Gy. Szabó CsillaLondonból hazafelé tartva sikerült telefonon elérnünk Halász Bence mesterét, a szombathelyi Dobó SE mesteredzőjét, Németh Zsoltot, akitől azt kértük, értékelje tanítványa debütálását a felnőttvébén.Gy. Szabó CsillaLondonból hazafelé tartva sikerült telefonon elérnünk Halász Bence mesterét, a szombathelyi Dobó SE mesteredzőjét, Németh Zsoltot, akitől azt kértük, értékelje tanítványa debütálását a felnőttvébén.
− Nagyon elégedett vagyok Bence szereplésével, de erre egyszerűen nem is lehet mást mondani – kezdte az értékelést Németh Zsolt, aki a testvérével, Lászlóval együtt edzi a sportolót. – Első felnőtt világbajnoksága volt, tízezrek szurkoltak a stadionban, soha nem versenyzett még ilyen körülmények között. Remekül megoldotta a helyzetet. A selejtezőben elsőre tökéleteset dobott, ötödik helyen jutott a döntőbe, ehhez tényleg nem lehet sokat hozzátenni.
− A döntőben azonban nem tudta megismételni a korábbi dobását, és végül a tizenegyedik helyen végzett. Mi változott két nap alatt?
− Csak annyi, hogy a döntőt semmiben sem lehet a selejtezőhöz hasonlítani. Ráadásul nem volt túl szerencsés, hogy utolsóként dobott, de ez most így jött ki. Ilyenkor ugyanis két lehetőség van. Vagy gyengébb a többiek első sorozata, ami többlet energiát ad, megnyugtatja az utolsóként indulót, vagy ha mindenki jól rajtol, akkor épp ellenkezőleg, elbizonytalanítja. Itt most szinte mindenki nagyon jól kezdett, így Bencének kockáztatnia kellett. Látta, hogy egy biztonsági dobással semmire sem megy. Ennek lett az eredménye az első két rosszabb kísérlet. A harmadikra szerencsére összekapta magát, összeállt a mozgása, és önmagához képest jó dobást hajtott végre, amely azonban ebben a mezőnyben nem volt elég jobb helyezésre. Viszont a jövőt illetően nagyon biztató momentum volt, ahogy talpra állt, és szépen fejezte be a vébét.
− Ennyire fejben dől el a kalapácsvetés is?
− Ez technikai sport, nem csak az erő számít. Egyáltalán nem természetes mozgás a kalapácsvetőké, borzasztóan kell figyelni minden apró mozdulatra, és nagyon sokat gyakorolni. Én azt szoktam mondani, ez már művészet, nem is sport. Bence esetében azonban nagyon szerencsés együttállásról beszélhetünk. Testben és lélekben egyaránt erős, elkötelezett sportoló. Szerencsére eddig nem volt sérülékeny sem. És ami nagyon fontos, az a szülők segítsége, akik minden áldozatot meghoznak Bence sportkarrierjéért. Anyukája nemrégiben költözött Szombathelyre, a közelébe, csak azért, hogy könnyebbé tegye a mindennapjait, és semmi másra ne kelljen figyelnie, csak az edzésekre és a versenyekre. Ha hozzávesszük még a város és általában a sportvezetés támogatását, egy emberként állunk mögötte.
− Ha minden együtt van Bence esetében a sikeres felnőttkarrierhez, mit várhatunk tőle?
− Jósolni nagyon nehéz, még akkor is, ha pontosan tudom, mennyi munka van benne, s hogy ennek valamikor ki kell jönnie. Pillanatnyilag kis lépésekkel haladunk, ez a mi módszerünk. Jobban szeretem, mint a hirtelen és aztán követhetetlen nagy sikert. Bence idén már biztosan hozott hetvenhárom és feles átlagot, jövőre lépnünk kellene a hetvenöt és feles irányában. Ami a helyezéseket illeti, ebben az esztendőben tényleg az volt a cél, hogy saját jogon kiharcolja a felnőtt-világbajnokságon indulás jogát, és sikerrel vegye a selejtezőt. Ezután a nyolcas döntő lesz a következő lépés. Amennyiben továbbra is elkerülik a sérülések, akkor szerintem Pars Krisztián örökébe léphet. Két-három éven belül a világ legjobbjai között lehet. Aztán persze kérdés, hogy az adott pillanatban mikor és hogyan lesz majd képes a győzelemre, a lehetőség azonban mindenképpen benne van.
További korosztályos hírekATLÉTIKÁBANa sportági aloldalunkon.