Bor és Burján, a két ezüstfiú

Amilyen nagy hagyományai vannak Magyarországon a nehézsúlynak, olyan üres volt hosszú évek óta a legkisebb súlycsoport, a 60 kilogramm. Egészen vasárnapig: az UTE fiatalja, Burján László döntőt vívhatott a Papp László Sportarénában, s végül a dobogó második fokára állhatott.
- Milyen tervekkel vágott neki a budapesti viadalnak?
- Ez volt az utolsó lehetőségem a juniorok között, ezért mindenképpen szerettem volna a dobogóra állni - mondta Burján.
- Nem volt ez túlságosan merész célkitűzés?
- Az igaz, hogy korábban nem volt igazán jó eredményem ebben a korosztályban, hiszen három éve és tavaly is kiestem az Európa-bajnokságon, szeptemberben Szófiában pedig csak hetedik lettem, de már Bulgáriában is érmes helyezést vártak tőlem. Talán emiatt izgultam túlságosan, nem tudtam igazán koncentrálni. Az Arénában viszont minden klappolt, a sorsolásom is nagyon jó volt, talán a legjobb az összes világversenyemet tekintve. Egy új-zélandival kezdtem, ez sima meccs volt, aztán jött az osztrák Mayr, ellene csak jukóval nyertem, de ez is sima volt. Talán a legnehezebb meccsem volt az orosz Kudjakov elleni, egy intés döntött közöttünk, ezután jött a cseh Petrikov, a legutóbb Pakson legyőzött, tartottam is tőle, de sikerült ipponnal visszavágnom. A döntőről viszont inkább ne is beszéljünk…

- Pedig alighanem még sokszor fog róla beszélni. Két jukóval és két kokával vezetett a francia Larose ellen és már csak öt másodperc volt hátra a mérkőzésből.
- Buta voltam. Mentem előre, láttam, hogy a francia nem tud mit kezdeni velem, még az utolsó másodpercben is dobni akartam. Nagyot hibáztam, semmi mást nem kellett volna tennem, csak sétálgatni körbe-körbe, és enyém a meccs.
- Ha csak az ezüstérmet nézzük, elégedett?
- Csak a döntő napja volt szörnyű, másnap már fülig ért a szám.
- A májusi bukaresti felnőtt Európa-bajnokságon a hetedik helyen végzett, ezzel igazi meglepetést okozott. Mit gondol, mennyi időre lesz szüksége ahhoz, hogy a felnőtteknél is a legjobbak közé kerüljön?
- Nehéz ezt most még megmondani, hiszen az olimpiák után általában sokan abbahagyják, a súlycsoportokban átrajzolódnak az erőviszonyok. Szerintem a jövő év kell a felzárkózáshoz, de a következő olimpiát így is úgy is megcéloztam.
A jelek szerint nem szakad meg a hagyomány, s a nehézsúlyban továbbra is lesz kiemelkedő képességű magyar dzsúdós: Ozsvár András, Tolnai László és a sydneyi olimpia után visszavonult Csősz Imre után Csizmadia Zoltán Európa-bajnoki bronzéremmel lett a súlycsoport első embere, majd Szilágyi László junior Eb-győzelemmel jelezte érkezését, ám mára mindketten búcsút vettek a sportágtól. Szombat óta nyugodt szívvel kijelenthetjük: Bor Barna személyében megvan a méltó utód, az Atomerőmű SE kitűnősége az ifjúsági és a junior Eb-arany után a budapesti korosztályos világbajnokságon ezüstérmet szerzett. S ha már az elődökről szót ejtettünk: Bornak az olimpiai bronzérmes Csősz Imre a saját felszerelését adta át útravalóul, míg a magyar dzsúdó legeredményesebb versenyzője, Kovács Antal bemelegítő partnerként segítette a munkáját.

- Egy hónappal a vébé előtt aranyérmet nyert a szófiai Eb-n, ezek után milyen céllal lépett szőnyegre Budapesten?
- Egy érmet szerettem volna, amit végül sikerült is megszerezni, de nem így akartam. Az elveszített döntő miatt borzasztó csalódott voltam, de csak szombaton. Másnapra már egészen másképp láttam mindent. Nagyon szép eredmény ez a második hely, végül is most már elégedett vagyok vele - válaszolt Bor Barna.
- Elképzelhető, hogy hamarosan felnőtt világversenyen is láthatjuk?
- A jövő évi felnőtt Európa-bajnokságon, aztán a világbajnokságon már nagyon szeretnék elindulni, de nem akarom kihagyni a korosztályos versenyeket sem, néhány hét múlva lesz a huszonhárom évnél fiatalabbak Európa-bajnoksága, jövőre pedig az újabb junior Eb.
- A súlya már megfelelő lenne a felnőtt mezőnyben?
- Most száztizenhat kiló vagyok, Laci bácsi szerint még tíz kiló rám férne, természetesen ez izomban kellene felszedni. Még növök néhány centit, attól is nő a súlyom, de százhuszonötnél több már nem lenne jó az eredményes dzsúdóhoz.
- Egy évvel ezelőtt váltott klubot, s Paksra költözött. Mennyiben változott az élete?
- Azért döntöttem a váltás mellett, mert a volt klubomban már nem igazán volt edzőpartnerem, míg Pakson profi körülmények között készülhetek, együtt Kovács Antival, akitől nagyon sokat tudok tanulni.
- Előfordul, hogy le is győzi a példaképét?
- Hát próbálgatom…