Remekül kezdte a tavaszi szezont a Budapest Honvéd – MFA U19-es csapata. A legkevesebb pontot veszítették a korosztály nyolc legjobb csapata által alkotott A csoportban: eddig lejátszott hét mérkőzésükön egy döntetlen kivételével mindegyiken nyerni tudtak. Legeredményesebb játékosuk, Németh Barnabás már hat gólnál jár a „rájátszásban”, akit a gólerősség már évek óta jellemez. Ez azonban nem mindig volt így, ami leginkább a csapataiban betöltött különböző szerepköröknek volt köszönhető.Németh Barnabás már hat gólnál jár a „rájátszásban”, akit a gólerősség már évek óta jellemez. Ez azonban nem mindig volt így, ami leginkább a csapataiban betöltött különböző szerepköröknek volt köszönhető.
„Öt évesen kezdtem focizni Pécsen. Természetesen az elején ezt maximum hobbinak lehetett nevezni, de egyből rám ragadt a sport, a tévében is állandóan a „nagyokat” néztem; gyorsan eldőlt, hogy ezt akarom szabadidőmben is csinálni. Az sem tántorított el, hogy a gyors növés miatt kialakult saroksérülésemmel fél évet ki kellett hagynom– egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam. Ez a szerelem a mai napig változatlan.”
14 éves korára nagyjából minden poszton kipróbálták, mielőtt kiderült volna, miben a legjobb.
„Az U14-es korosztályig vezető út alatt minden pozíciót megjártam, álltam a kapuban és voltam hátvéd is, mire 13 évesként kikötöttem a középpálya közepén. Innentől még egy év kellett neki, mire csatárként is kipróbáltak – magyarázza. – Szerettem középpályán is játszani, azon belül is inkább a támadóbb feladatokat. Ami a szívemhez legközelebb áll, az viszont egyértelműen a csatárpozíció, ahol a leginkább kreatívnak lehet lenni. A védőmunka különösebben nem nekem való” – mosolyog Barna.
Ez tisztán kirajzolódott az U15-ös első osztályú bajnokságban, ahol már csatárként számítottak rá: 24 lőtt góllal másodikként végzett a góllövőlistán, így nem csoda, hogy a kispestiek figyelmét is felkeltette.
„Az U15-ös pécsi szezonom után költöztem fel a Honvéd miatt Budapestre. Igazából nem gondolkodtam rajta sokat; több helyről is megkerestek, én mégis a kispestieket választottam, ezt éreztem a legmegfelelőbbnek.”
A döcögősen induló őszi szezon után úgy tűnik, bombaformában van tavasszal a csapat.
„Nem volt egyszerű a vírushelyzet miatt a csapatok dolga, nálunk is rengetegen kapták el a betegséget. A COVID miatt nekem is ki kellett hagynom másfél hónapot, a visszatérésem viszont szerencsére jól sikerült. Az U19-es kiírás eleje egyébként mindig nehéz, hiszen két korosztályból áll össze a csapat, kell idő az összeszokáshoz. Ezek mind közrejátszottak abban, hogy félévkor a hatodik helyen fordultunk. A tavasz eddig kifejezetten jól halad, veretlenek vagyunk az A csoportban, majdnem minden meccsünket megnyertük a legjobb nyolc között.”
Nagyjából fél éve már, hogy a Budapest Honvéd második felnőttcsapatában, az NB III-asokközött is bemutatkozhatott; úgy érzi, ez sokat segít a saját korosztályában való játékán is.
„Óriási öröm volt, mikor anagyok között debütálhattam. Miben különbözik az utánpótlástól? Nem is a taktikát vagy a technikai elemeket emelném ki, sokkal inkább a rutint és az agressziót. Sokkal többet kell a fizikumot használni, mert ha nem figyelsz, arrébb löknek; először ez lepett meg a leginkább. Érzem magamon, hogy ebben a tekintetben sokat fejlődtem. Minden meccsen próbálok ellesni az idősebbektől olyan dolgokat, amiket legközelebb én is tudok hasznosítani. Különbséget olyan tekintetben nem tudok tenni, hogy hol szeretek jobban játszani; ilyen fiatalon szerintem a legfontosabb, hogy rendszeresen játékban legyek és megmutathassam, mit tudok.”
Hogy mit hoz a csapat, illetve a csatár számára a jövő? A szezon végének közeledtével mindenre választ fogunk kapni, Barnabás előtt azonban tiszták a célok.
„Az utánpótlás NB I-ben egyértelműen a bajnoki cím megszerzéséért hajtunk, emellett a gólkirályi cím már csak hab lenne a tortán. Az NB III-as második csapatot is szeretném a lehető legjobban segíteni, ahol az előzetes cél a dobogós hely megszerzése volt– erre reális az esély a jelenlegi pozíciónk alapján.”