Borosné Eitner Kinga: A tanítványok vívásában is lehet gyönyörködni

Borosné Eitner Kinga maga is párbajtőrözött, 16 éves korában azonban ejtőernyőzni kezdett, rövidesen válogatott lett, így a vívás háttérbe szorult az életében. A repülőtéren ismerte meg későbbi férjét, aki Keszthelyen lakott, így ő is a Balaton-parti városba került.

Keszthelyen és a környékén nem volt vívás, ám Borosné Eitner Kinga szerette volna megismertetni a sportág szépségeit a helyi gyerekekkel. Edzői karrierje Tapolcán indult, ahol tulajdonképpen 

hiszen kezdetben egy lapos tetejű, málló vakolatú, romos házban tartott edzéseket úgy, hogy a helyiségben nem ért végig a pást sem.

A Borosné Eirtner Kinga által 1999-ben alapított Balaton Vívóklub – amely addig a Tapolcai Bauxitbánya Sportegyesület szakosztályaként működött – innen indulva nőtte ki magát annyira, hogy mára a térség legjelentősebb vívóegyesületének számít. Az edzőnő különböző segítségekkel kilenc vívótermet hozott létre, napjainkban Keszthely mellett Balatonfüreden és Veszprémben van jelen az egyesület.

Az elhivatott tréner a klubjában végzett munkája mellett 1991 és 2000 között a felnőtt női párbajtőr-válogatottat irányította, 2001-től a junior férfi párbajtőr-válogatott keretedzője. Az 1995-ben mesteredzői kitüntetésben részesült szakember tanítványai közül olyan sikeres párbajtőrvívók kerültek ki, mint Szalay Gyöngyi, Boczkó Gábor vagy Rédli András. 

„Amikor a kisgyerek belép a vívóterembe, még nem tudja pontosan, hogy mire jelentkezik – mondja Borosné Eitner Kinga. – Az első feladatunk, hogy megszerettessük vele a vívást, hogy aztán később mindkét fél akaratából rá tudjunk állni a komolyabb szakmai munkára. A gyerekek számára fontos a sikerélmény, ezért megméretésekre is szükség van, hiszen a győzelem íze nagyon motiváló. A kicsikkel elsősorban azt kell időben megértetni, hogy az edzés nemcsak játékból és szórakozásból fog állni nemsokára, hanem kemény munkából is, amelyet el kell végezni a célok elérése érdekében. A kilenc-tíz éveseknél is gyorsan kialakul az önfegyelem, és később képesek lesznek akkor is teljesíteni az előírtakat, ha éppen akkor különösebb kedvük nincs is edzeni. Valóban sanyarú feltételek mellett kezdtem oktatni a vívást a térségben, de akkor is azt vallottam, hogy

A jelenleg is mintegy százötven, többségében utánpótláskorú vívóval foglalkozó mesteredző folyamatosan megtalálja azokat az örömöket, amelyek töretlenül tartják benne a lelkesedést.

„Nagyon szeretem a vívást és a gyerekeket is. Nemrégiben az egyik tanítványom egy pécsi versenyen döntőbe jutott a serdülők között, és boldogsággal töltött el, ahogyan láttam, találatokat ad, gondolkodik a páston és sikerélményeket szerez.

Különösen fontos, hogy a gyerek jól érezze magát abban, amit csinál és megkapja az edzőtől a kellő figyelmet. Ugyanakkor a mi energiánk is véges, ezért úgy kell beosztanunk az időnket, hogy a legígéretesebb növendékekkel a képességeikhez mérten többet foglalkozzunk. A vívás, mint küzdősport, az életre nevel és emberformáló szerepe van. A kitartáson kívül még nagyon sok minden kell hozzá. A technikai felkészültség mellett fejben is nagyon komoly munkát szükséges elvégezni annak, aki világversenyeken is fel akar állni a dobogóra. De amellett, hogy a tanítványokat szeretnénk eljuttatni a sikeres felnőttévekig, hatalmas felelősségünk van a nevelésben, hiszen a gyerekek a heti öt edzés, hétvégi versenyek, edzőtáborok miatt szinte többet vannak velünk, mint a szüleikkel. Velünk nőnek fel.”

A világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüst-, valamint bronzérmes korábbi párbajtőrvívó, Boczkó Gábor pályafutása is Borosné Eitner Kinga keze alatt indult. A magyar vívóválogatott jelenlegi szövetségi kapitánya hálával emlékszik vissza gyermekéveire.

„Kingával nagyon szerettem együtt dolgozni, mert mindig maximalista volt, és ezt a hozzáállást mi is átvettük. Mindig mindenáron elérte azt, amit szeretett volna.

De rajtam kívül még sok-sok olyan tanítványa volt, aki az Eb-n és a vb-n is dobogóig, bajnoki címig jutott. A junior férfi párbajtőrcsapat vezetőedzőjeként is rengeteg érmet nyert, és a mai napig megállíthatatlan a sikerekben. Emlékszem, gyerekként csak úgy elkezdtem vívni, de a labdarúgás és a kézilabda sokkal jobban vonzott. Aztán Kinga nem hagyta, hogy más irányba menjek, ott tartott a vívóteremben, és ezt utólag is köszönöm neki, hiszen minden bizonnyal más sportágban nem értem volna el hasonló eredményeket.”

(Kiemelt képünkön: Borosné Eitner Kinga Forrás: Sportért Felelős Államtitkárság)