Krasznai Bence − utanpotlassport.huA serdülő európai asztalitenisz-ranglista negyedik helyezettje, a 15 éves Tölgyes Dorottya bő két hetet töltött Bangkokban, ahol nemzetközi edzőtáborban, valamint az arany kategóriás thaiföldi nemzetközi bajnokságon vett részt.
A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) nemrégiben elindította tehetséggondozó programját, amely arról szól, hogy a szervezet megfigyelői folyamatosan nyomon követik azoknak a versenyzőknek a teljesítményét, akikben nagy lehetőséget látnak. Így esett a választás a Nyírbátori ASE kiválóságára is.
„Nagyon megtisztelő, hogy itt lehettem. A rendezésre, a szállodára, az emberek kedvességére is nehezen találom a szavakat, annyira csodás volt. Ötcsillagos szálláshelyen, Bangkok egyik legkiválóbb hotelében lehettünk. A helyiek kellemes meglepetést okoztak segítőkészségükkel, udvariasságukkal és azzal, hogy folyamatosan mosolyogtak. Vicces, de a terem egy plázában volt a belvárosban. Mindegyikünk kapott kártyát, és a szünetben bármelyik vendéglátóegységben ehettünk, ihattunk” − meséli Dorottya.
Előzetesen arra lehetett számítani, hogy 12 európai fiú és ugyanennyi lány az ázsiai sportolókkal együtt készül bő egy héten keresztül, ám ez nem teljesen így nézett ki a valóságban:
„Összesen lehettünk huszonnégyen vagy kicsivel többen. A fiúk között mindössze két európai volt, mi lányok valamivel többen lehettünk a kontinensről − emlékezik vissza a fiatal. − Thaiföldiekkel, peruiakkal, mexikóiakkal is edzhettünk. Azt hittem, kicsivel több ázsiai lesz. Sokat gondolkoztam rajta, és szerintem azért nem készülnek együtt a más sportkultúrából érkezőkkel, hogy ne ismerjék ki, mit csinálnak. Ráadásul a thaiföldiek közül sem a legjobbak vettek részt a táborban; én a thai ranglista kilencedik helyezettjével játszottam, ám ehhez képest nagyon jó és gyors volt.”
Megemlítette, hogy az egyik nap velük készült a férfi felnőtt-világranglista 28. helyezettje, a japán Josimura Maharu.
„Akkor láttam igazán, mekkora a különbség a két kultúra között, amikor Josimura egy európaival játszott; hihetetlenül szervált, és majdnem minden labdát elért, eszméletlenül gyorsan mozgott. Azt is észrevettem, hogy nekik nem az edző kiabál, mit kellene csinálni, maguktól tudják, mintha beléjük lenne ivódva. Egyébként a feladatok nem sokban különböztek attól, amit itthon is csinálunk. Annyiban volt más, hogy intenzívebben mozogtunk, kevesebb pihenővel. Az edzések mindig a lábmunkával kezdődtek, ezt érdekesnek tartottam, de tetszett.”
Dorottya a tábor után megmérettette magát a bangkoki arany minősítésű nemzetközi bajnokságon is, ahol egyesben kvalifikálta magát a főtáblára, majd a legjobb 32 közé is bejutott azzal, hogy legyőzte a hongkongi Ching Ka Chowt. A végállomást a japán Jamaszaki Jua jelentette a következő körben, akitől 3:0-ás vereséget szenvedett.
„Kicsit szomorú vagyok, mert lehetett volna jobb a sorsolásom. A nálam alacsonyabban rangsorolt pingpongosok gyengébb ellenfelet kaptak, és egy fordulóval tovább is mentek. Úgy érzem, ha nem este fél tízkor állok asztalhoz, akkor meg is szorongathattam volna. Mindenesetre, örülök neki, hogy részese lehettem az egésznek. Próbálom megfogadni az összes intelmet, amit kaptam− különösen a fonákomat illetően. Mindent beleadok a felkészülésembe, hiszen júliusban kezdődik a korosztályos ostravai Európa-bajnokság, amelyen érmet szeretnék nyerni.”
További korosztályos híreinkASZTALITENISZBENa sportági aloldalunkon.