács Péter/Nemzeti Sport)