Sportkarrier után: fontos előre gondolkodni

MunkatársainktólLee Hendrie, az Aston Villa együttesének egykori középpályása az 1990-es évek végén az egyik legfigyelemreméltóbb angol játékosnak számított. Csupán 21 éves volt, amikor bemutatkozott a felnőttválogatottban, és bár többször nem lépett pályára a nemzeti alakulatban, 2007-ig több mint 250 mérkőzést játszott a Premier League-ben. Heti fizetése már akkor meghaladta a 30 ezer fontot, és ebből akár meg is alapozhatta volna a labdarúgás utáni életét, ehelyett 2012-ben csődbe ment…MunkatársainktólLee Hendrie, az Aston Villa együttesének egykori középpályása az 1990-es évek végén az egyik legfigyelemreméltóbb angol játékosnak számított. Csupán 21 éves volt, amikor bemutatkozott a felnőttválogatottban, és bár többször nem lépett pályára a nemzeti alakulatban, 2007-ig több mint 250 mérkőzést játszott a Premier League-ben. Heti fizetése már akkor meghaladta a 30 ezer fontot, és ebből akár meg is alapozhatta volna a labdarúgás utáni életét, ehelyett 2012-ben csődbe ment…

Az imént említett történtet csak egy a sok közül, amikor az élsportolók nem gondolnak arra, mihez kezdenek a pályafutásuk után. Olyan magyar fiatalok beszéltek e fontos témáról, akik – valószínűsíthetően – nagyon szép sportkarrier előtt állnak.

Muhari Eszter

A NYELVEK BŰVÖLETÉBEN

Az egyszeres kadét világ- és ötszörös kadét Európa-bajnok párbajtőröző, Muhari Eszter egyáltalán nem tesz különbséget a tanulás és a vívás között, 16 évesen mind a kettő ugyanolyan fontos az életében.

„Még nem egészen tiszta, mivel foglalkozom majd a pályafutásomat követően, az viszont bizonyos, hogy tanulás nélkül nem boldogulhatok, bármit is szeretnék. Az egyértelmű, hogy a nyelvek különösen felkeltik az érdeklődésemet. Egyelőre spanyolul és angolul beszélek stabilan, orosztudásomat pedig most fejlesztem. Sokat segít, hogy rengeteg barátom van világszerte, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot, így össze tudom kötni az érdekest a hasznossal. Ezen felül mindenképpen szeretnék megtanulni franciául és portugálul. Mindebből kifolyólag tolmácsnak, fordítónak, idegenvezetőnek is el tudnám képzelni magam később.”

Máthé Dominik

VONZZA A VÁLLALKOZÁS

A 20 esztendős felnőttválogatott kézilabdázó, az év juniorkorú játékosának megválasztott Máthé Dominik mindenképpen vállalkozni szeretne karrierje után, befektetéseket eszközölne – ha szép ívű profi kézilabda-karriert épít, ez teljesen reális elképzelés lehet.

„Nagyon bízom benne, hogy még legalább tizenöt évet foglalkozhatom kézilabdával, így jelenleg nem tartom annyira fontosnak, hogy az ezt követő időszakon töprengjek. Terveimben az szerepel, hogy később befektessek valamibe. Szívesen foglalkoznék ingatlannal, de azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy saját éttermem, esetleg kávézóm lesz. Szüleimmel kiváló a kapcsolatom, biztos vagyok abban, hogy nemcsak a sportban, hanem a sportot követő karrieremben is támaszkodhatom rájuk. Nem tudom elképzelni úgy az életemet, hogy nem csinálok semmit. Nagyon remélem, hogy legalább még tizenöt évig agyalhatok azon, mivel is foglalkoznék a legszívesebben.”

Árva Cintia

MÉG NEM TISZTA JÖVŐKÉP

A tavalyi Buenos Aires-i ifjúsági olimpián 53 kilogrammban negyedik helyezett súlyemelő, a 16 éves Árva Cintia még nem biztos abban, mit is szeretne az élettől.

„Még sokáig szeretném űzni ezt a sportot, legalábbis így tervezem. Igazából még nem tudom, hogy utána mihez kezdek. Jelenleg közgazdasági suliba járok, ez a második évem itt, ám egyáltalán nem biztos, hogy ezen a területen maradok. Az elején még nagyon tetszett, de most már úgy látom, hogy nem tudnám szeretettel csinálni, könyvelő tehát nem leszek. Az iskolát persze elvégzem, szakmát szerzek, leérettségizem, aztán az edzői vizsgát is szeretném letenni. Ami a súlyemelést illeti: az edzői szakma érdekel leginkább, de előbb még jó darabig versenyezni akarok. Hogy meddig? Minél tovább, addig, amíg ott tudok lenni a jobbak között. Szeretnék már az idei ifi Európa-bajnokságon valamilyen érmet szerezni. Remélem, sikerül, a felnőttek között pedig majd az első tízben, vagy még inkább a legjobb hat között akarok lenni az Európa- és a világbajnokságon egyaránt.”

Novák Zsombor

KELL A TÁMASZ

A Ferencváros labdarúgócsapatának 18 éves támadóját, Novák Zsombort éppen az emelt szintű matematika érettségi után értük el. A zöld-fehérek játékosa olyan pályát szeretne építeni, amelyet ideális esetben a sporttal is össze tud kötni.

„Az emelt szintű matematika érettségi plusz pontokat jelenthet a felvételinél, ugyanis a Corvinus Egyetemre jelentkeztem. Hogy miért pont oda? Matekból vagyok a legjobb, és olyan területben gondolkodtam, amelyetössze tudok egyeztetni sportpályafutásommal. Gazdasági vonalon sok olyan lehetőség van, amely akár kötődhet is a sporthoz: ilyen például a sportmenedzsment. Mindettől függetlenül egyelőre a focit helyezem előtérbe; jó lenne ősztől akár kölcsönben valamelyik NB II-es csapatnál tapasztalatot szerezni a felnőttek között, és ezzel párhuzamosan kezdeném el az egyetemet is, hogy a tanulmányaimmal is haladjak. Fontosnak tartom, hogy akkor is tudjak mire támaszkodni, ha a futballban nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan tervezem, mert ha egyszer befejezem a focit, az életnek még nem lesz vége. Amennyiben a Corvinusra nem vennének fel, úgy a Testnevelési Egyetemet venném célba.”

Angyal Barbara

FONTOS ELŐRE GONDOLKODNI

Angyal Barbara amondó, nem lehet elhanyagolni a tanulást, ugyanis bárki pályafutása közben történhet olyan dolog, ami véget vet az élsportolói éveknek. Az NKE-Csata 18 éves Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes, világbajnoki negyedik kosárlabdázója igyekszik mihamarabb megtalálni azt a területet, amelyen sportolói karrierje után is sikeres lehet.

„A helyzet az, hogy nem tudom elképzelni az életemet sport nélkül. Gondolkoztam már azon, hogy edzőként tevékenykedjek. A probléma az, hogy egyelőre nem tudom, alkalmas lennék-e erre a feladatra, hiszen az edzősködésnek akkor van értelme, ha valaki tökéletesen át tudja adni tudását, emellett úgy kezeli a gyerekeket, ahogyan az adott helyzetben kell. Minden sporttársamnak azt javasolnám, minél többet törje a fejét a sport utáni életen, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a karrierje után is képes lesz megélni. Ráadásul nagyon kevés az olyan versenyző, aki eljut arra a szintre, ahol félre tud tenni későbbre. Egyébként a marketingszakma is eszembe jutott, akár úgy is, hogy az Egyesült Államokban tanulom. De ez még a jövő zenéje, rengeteg dolgot kellmérlegelnem közösen az edzőimmel és szüleimmel.”

Eszes Dániel

NEM AKAR ELSZAKADNI

A 19 éves Eszes Dániel kétségtelenül a 110 méteres gátfutás legnagyobb magyar reménysége. A 2016-os ifjúsági Európa-bajnokságot országos csúccsal megnyert atléta úgy véli, kiemelten fontos a tanulás, nem szabad egy lapra feltenni mindent, hiszen egyetlen sportpályafutás sem tart örökké. Szakágon belül láthat maga előtt jó példát: Baji Balázs amellett, hogy világklasszis gátfutó, gyakorló állatorvos is. Eszes maradna a sportnál, mivel nem akar elszakadni az atlétikától.

„Nagyon kevesen tudnak egész életükben megélni a sportból. Lehetsz bármilyen ügyes vagy szorgalmas, ha váratlanul közbelép egy sérülés, ami szétcincálja a terveidet… A legjobb példa erre Baji Balázs, aki februárban az edzésén dőlt ki. Nagyon sajnáltam, mert ki kellett hagynia az egész fedett pályás szezont. Nem játék, amit mi, sportolók csinálunk. Próbálok minél tudatosabban törekedni rá, hogy több lábon álljak. Tavaly kezdtem el a Testnevelési Egyetemen az edzőképzést levelező tagozaton. Száz százalék, hogy karrierem után sem szakadnék el a sporttól, mivel szeretném egyszer visszaadni az ifjú atlétáknak mindazt, amit kaptam én is az edzőimtől.”