Gyerekfoci a göröngyökön

Császár-Nagy MárkCsászár-Nagy Márk
Vágólapra másolva!
2003.12.20. 20:46
Címkék
Miután a válogatott a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságra sem jutott ki, újra mindenki az utánpótlás fontosságáról beszél. És ez a baj, főleg azért, mert beszélni könnyű, tenni nehezebb.
Az elmúlt évek, évtizedek egyik legnagyobb utánpótlásképző központja a BVSC volt. A klubnál olyan játékosok nevelkedtek mint Tichy Lajos, Törőcsik András vagy az a Bognár György, aki nemrégiben a Sportarénában megrendezett nemzetközi öregfiúk focigálán ejtette ámulatba technikás megoldásaival, és góljaival a nézőket. Általános vélekedés szerint: a Szőnyi út és a Tatai úti utánpótlásbázis valóságos kincsesbánya volt, ahonnan a játékosmegfigyelők egymás után fedeztek fel "csiszolatlan gyémántokat".S hogy hol vannak ma a játékosmegfigyelők, no és a "gyémántok"? A Szőnyi úti földes pálya környékén aligha…Este fél hat, és már sötét van. Két csapat edz, tíz év körüliek futkosnak, a pálya szörnyű állapotban van, a világítás csapnivaló! Ha a gyerekek átszaladnak a másik térfélre, akkor a homályban a sziluettjük sejlik fel … Az edzők lelkesen kiabálnak utánuk, tanácsokat osztanak, ám reményük sincs arra, hogy lássák, a srácok mit csinálnak a túlfélen. Márpedig hallás alapján megítélni, a gyerek hogyan kezelte le a labdát, legalábbis problematikus. A pálya szélén néhány szülő figyeli az edzést, mindegyikük szívélyesen beszélget, ám a BVSC utánpótlásának helyzetéről kérdezve őket egyikük-másikuk csak lemondóan legyint... "Káosz uralkodik itt – kezdi az egyik aggódó szülő, majd folytatja: – Arról is beszélnek, hogy megszűnik az utánpótlás, mert a fiatalok nevelése csak viszi a pénzt. Az az érzésem, mintha szándékosan leépítenék a teljes utánpótlást. Hallani, az edzők meg sem kapják a fizetésüket." A megszólaló balján álló aggódó anyuka is mondani kezdi a magáét: "Az az igazság, hogy elvinném innen a gyereket, de állandóan azt feleli, hogy anyu, én itt szeretek focizni! Kényszerrel mégsem ráncigálhatom arrébb. Nemrégiben, amikor mondtam neki, hogy nem jól alakulnak itt a dolgok, és lehet, hogy máshol kellene folytatnia, nagyon elkeseredett." Ezt hallva lép közelebb egy ösztövér férfi, aki köszönés nélkül vág bele: "Tudja mennyi itt a tagdíj? Négye- zerötszáz forint! És tudja, mit kapnak a srácok ezért? Ilyen szánalmas körülményeket! Ígérgettek itt műfüvet, meg azt, hogy a srácok füvön játsszák majd a bajnokikat. Ehelyett egész ősszel két meccsre engedték fel a fűre őket." Ennyit a névtelen megszólalókról, és miután az igazságnak van másik fele is, nézzük mit mondanak azok, akik a nevüket is vállalják.Fekete Sándor, a BVSC utánpótlás szakágának a vezetője, május óta irányítja a fiatalok képzését…"…és május óta folyamatos támadások érnek mind a szülők, mind az edzők részéről – mondja. – Hallottam azokat a vádakat, miszerint a mostani vezetés le akarja építeni az utánpótlást, mivel a MÁV eladná a területet. Ez nem igaz! A minap beszéltem Urbán Lajossal, a MÁV vezérigazgatójával, aki megerősítette, hogy igenis hosszú távon gondolkodik az utánpótlásban. A mostani helyzetet sem nevezném kaotikusnak. És, hogy rövidre zárjam a mondandómat: én korábbi magánakcióknak tulajdonítom az edzők és szülők ellenséges viselkedését." Nézzük akkor, hogy mi volt itt?Rosta László gazdasági vezető például megemliti, hogy amikor a Szőnyi úton elkezdték a munkát, akkor 300 gyerekre számítottak, de az alapozás kezdetére kiderült, hogy csak 220-an vannak. Ez a tervezett havi tagdíjbevételekből – állítólag – 450–500 ezer forintos kiesést jelent. És egyébként is, Rosta László szerint, ha befizette volna mindenki a pénzt, akkor a havi 900 ezer forintos összbevétel sem fedezné a kiadásokat: az utánpótlásban dolgozó alkalmazottak összbére 1.1 millió forint. Hozzátette azt is, hogy hozzávetőleg másfél millió forint hiányzik, ugyanis a szülők ennyi tagdíjjal tartoznak még. "Nálunk nem szokatlan, hogy az edzők némi késéssel kapják meg a fizetésüket – válaszol a felvetésünkre Rosta László, miszerint, a múlt hibáit lehet boncolgatni, de a jelen, emígyen a pénztelenség kezelése nem az oly szívesen emlegetett régi, hanem az újkori vezetőség feladata. – De nem maradunk adósak. Nem mintha ez bárkit vigasztalna, de az előző vezetés sem tudta tartani a fizetési határidőket…" érkezik a végén azért még némi oldalvágás…Az edzők viszont mindezt nem így látják. Porvay Jánost, az 1993-as korosztály edzőjét például egyáltalán nem nyugtatták meg Rosta László szavai. "A vezetők folyamatosan bírálják és megnehezítik a munkánkat – vág bele a közepébe a szakember. – Például megtiltották nekünk, hogy tagdíjat szedjünk, de korábban azt vágták a fejünkhöz, hogy miért nem adjuk már le a beszedett pénzt… Ha kár keletkezik az öltözőkben, akkor azt nekünk kell megfizetni, arról már ne is beszéljünk, hogy a kiállított játékosok után is ezer forintot akartak fizettetni velünk… Az egyik kollégámnak még azt is megtiltották, hogy szülői értekezletet tartson a vezetőség tudta nélkül. A gyerekek félhomályban és minősíthetetlen talajú pályán edzenek, és az ígéretek ellenére a meccsek nagy részét is ezeken a pályákon játsszuk. Ezért érezzük úgy kollégáimmal, hogy fokozatosan le akarják építeni a szakosztályt. A felelősséget pedig a mi nyakunkba varrnák…" A Szőnyi úton edző utánpótláskorú játékosokéhoz nagyon hasonlít a Tatai úton sportolók helyzete is. Az U16-os korosztály edzője, Pallagi Péter például a beszélgetésünk utáni napokban be is adta lemondását… Úgy érezte: a kialakult káoszban képtelenség megfelelő munkát végezni."Az utóbbi hónapokban megromlott az eddigi nyugodt és jó hangulatú légkör – mondja Pallagi Péter. – Sok szülő vinné máshová futballozni a gyerekét, mert nem érzi a stabilitást. A vezetőség részéről azt halljuk: itt rend lesz és munka! De a hogyan, és a mikor kérdésére választ sem kapunk. A körülményekről ne is beszéljünk, hiszen az, hogy egy pályán naponta nyolc csapat gyakorol, vicc, főleg, hogy itt játszanak az öregfiúkcsapatok. Ha valamelyikünk rákérdez, hogyan oldják majd meg ezeket a gondokat, akkor azt személyes sértésnek veszik. Azt már csak úgy mellékesen hozzáteszem, hogy a fizetésünkre már jó ideje hiába várunk." Lassacskán két évtizede szajkózzuk, az utánpótlás-nevelés reformja nélkül nem léphetünk előre. Szavakban az elmúlt évtizedekben már százszor megújult minden. Vagy csak a BVSC, az ország nem is olyan régen még az egyik legjobbnak nevezett nevelőegyesülete lenne ilyen lepusztult?
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik