Mint arról beszámoltunk, az U20-as és az U18-as fiú kosárlabda-válogatott háza táján is jól haladnak az előkészületek a nyári korosztályos Európa-bajnokságra. Ráadásul nemrég újabb szakemberrel bővült a csapatok edzői stábja: a jövőben Patonay Imre mentoredzőként, külső szakértőként segíti az utánpótlás fiúválogatottak munkáját. A körmendi kosárlabdázás megkerülhetetlen alakja vezetőedzőként és szakvezetőként összesen négy bajnoki címet szerzett, és 1987-ben a Körmendet első vidéki csapatként vezette aranyéremig az élvonalban.
„Tizenegy évvel ezelőtt rövid ideig egyszer már vállaltam feladatot a szövetség szakmai és utánpótlás-bizottságában, viszont az azóta eltelt időszakban leginkább kvázi kívülről figyeltem az utánpótlás-nevelésben zajló folyamatokat – mondta az Utánpótlássportnak a korábbi körmendi ikonikus sikeredző és szövetségi kapitány Patonay Imre. – Nyilván azért figyelemmel követtem az eseményeket, és konstatáltam, hogy a korosztályos válogatottjaink rendre a B-divíziós Európa-bajnokságok középmezőnyében végeztek.
Ugyanakkor talán ennél is nagyobb gond, hogy nemzetközi szintű ígéreteket – egy-két kivételtől eltekintve – sem igazán tudott kinevelni a hazai képzési rendszer.
A 70 éves szakember elmondta, az új szerepköre nem csak a válogatottban eltöltött hetekre szorítkozik, hanem igyekszik azon kívül is tanácsokkal ellátni a fiatal edzőket.
„Nagy örömömre, a szövetség tavaly felállt új szakmai vezetése nemrég megkeresett, hogy mentoredzőként, külső szakértőként segítsem az utánpótlás-válogatottak munkáját, így jelenleg együtt dolgozom az U20-as, az U18-as és az U16-os nemzeti csapatok élén dolgozó szakmai stábokkal. Egyrészről a fiatalok kiválasztásában, feltérképezésében veszek részt, valamint az összetartásokon is végig jelen vagyok, és ha a szükség úgy hozza, a jövőben egyéni képzéseket is fogok vezényelni – úgy láttam, egy-két fiatal magasemberünknek nem is fog megártani néhány plusz foglalkozás. A múlt héten az U20-as és az U18-as válogatottat is meglátogattam Fehérváron, és jó benyomást tettek rám a srácok. Az U18-as korosztályban például a belső posztokon Rosta Péter és Flasár Zalán révén kifejezetten erős a felhozatal, mindketten nagyon sokra vihetik.
Rosta játéka engem például a fiatal Toni Kukocéra emlékeztet.
A korábbi korosztályokhoz képest az U18-asok láthatóan fizikálisan és játékban is jobban felveszik a versenyt az európai élmezőnnyel – nem véletlenül verték meg a magasabban jegyzett horvátokat is edzőmeccsen.”
Az idősebbeknél viszont éppen fordított a felállás, ami a csapat szerkezetét illeti.
„Az U20-asoknál inkább a mezőnysor veretesebb: Csendes Péter, Csátaljay Péter, Meszlényi Róbert és Halmai Dániel is rendszeresen játszik az NB I/A-csoportban. A valódi magasembereket tekintve az egy szem Csuti Kornélt tudom kiemelni, ugyanakkor a hármas-négyes poszton bevethető Hajdu Péterben is komoly potenciál rejlik. Az a legfontosabb, hogy ezek a fiatalok lehetőleg minél többen játszanak az első osztályban, ehhez viszont megfelelően kell menedzselni a karrierjüket.”
Patonay úgy látja, ha még nem is okvetlenül idén nyáron, de egy-két éven belül muszáj nemzetközi szinten előrelépnie a hazai fiúutánpótlásnak, és a második vonal középső, illetve hátsó fertálya helyett stabilan a B-divízió élmezőnyéhez kellene tartoznia, és majd csak ezután érdemes feljutásról álmodozni.
Amellett, hogy a válogatottainknak eredményesebben kellene szerepelniük, legalább ilyen fontos, hogy egyénileg fejlesszük a fiatalokat, és aki a képességei alapján arra alkalmas lehet, az valóban jusson el a felnőttválogatottig, és váljon belőle ott húzóember.
Az elmúlt években sajnos nagyon kevés ilyen játékos került ki az utánpótlásból. Azonban ahhoz, hogy kollektívan fejlődni tudjunk, a klubokban dolgozó szakvezetőknek és edzőknek is kicsit másképpen kellene gondolkoznia: a rövid távú eredményesség helyett, tehát a megannyi légiós szerepeltetése helyett muszáj lenne inkább a saját nevelésű tehetségeket jobban előtérbe helyezni. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű edzői feladat, de enélkül nem fog tudni fejlődni a férfiszakágunk. Szerencsére akadnak jó műhelyek: legyen szó a Vasasról, a Honvédról, a Pécsről, a Sopronról, a Debrecenről vagy éppen Kaposvárról, és ezeken a helyeken láthatóan pozitív folyamat indult el, de még csak az út elején járunk – különösen, ha összehasonlítjuk magunkat azzal, hogy például Horvátországban és Szlovéniában milyen bátran dobják be és tudatosan építik fel a fiatal játékosokat.”
Hozzátette, mára teljesen átalakult a játék képe a kosárlabdában, s ezzel nekünk is lépést kell tartanunk.
„Emlékszem, amikor ötven évvel ezelőtt a legendás Ránky Mátyás rendszeresen járt hozzánk Körmendre edzést tartani, és az edzések végén folyamatosan olyan egy az egy elleni szituációkat gyakoroltatott, amikor az irányító a centerrel találja szemben magát.
Akkor senki nem értette, hogy miért van erre szükség, fél évszázaddal később most viszont azt láthatjuk, hogy tucatnyi ilyen helyzet alakul ki a meccseken.
Szintén ehhez hasonló jelenség volt pár évtizeddel ezelőtt a bajaiakra jellemző hármas-nyolcas mozgás. Akkoriban mindenki őket cikizte emiatt, manapság pedig ez lett a trend: a hárompontos vonal körüli elzárás-leválások uralják a játékot. A magasemberek sem csak a gyűrű környékén fordulnak meg, hanem kint ugyanúgy feltalálják magukat. A játékosoknak komplex, mindenre kiterjedő képzést kell adni. Úgy látom, most szövetségi szinten is határozott elképzelések vannak azzal kapcsolatban, hogy miként tudunk jobbak lenni, de persze hatalmas változásokat nem lehet egyik napról a másikra eszközölni.
Bízom benne, hogy néhány éven belül ezeket a gondolatokat sikerül átültetni a gyakorlatba is.
(Kiemelt képen: Patonay Imre Fotó: Marjai János/24.hu)