Az OMS Tata párbajtőrözőjének teljesítménye azért is rendkívüli, mert ez a viadal a korosztályos világbajnokságnál is nehezebb, hiszen itt nincs korlátozva az indulók száma. A magyar női párbajtőrvívás új tehetsége a hét végén a felnőttek között is pástra lép – Szikra István tanítványa ott lesz a budapesti Világkupa indulói között.
– Mikor kezdődött el a pályafutásod, és miért éppen a vívást választottad?
– Nyolcévesen kezdtem vívni, nővérem, Krisztina hatására. Addig kézilabdáztam és atletizáltam. Körülbelül egy évig párhuzamosan csináltam a három sportágat, aztán a vívás maradt, mert azt szerettem a legjobban.
– Mi volt a célod a Héraklész-kupán?
– Hogy ne izguljak, ugyanis minden versenyen nagyon szorongok. Bevallom, az elején most is ez történt, de a végére belelendültem, és akkorra ez az érzés is elszállt.
– Hogy értékeled a mostani ezüstérmet?
– Nagyon örülök neki. Igaz, nem ez a legjobb eredményem, ugyanis októberben Portugáliában aranyérmet nyertem egy Világkupán, de ez is van olyan értékes, mivel ezen a versenyen mindig erős mezőny indul.
– A sportolás mellett mi tölti ki az életedet?
– Elsősorban a tanulás. A tatabányai Árpád Gimnázium tanulója vagyok, és éppen érettségi előtt állok. Kedvenc tantárgyam az angol.
– Nehéz összeegyeztetni a sportot és a tanulást?
– Nem vészes. Aki szereti, annak nem… Naponta háromtól hétig van edzésem, kivéve a szerdát, amikor Budapestre járunk keretedzésre. Akkor csak este tíz után érek haza, és az valóban fárasztó egy kicsit.
– A következő megméretés?
– Pénteken ott leszek a Nemzeti Sportcsarnokban a felnőtt Világkupa-versenyen. Tavaly bokaszalag-szakadás miatt nem tudtam elindulni, és most már nagyon várom a bemutatkozást. Szeretek hazai közönség előtt vívni.