– Édesapádat kedvelték az angyalföldi drukkerek, te azonban a rivális MTK-ban futballozol. Mi ennek az oka?– Én is a Vasasban kezdtem, csak később váltottam. Előbb az Újpesthez igazoltam, majd a családdal együtt úgy láttuk jónak, hogy fejlődésem érdekében az MTK-ban kell folytatnom. Persze továbbra is szeretem a piros-kékeket, és szurkolok is nekik, de most az MTK az első.
– Korosztályod, a Both József vezette U17-es válogatott kimagaslóan szerepelt az Eb-selejtezőkön, és az ötödik helyen végzett a luxemburgi nyolcas döntőben. Gondolom, nagyon fáj, hogy nem lehettél tagja a gárdának… – Korábban benne voltam a bő keretben, de aztán nem számolt velem Both József. Mindegy, készülök tovább, s remélem, két év múlva, az U19-es Eb-n már én is ott lehetek. Apu elmondta, hogy ő is csak azért háromszoros válogatott, mert nem pesti származású, hanem egri…
– Németh Krisztián jobb futballista, mint te?– Krisztián korábban érő típus, ezért egyelőre előrébb tart. Egy időben kerültünk az MTK-hoz és egy szezon alatt ketten hetvenöt gólt szereztünk. Sajnálom, hogy Both József nem próbált ki bennünket egyszerre a válogatottban, talán így még eredményesebbek lehettünk volna.
– Édesapád gyakran ellát szakmai tanácsokkal?– Sokat beszélgetünk telefonon, ám én itt, Agárdon, a Sándor Ká-roly Futball Akadémián remek kezekben vagyok. Apunak egyébként megvan az A-licence, edzősködik is a Láng Vasas serdülőinél, és tudom, hogy szeretne magas szinten foglalkozni a szakmával, mert neki is a futball az élete.
– Hol pihened ki az egész évi munka és tanulás fáradalmait?– Semmi extra. A családdal együtt megyünk Szarvasra, és ott próbálok feltöltődni a következő szezonra, ez eddig mindig bevált.