Kézilabda: mi következik a bravúros vb-ezüstből?

Miközben a hazai kézilabdás leányszakág az utóbbi években halmozza a szebbnél szebb sikereket az utánpótlás-világversenyeken, addig a korosztályos fiúválogatottak mindeddig próbáltak az árnyékból kitörni, és megmutatni, nem csak a gyengébbik nem képviselői képesek dobogós helyezésekre a vb-ken, Eb-ken. A törekvések kevés sikert hoztak: ifjúsági Eb-n a 2014-es ezüst a „legfrissebb” érem, míg a juniorok Eb-n 1998-ban, vb-n pedig 2005-ben végeztek legutóbb a legjobb háromban, mindkétszer bronzot kiérdemelve.

Utóbbi állítás – a legnagyobb örömünkre – vasárnap este óta már nem helytálló, hiszen a német-görög közös rendezésű junior-világbajnokságon a döntőig menetelt a Sótonyi László szövetségi edző által irányított férfiválogatott, amivel sok évtizedes várakozásnak vetett véget. A legrangosabb torna történetében ugyanis legutóbb az első, 1977-es kiírás alkalmával fordult elő, hogy az aranyért játszhatott a magyar együttes – a győzelem akkor sem sikerült.

A csapat – a stáb és a játékosok előzetes értékelése szerint is – a legnehezebb csoportba került a kontinensviadalon, de a dánokat, a norvégokat és a „sötét lónak” titulált argentinokat is magabiztosan győzték le fiataljaink, majd a középdöntőben Bahrein és Svédország korosztályos legjobbjait is felülmúlták. A negyeddöntőben a horvátok, az elődöntőben pedig az izlandiak következtek, és míg az előbbi meccsen a korábbiaknál visszafogottabb produkcióval rukkoltak ki a fiatalok, addig az északiakat lehengerlő játékkal „ütötték ki”, nem hagyva teret bármiféle izgalomnak.

A finálé viszont – nem meglepő módon – a legnehezebb feladatot tartogatta, ugyanis Berlinben kellett farkasszemet nézni a németek korosztályos legjobbjaival, tízezer ember előtt. A rivális együttes tagjai közül szinte mindenki – hasonlóan a mieinkhez – hazája felnőtt élvonalbeli bajnokságában játszik; abban a ligában, amely nem mellékesen a világ legerősebbje. A németek a nemzetközi porondon is megvillantották már a tudásukat: a Löwen kapusa, a döntőben a magyarok ellen is parádézó David Späth például a német kupa döntőjében a Bajnokok Ligája legutóbbi kiírásában győztes Magdeburg ellen három hetest is hárított, nagyban hozzájárulva ezzel csapata sikeréhez, míg Freihöfer, Langhoff és Lichtlein a Füchse Berlinnel ünnepelhetett aranyérmet az Európa-ligában.

A fináléban sajnos a korábbi átütőerőt nem tudta pályára vinni a Sótonyi-legénység, a németek megérdemelten nyertek, bánkódásra azonban nem lehet okuk az ezüstérmeseknek, hiszen

„Kétéves folyamatnak és kemény munkának az eredménye ez. Óriási öröm és boldogság ez, hiszen nagyon nehéz dolgunk volt; már sikerült levonni a tanulságokat, hogy miért alakult így a vb-döntő. Rengeteget jelent, hogy a fiatalok megtapasztalták, milyen világbajnokságon negyeddöntőt, elődöntőt, finálét játszani, milyen kilencezer, javarészt néző előtt teljesíteni. Nekem kétségkívül az egyik legnagyobb élményem edzőként ez az esemény” – nyilatkozta Sótonyi az Utánpótlássportnak a vb után. 

A fiúszakág már tavaly is büszkeségre okot adó eredményeket ért el, hiszen az ifjúsági válogatott negyedik, a juniorcsapat pedig az ötödik helyet szerezte meg az utánpótlás Eb-n. A mostani vb-nek ráadásul az egyik, ha nem a legmélyebb keretével vághatott neki a válogatott, amely két, szinte ugyanolyan erős sorának köszönhetően a rotáció fegyverét is hatékonyan használhatta. Emellé ráadásul rendkívül biztató, modern játék párosult, a hozzáállással pedig (naná!) nem volt probléma.

– fogalmazott Sótonyi a csoportkör után, a srácok pedig a folytatásban is megmutatták, hogy nagy erő van a társaságban, amely vert helyzetben sem esik kétségbe.

A jó példát volt kiktől eltanulni: a csapattagok közül szinte mindenki az NB I-ben pallérozódik, folyamatos játéklehetőséghez jutva. Közülük többen a nemzetközi porondon is megmutathatták már a tudásukat: Ilic Zoran és Lukács Péter a Telekom Veszprém színeiben a BL-ben a világ legjobbjaival találkozhatott hétről hétre, csakúgy, mint a Wisla Plockban szereplő Fazekas Gergő, míg a ferencvárosi Imre Bence és Ónodi-Jánoskúti Máté az Európa-ligában szerezhetett rutint az elmúlt hónapokban, hasonlóan a Fejér B.Á.L. Veszprémet erősítő Ludmán Marcellhez. Eközben a keret felét adó NEKA – szinte kizárólag utánpótláskorú kézilabdázókra támaszkodva – a felnőttélvonal középmezőnyében végzett, több alkalommal az élcsapatokat is megszorongatva. Arról nem beszélve, hogy az év első felében többen már Chema Rodriguez szövetségi kapitány hívására a felnőtt nemzeti csapatban is bemutatkozhattak.

Láthatjuk, a 2018-ban junior-vb-n győztes női válogatott sikere sem volt garancia arra, hogy a szakágban a felnőttek között is világverővé váljon a nemzeti csapat, de a férfiak között miért ne alakulhatnának másképpen a dolgok?

Egyelőre annyi a biztos: jelenleg a világ második legjobb U21-es férfiválogatottja a miénk.

(Kiemelt képünk forrása: IHF)