Január első hetében 34 ország több mint 800 fiatal tehetsége vett részt a Budapesten rendezett hat fegyvernemes Héraklész junior Világkupa-versenyen, amelyen Gergácz Veronika is feliratkozott az ezüstérmesek közé. A BSE 19 éves kardozójának teljesítménye azért is kitűnő, mert ez a viadal a korosztályos világbajnokságnál is nehezebb, hiszen nem korlátozzák az indulók számát.
Gergácz Veronika
Gergácz Veronika
– Kitől örökölted a sportág szeretetét? – Négyéves koromtól úsztam. S mivel édesapám kardozott, szerette volna, ha követem a példáját. Nem volt nehéz elszakadnom a medencétől, hiszen a BSE-ben az édesapám lett az edzőm. A tőrrel kezdtem 1995-ben, majd 1997-ben a kardot választottam.
– Mit jelent számodra a Világkupa-verseny ezüstérme? – Nagyon sokat, hiszen „bebizonyította”, hogy nem volt hiábavaló a munkám. Naponta két órát edzek, és két órát utazom Pestről Budára, azaz az edzésekre, illetve haza. Ráadásul édesanyám mindig a lelkére veszi az eredményeimet. Vagyis: a családi béke múlik rajtam…
– Hová jársz iskolába? – A gazdasági főiskola kétéves képzésében veszek részt. Idegenfogalmi és szakmenedzseri szakon tanulok, s ha végzek, ez lesz az a munka, amelyben használni tudom az angolnyelv-tudásomat, és emberekkel is foglalkozhatom.
– Eredménycentrikus vagy? – A jó szereplés mindig új erővel tölt fel. Azért küzdök, hogy bekerüljek a felnőttválogatottba, s mindenképpen eljussak egy olimpiára. Később szeretnék férjhez menni, és huszonnyolc-huszonkilenc éves korom után gyerekeket szülni… Akkor, amikor adottak lesznek a feltételek ahhoz, hogy fel is tudjuk nevelni őket.
– Hogy állsz a szabadidővel? – Megoldható! Szeretek szórakozni, a barátaimmal és a párommal beülni egy kávéházba, ahol alaposan kibeszélgethetjük magunkat.