– Nehéz volt az út Miskén az aranyérem megszerzéséig?
– A csoportban csak a második helyet szereztük meg, ugyanis a vajdasági Verbásztól vereséget szenvedtünk. Az elődöntőben a Kiskőrös ellen nulla nulla volt a végeredmény, majd hetesrúgásokkal sikerült kiharcolnunk a továbbjutást. A döntőt a Bácskával vívtuk, és egy nullás győzelmet arattunk, amellyel aranyérmet szereztünk.
– Nagyon melléfognék, ha azt tippelem, hogy te szerezted az első helyet eldöntő találatot?
– Nem, ez valóban így volt. A tizenötödik percben csapattársam, Lakatos Gergő rúgta kapura a labdát, amely az ellenfél egyik védőjéről kipattant, én a lehető legjobbkor érkeztem, és hét méterről szerzett gólommal eldöntöttem az aranyérem sorsát. A Méhecske-kupán összesen négy gólt szereztem, s mivel jól ment a játék, nagyon örültem, hogy beválasztottak a torna válogatottjába is.
– Mikor kezdtél futballozni?
– Hatéves koromban, a Kalocsai Méhecskéknél. Érdekesség, de nagypályán a Kalocsai FC-ben is játszom, ugyanis olyan igazolásom van, hogy mindkét klubban pályára léphetek több társammal együtt. Ez ugyan kissé fárasztó, de nagyon szeretem a focit.
– Egyre jobb teljesítményednek köszönhetően hívtak más egyesületbe is?
– A Kecskemét szeretett volna átigazolni, de mivel ezzel iskolát is kellett volna váltanom, valamint kollégiumban laknom, a szüleim nem egyeztek bele, hogy Bács-Kiskun megye székhelyére költözzem.
– Van kedvenc csapatod és futballistád, akit példaképednek tekintesz?
– Csapatok közül hazai viszonylatban a Ferencváros és a Debrecen, a nemzetközi mezőnyben az angol Chelsea a kedvencem. A három klub valamelyikében szívesen futballoznék a későbbiekben. A magyar játékosok közül Gera Zoltánt teszem az első helyre, míg a külföldi futballisták közül a liverpooli Steven Gerrard a példaképem.