Kosárlabda: a mennyiségből kellene végre minőséget nevelni

Érdekes statisztika mutatható ki a kosarasok utánpótlás-bajnokságait összehasonlítva: a fiúk mezőnyében négy korcsoport tizenkét érme tizenegy klubhoz került, míg a leányok három korosztályban szerezhető kilenc medálját csupán öt együttes vitte haza. Megfigyelhető a területi megosztottság is. A budapesti fiúk öt érmet nyertek, a vidékiek hetet. A budapesti lányok viszont sikeresebbek voltak a vidékieknél: hét dobogós helyezést értek el, míg a vidékiek kettőt.

Nagy Zoltán szerint nem számít az utánpótlás-bajnokságokban, melyik együttesekhez kerülnek az érmek  •  Fotó: Bornyi Márton

„A Csata DSE fényévekkel a többiek előtt jár a leány utánpótlás-nevelésben. Egy kezemen meg tudom számolni, hány leányegyütteshez kerülnek a legtehetségesebb gyerekek, így a kiválasztásuk minősége az egyik titka. A fiúknál más a helyzet: a legjobbak szétszóródnak az országban” – vélekedik a Vasas Akadémia utánpótlás-szakmai igazgatója, Nagy Zoltán.

A Csata DSE alapítója, Tursics Sándor szerint messzire kell visszatekintenünk, ha válaszokat szeretnénk kapni a fiúbajnokságok kiegyenlítettségére.

„A rendszerváltás idehaza ellehetetlenítette a sportágat. Rengeteg olyan bázis szűnt meg, amely minőségben oktatott kosárlabdát. A helyzet aztán valamivel jobb lett 2010-ben, amikor megjelentek a sportági támogatások – ezzel tudtunk mi, a Csata DSE is életben maradni. A szövetség ugyanakkor meghirdette a tömegesítési programot, és országszerte szétszórta a pénzt. Ekképpen megnőtt a fiú játékosok és egyesületek száma. Igen ám, de ezzel együtt felhígult a mezőny. Többen hiszik azt, hogy ezt átfordíthatják még minőségi nevelésbe. Persze, erre megvan az esély, csak van kilenc év lemaradásunk.”

Tursics úgy véli, hogy a fiúk – jelen állás szerint – nem közelítenek az európai „kosárlabda-trendhez”.

„Gyakorlatilag megszűnt a hagyományos értelemben vett kiválasztás Magyarországon, holott ez az egyik alappillére a hatékony utánpótlás-nevelésnek. A másik dolog, ami rossz irányba fordult, az edzőképzés. Rengeteg olyan kosártréner dolgozik (az OKJ-s képzéseknek köszönhetően), akik felkészületlenek, nem felelnek meg a nemzetközi követelményeknek” – fejti ki a szakember.

A mester kijelentéseivel Nagy is egyetért.

„Nem edzünk eleget és nincsen elég, jó edző. A pénzzel az a baj, hogy ha sok van belőle, az gyakran rontja a motivációt és a késztetést arra, hogy valaki jobb legyen. Márpedig manapság ez a helyzet a trénerekkel itthon.”

Tursics Sándor – a nemzetközi eredményesség ellenére – aggódik a leányszakágért is. Mondván: egyre kevesebb tehetséges fiatalt találnak.

„Az iskolákba manapság szinte be se lehet menni, hogy megtaláljuk a legjobbakat. A szülőkkel és a tanárokkal is egyre nehezebb az együttműködés. Valamilyen szinten meg lehet őket érteni, mivel gyakran nem látják azt a pluszt, ami manapság a kiemelkedő sikerekhez vezet.”

A szakember ugyanakkor kiemelte a Vasas munkásságát.

„Nagy Zoltán rájött, hogy a korosztályok legalján kell elkezdeni a minőségi kosároktatást, ha valaki sikeres szeretne lenni. Ez az a folyamat, amit országos szintre kellene emelni, ha a fiúk is meghatározóak szeretnének lenni néhány év múlva az európai kosárlabdázásban. Alul kell felgyorsítani a képzést.”

Nagy ehhez hozzátette, nem számít, melyik klubhoz hány érem kerül az utánpótlás-korcsoportban. A lényeg az, melyik alakulat végül hány válogatott kosarast ad a magyar csapatnak.

További korosztályos hírekKOSÁRLABDÁBANa sportági aloldalunkon.