Majer Dániel A MTK-ban játszó Nikházi Márk és a Gyirmóton futballozó Simon András tökéletesen tisztában van azzal, mit éltek át eddig és mi várhat még a májusi U17-es Eb-re eljutott válogatott tagjaira. Tizenegy éve ugyanis ők ketten is tagjai voltak annak az együttesnek, amely utoljára részt vehetett a kontinensbajnokságon ebben a korosztályban.Majer Dániel A MTK-ban játszó Nikházi Márk és a Gyirmóton futballozó Simon András tökéletesen tisztában van azzal, mit éltek át eddig és mi várhat még a májusi U17-es Eb-re eljutott válogatott tagjaira. Tizenegy éve ugyanis ők ketten is tagjai voltak annak az együttesnek, amely utoljára részt vehetett a kontinensbajnokságon ebben a korosztályban.
Nézzük, mit tanácsolnak a ma már rutinos NB I-es labdarúgók a nagy feladat előtt álló fiataloknak.
Az elődök 2005 őszén, Zalaegerszegen kezdték az első selejtezőtornát, és meglehetősen simán, három győzelemmel jutottak az elitkörbe, amelyet Portugáliában, szintén gond nélkül abszolváltak. A házigazda ellen döntetlennel kezdtek, majd az ukránokat és a svédeket is 4–0-ra intézték el. „Kezdetektől fogva az Eb-re jutás volt a célunk. Minket is hasonlóan felkapott a média, bár inkább az első, hazai pályán rendezett selejtezőkör után foglalkoztak velünk sokat, de azért nem ugyanannyit, mint a mostani csapattal” – emlékezik Nikházi Márk. Simon András is hasonlóan látja: „A mi sikerünk is sokunk előtt megnyitotta az utat külföldre, ám a közvélemény érdeklődése talán nagyobb most. A maiakat alighanem többen ismerik... És ismerik el.”Ennek oka vélhetően abban is keresendő, hogy a jelenleg csapat tagjai közül többen is neves európai akadémián futballoznak, míg a 2006-os együttes a Sampdoriából érkezett Koman Vladimir kivételével kizárólag hazai csapatban játszó labdarúgóból állt. De ahogy most Szoboszlaiékat, úgy Németh Krisztiánékat is nagy dolgokra hivatott társaságként kezelte a szakma. „A mi korosztályunkról is a kezdetektől, nagyjából tizennégy-tizenöt éves korunktól fogva azt tartották: sokra viheti. Mivel majdnem a teljes csapat a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián futballozott, mindennap együtt edzettünk, az összhanggal tehát nem lehetett probléma – mondja Nikházi, és valóban: az Eb-re utazó tizennyolcas keret tagjai, négy játékos kivételével, a kék-fehérektől érkeztek. – Ugyanakkor ebben a korban is szükség van az egyéniségekre, akik el tudnak dönteni egy-egy meccset. A mostani csapatban Szoboszlai Dominik ilyen, nálunk Németh Krisztián szórta a gólokat.”
Az MTK Budapest utánpótlásában ügyeltek is arra, hogy ne csak a hazai bajnokságban, hanem nemzetközi találkozókon is megméressék a fiataljaikat, akik így a válogatott mérkőzéseken túl is szokhatták a nemzetközi tempót. „Szerencsénk volt, hogy rendszeresen játszhattunk nemzetközi meccseket. Többek között Angliában jártunk négycsapatos tornán, amelyen a Chelsea, a West Ham és a Fulham volt az ellenfelünk, hozzászokhattunk az európai iramhoz. Szükségünk is volt a felkészülésre, a velünk egy csoportban szereplő oroszok ugyanis fizikumban jóval felettünk álltak, kész felnőtteknek néztek ki, a spanyolok pedig már akkor is úgy passzoltak, mintha évekkel idősebbek lennének. A mi erősségünk az összeszokottság volt.”
A mostani gárda tagjai – különösen az elitkörben a gólokat szállító Szoboszlai – néhány napra kis túlzással sztárokká váltak, mindenki velük akart interjút készíteni, róluk szeretett volna írni. A sokszorosára nőtt médiaérdeklődés viszont akár meg is zavarhatja a 16-17 évesek fejét. „Az nekünk is szokatlan volt. Akkor még mindannyian az utánpótlás-bajnokságban játszottunk, amelyet nyilván nem követ folyamatosan a sajtó. Már a selejtezők alatt éreztük a kitüntetett figyelmet, amely az Eb-re csak fokozódott, hiszen ott már a nemzetközi média is foglalkozott velünk. De jól kezeltük az új helyzetet, nem emlékszem, hogy bárki is elszállt volna a hirtelen jött népszerűségtől. Tisztában voltunk vele, hogy bár szép eredményt értünk el, még messze nem vagyunk világsztárok” – szerénykedik Nikházi.
És ma már tudjuk: később sem lettek azok. Közülük csupán néhányan szerepelnek külföldön, illetve játszanak az NB I-ben, ám olyan is akad, akiről azóta alig-alig hallani. „Talán azért várták el tőlünk, hogy meg sem állunk az európai nagycsapatokig, mert tényleg sok évig együtt készültünk, és valóban ígéretesen futballoztunk. Érdekes viszont: ha megnézzük a spanyolokat, a németeket vagy az olaszokat, közülük még ennyien sem váltak meghatározó játékossá a saját bajnokságukban, vagy jutottak el a felnőttválogatottba” – így Nikházi.
A korosztályos futballban azonban az U17-es Eb csak a kezdetet jelentette, az akkori együttes két évvel később U19-es Európa-bajnoki bronzéremig jutott, minek köszönhetően a következő évi U20-as világbajnokságra is kvalifikálta magát. A felnőttválogatottban végül Németh Krisztián, Koman Vladmirir, Gulácsi Péter, Simon András és Debreceni András mutatkozhatott be. „A felnőttfutball más világ, rengeteg tényező közrejátszik abban, hogy ki meddig jut el, nem utolsó sorban szerencsére is szükség van. Nem hiszem, hogy a mostani fiataloknak már most a távoli jövővel kellene foglalkozniuk. Egyelőre örüljenek annak, hogy nagyszerű sikert értek el, és készüljenek az Eb-re” – magyarázza Simon.
A felkészülésre egyébként már egy hónapja sincs a Szélesi-csapatnak, amely a franciák ellen kezd Horvátországban, majd Skócia, végül pedig Feröer-szigetek válogatottja ellen lép pályára a csoportban. „Akik az Eb-részvételig eljutnak, már mind komoly játékerőt képviselnek. Lehet latolgatni az esélyeket, de szerintem sokkal fontosabb, hogy éljék át és élvezzék az Eb minden pillanatát, mert ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben. Na meg persze tegyenek meg mindent, hogy minél tovább tartson az álom” – tanácsolja Simon, akinek a hangjában érezni, tizenegy év távlatából is élénken élnek emlékezetében a kontinenstorna pillanatai.
Szélesi Zoltán kapitány így összegez: „Nem mi vagyunk az esélyesek, elsősorban a csapat fejlődése szempontjából fontos állomás a kontinenstorna.”
Bízzunk benne: a fiúk valóban nem az út végén, hanem annak a legelején tartanak.
Egyéb korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.