– Melyik volt a nehezebb, kiharcolni vagy megvédeni az elsőséget?– Egyik sem volt könnyű, hiszen minden évben kemény a mezőny. Most is nagyon sokan pályáztak a dobogóra. Ráadásul nehezen melegedtem be, és csak a végére sikerült elérnem az „üzemi hőfokot”. A legnehezebb dolgom az orosz Valkova ellen volt, csak karfeszítéssel sikerült megadásra késztetnem.
– Nyomasztott, hogy a legfőbb esélyesnek kiáltottak ki?– Egy kicsit zavart, de igyekeztem nem odafigyelni a szirénhan-gokra. Félretettem minden külső tényezőt, csak a feladatra koncentráltam.
– Mióta cselgáncsozol?– Hat évvel ezelőtt kezdtem. Jelenleg Kovács Gábor a mesterem, ő foglalkozik velem. Január óta szinte csak az Európa-bajnokság lebegett a szemünk előtt, minden versenyt ennek rendeltünk alá. Előttem áll még a junior-kontinensviadal, valamint a világbajnokság. Ezekre már sikerült kvalifikálnom magam.
– Mennyi esélyed lehet az idősebbek között?– Azt gondolom, hogy mindenki legyőzhető, senkitől sem szabad megijedni. A közelmúltban Bécsben például diadalmaskodtam egy juniorválogatón, s ez önbizalommal vértezett fel.
– Melyik iskolába jársz, hogyan tanulsz?– A Széchenyi István Gimnáziumban 11/D-s leszek szeptembertől a biológia–idegen nyelv tagozaton. 4.8 az átlagom, ebben az évben megpályázom a Jó tanuló, jó sportoló címet. Szerencsére nagyon sokat segít az iskola igazgatója, így össze lehet egyeztetni a tanulással a sportolást.
– Volt nagy ünneplés a sikert követően?– Sokan gratuláltak, megveregették a vállam. Ennyi.