A fehérvári nevelésű hokis, Nemes Márton már az ősszel felhívta magára a figyelmet, amikor 18 évesen góllal mutatkozott be a felnőttválogatottban az ukránok elleni edző meccsen, majd még ugyanazon a felkészülési tornán bár az olaszok ellen nem sikerült betalálnia, de a szlovénok kapuját is bevette.
Vagyis az első három meccsén rögtön két gólt is jegyzett a nagyválogatottban.
Mindezután decemberben az U20-as nemzeti együttesben volt jelenése, amely a hazai rendezésű divízió I/A-csoportos világbajnokságon szerepelt, és a Tüskecsarnokban végül ötödik lett, ezzel kiharcolva a bennmaradást. Ebben öt pontjával Nemes is oroszlánrészt vállalt, megérdemelten választották meg a vb legjobb magyar játékosának.
Mindezek után igazából már nem szolgáltatott túl nagy meglepetést, hogy Don MacAdam szövetségi kapitány a budapesti olimpiai selejtezőtornán is számított a svédországi Mora együttesében fejlődő támadóígéretre, aki ismét jól teljesített: a már említett második, litvánok elleni találkozón ismét a kapuba talált, egyben első gólját szerezte tétmérkőzésen a „nagycsapatban”. (A magyar együttes csoportmásodikként zárt, és – a fehéroroszok kizárása miatt – továbbjutott az ötkarikás selejtező második körébe.)
„Az őszi bemutatkozásomhoz képest az olimpiai előselejtezőn már jóval nagyobb volt a tét, sokkal inkább érződött a nyomás, a kapitány a sorokat is kevésbé variálta, úgyhogy mindenki még fókuszáltabban állt hozzá, mint a felkészülési meccsekhez – mondta Nemes Márton az Utánpótlássportnak. – Ezzel együtt a csapaton belül végig remek volt a hangulat, és nekem is sikerült hozzátennem a magamét.
Úgy érzem, a litvánokkal szemben kifejezetten jól ment a játék, és az utolsó, japánok elleni összecsapáson is sikerült felvennem a tempót.
Nagyon élveztem minden egyes, pályán töltött percet, ráadásul hazatérve mindig különösen felemelő érzés a magyar közönség – köztük a családom, illetve a barátaim – előtt a válogatottban játszani.
Hiába vagyok még csak tizennyolc éves, a keret többi, idősebb tagjához hasonlóan én is ugyanazért dolgozom. Azért, hogy beverekedjem magam a szűkített keretbe az április végi, divízió I/A-csoportos vébére.
Ha ez sikerülne, újabb gyerekkori álmom válhatna valóra. A következő időszakban elsősorban az lesz a dolgom, hogy bizonyítsak a jégen, a többi már a szakmai stáb döntésén múlik.”
Fiatal kora ellenére hat mérkőzésen már három gólnál tart a felnőttválogatottban, ami igencsak impozáns mutató. Ráadásul külön pikantériát kölcsönöz a teljesítményének, hogy az eddigi karrierje során kizárólag címeres mezben lépett jégre a felnőttek között, ugyanis a svéd klubcsapatában az U20-as bajnokságban edződik.
Elsősorban a játék stílusa tér el a felnőttválogatottban tapasztalható hoki és a svéd U20-as bajnokságban látottak között.
Sebességben igazából nincs nagy különbség, de a felnőtthoki sokkal szervezettebb, taktikusabb, a párharcokba keményebben állnak bele a játékosok, mint a juniorok között. Svédországban is volt alkalmam már belekóstolni ebbe, gyakran edzhettem a Mora első csapatával, de mérkőzésen még nem adatott meg a lehetőség a bizonyításra. Bízom benne, hogy hamarosan a svéd élvonalban is debütálhatok.”
(Kiemelt képen: Nemes Márton Forrás: MJSZ)