Nagy családban élni mindenképpen öröm, különösen akkor, ha a gyerekek mindegyike magas szinten sportol. A 16 éves Takács Gergely – az öccséhez hasonlóan – kosárlabdázik, és bár a nevelőegyesületétől mondvacsinált okok miatt korábban eltanácsolták, úgy tűnik, a rendkívül tehetséges játékos végre megtalálja a számítását a sportágban.
– Mióta pattogtatod a labdát? – Öt éve kezdtem el kosarazni, a bedobó posztján játszom.
– Nővéred, Zsófia az Extraliga- és Magyar Kupa-győztes Vasas női röplabdacsapatának ifjú kiválósága. Sohasem akartad kipróbálni az ő sportágát? – Dehogynem! Volt kedvem röplabdázni, de egy tizenegy éves fiú számára manapság Budapesten képtelenség csapatot találni.
– A Honvédban kezdted, de jelenleg az Óbudai Kaszások játékosa vagy. Mikor és miért váltottál klubot? – Három éve kellett elhagynom a Honvédot, mert azt mondták, hogy száznyolcvannyolc centisen alacsony vagyok.
– Az elért eredményeid közül melyikre vagy a legbüszkébb? – A Budapest-bajnokság bronzérmére, amelyet a Honvéddal nyertem, valamint egy negyedik helyezésre, azt már a Kaszások tagjaként értem el.
– Az öcséd, Máté is kosárlabdázik. Kettőtök közül ki a jobb? – Szerintem ő. Azért gondolom így, mert tizenhárom éves, de ő is már öt éve kosarazik. Tehát fiatalabban kezdte, mint én.
– Aki ismer, tudja, hogy a kosárlabdapályákon kívül gyakran feltűnsz röplabda-, illetve a vízilabdameccseken is. Mindenevő vagy? – Szeretem a sportot, szívesen megnézek minden jó meccset, akár a helyszínen, akár a tévében. Az elsőbbség természetesen a röplabdáé, ha lehetőségem van, mindenképpen kimegyek a nővérem meccsére.