Tyson sem segíthetne

A-csoport, Debrecen
Magyarország-Belgium 13–3 (4–1, 5–1, 4–1)
Magyarország-Belgium 13–3 (4–1, 5–1, 4–1)
Főnix-csarnok, 1500 néző. V: Matuszak (lengyel), Dalton (brit), Molenda (lengyel)
MAGYARORSZÁG: Hetényi – Danó Z., Hegyi, Papp (1), MAJOR 2 (1), DANÓ D. 2 (2), Huffner, Jobb, SZAJBERT 1 (2), AZARI 2, FEKTI 1 (3), Egressy (1), Erdélyi, MEKLER 1 (3), SZAPPANOS 2 (3), Denk, KIRÁLY 2, Horváth, Berta. Szövetségi kapitány: Vladimir Matejov
BELGIUM: VAN LOOVEREN – Budde, Laporte, De Herdt (1), Gerets, Van Durme, Widar, Bosmans, Cazaerck (1), Camelbeeck 1, Claes 1, Willems, Vroemans, Bottelberghe, Sneyers (1), Goyvaerts, Vercammen 1, Pelemam. Szövetségi kapitány: Domin van de Locht
Kiállítások: 6. ill. 8+10 perc fegyelmi

Eléggé idegesen kezdtek a mieink az impozáns csarnok első emeleti tribünjét szinte teljesen megtöltő közönség előtt, ám mindez nem csapott át görcsösségbe, minthogy az első valamirevaló támadás végén Major betuszkolta a kapusról kicsorgó korongot. Az első harmad közepén aztán megint az első sor villant, Danóék 27 másodperc alatt kétszer is betaláltak – a harmadik különösen pazar volt -, amivel voltaképpen sínre tették a meccset. Később az ifjak kissé belefeledkeztek az akciózásba, mintha mindenki lámpát akart volna gyújtani a kapu mögött, ébresztő gyanánt egy kósza ellenattak végén Vercammen bevert egy bitang nagy gólt. Ez hatott: a periódusba még belefért a nap találata, a finneknél légióskodó Fekti Bálint szédületes mozdulattal a kapu előtt keresztbe szálló korongot derékmagasságból, a levegőből ütötte a hálóba.
A folytatásban örömhoki zajlott a pályán, a második részben valamennyi sor összehozott egy-egy káprázatos gólt, különösen Szajberté és Királyé volt szép, remek összjáték végén mattoltak. A belgák sem sebességben, sem technikailag nem tudták felvenni a mieinkkel a versenyt, alkalmasint a kapuscsere sem segíthetett volna rajtuk: bár második számú hálóőrüket Tysonnak hívják, ő sem egyenlíthette volna ki a magyar erőfölényt.