A magyar labdarúgásban uralkodó állapotok miatt manapság ritkán számolhatunk be sikerekről. A még tavaly indított és kéthetente jelentkező sorozatunkban azonban olyan fiatal játékosokkal foglalkozunk, akik a közeljövőben változtathatnak a helyzeten. A sportág tehetségeinek ügyét felkaroló e-on cég jóvoltából általában fiatal labdarúgók terveiről, múltjáról és jövőjéről számolunk be.
Akikben még Várszegi Gábor is fantáziát lát: a kazincbarcikai fiatalok együttese
Akikben még Várszegi Gábor is fantáziát lát: a kazincbarcikai fiatalok együttese
Kádár Zsolt éppen csak betöltötte a tizenkilencet, amikor kiderült, hogy sérülés miatt kénytelen befejezni pályafutását. A labdarúgástól azonban nem akart elszakadni, ezért úgy döntött: az utánpótlás-nevelésben dolgozik majd. Egy kazincbarcikai fiatalokból álló csapatot Kunhegyesre vitt, ahol a gyerektorna hangulata újabb lökést adott elhatározásának. Az elhatározást pedig tett követte: "1994-ben Miskolcról, városunk környékéről, és még Esztergomból is hoztam fiatalokat. Remek társaság alakult itt a kilenc-, tízévesekből. Velük a Budapest-bajnokságban szerepeltünk, amelyben két év múlva már megnyertük a kiemelt bajnokságot – emlékszik vissza Kádár Zsolt, aki mostanság az NB II Winner-Sport csoportban érdekelt Kazincbarcikai SC Kft. ügyvezetőjeként tevékenykedik. – Később a nyolcvannégy-nyolcvanötös korosztályból alakítottam másik együttest. Ekkor már jó hírünk volt, s nem okozott gondot, hogy a városban működő szakosztályok egyesítsék erőiket. A KFC és a KBSC fiataljai a Kazincbarcikai Ifjúsági Sport Egyesület égisze alá kerültek, s ott épült ki az a rendszer, amely azóta is ontja a tehetségeket, s az eredmények sem maradnak el. Ehhez, persze, szükség volt a Kertvárosi Iskola, és az Irinyi János Szakmunkásképző Intézet vezetőinek támogatására.” A KISÉ-ben sikerült lerakni a korosztályos képzés alapjait, az óvodásoktól egészen a középiskolásokig. A százötven fős klub tagjai mindennap gyakoroltak, s az ellátottságra sem lehetett panaszuk. 2000-ben aztán Kádár Zsolt újabb "nagy dobása” következett. "Sikerült megállapodnunk Várszegi Gáborral, ötéves szerződést írtunk alá az MTK Hungáriával, így nyugodt hátteret kaptunk a megkezdett munka folytatásához. Minden utánpótláskorú fiatalt átigazoltunk a KBSC-hez, így a kft. üzemelteti a város valamennyi labdarúgócsapatát. Jelenleg kilenc utánpótlás-együttesünk van, s ez hozzávetőleg kétszáz gyereknek jelent sportolási lehetőséget. A hét-tizenkilenc esztendős korosztály minden képviselője megtalálható nálunk. A fővárosi klub vezetői – s itt Várszegi Gáboron kívül mindenképpen említést érdemel Fülöp Ferenc, az MTK igazgatója is – elismerték a Kazincbarcikán évek óta folyó szisztematikus munkát, amire jó példa lehet, hogy itt kezdte pályafutását például Lipcsei Péter, Komlósi Ádám, Zabos Attila.” A rendezett keretek között zajló munkát két-két füves, illetve salakos pályán végezhetik, de van tornaterem, illetve sportcsarnok is. Az MTK-sok cserébe igényt tartanak a legtehetségesebb srácokra, akik közül az arra érdemesek Agárdra, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára kerülnek. A kazincbarcikai trénerek (Béres Csaba, Czirle Zsolt, Kádár Zsolt, Kálmán Vilmos, Kerekes Ottó, Kócsi József, Koleszár György, Pete András, Sándor Zoltán) valamennyien állami, valamint UEFA-rendszerű képzés keretében szereztek diplomát, és rendszeresen részt vesznek az MTK által szervezett szakmai napokon, továbbá sűrű eszmecserét folytatnak Egervári Sándorral, Fülöp Ferenccel és Domonyai Lászlóval. "Nálunk elsődleges a képzés, a szakmát a legkomolyabban vesszük – mondja még Kádár Zsolt. – Nem az eredményesség a legfontosabb, hanem az, hogy játsszanak, tanulják meg a sportág alapjait, ifjúsági korban kerülhet előtérbe az eredményesség.” A kazincbarcikaiak negyvenmillió forintból gazdálkodnak évente, ennek ötven százalékát biztosítja számukra a városi önkormányzat. A Bozsik-program keretein belül hamarosan pályáznak egy műfüves pálya építésére, ez az egyik salakos helyére kerülne. Azt nem kevés büszkeséggel említette beszélgetésünk során az ügyvezető, hogy Kazincbarcikán minden egyes futballistának saját (!) labdája van, és senkitől nem szednek tagdíjat – igaz, olykor azért a szülők támogatására szükségük van. Kádár Zsolt azt tartja az eddigi munkálkodás legnagyobb eredményének, hogy pillanatnyilag egyetlen "idegen” játékos sincs a KBSC NB II-es keretében, s folyamatosan adják a futballistákat a többi borsodi együttesnek, valamint neveltjei megtalálhatók a különböző profiligában szereplő csapatokban. Kádár Zsolt legnagyobb öröme azonban az, ha délutánonként körbesétál a pályákon és látja a kipirult arcú gyerekeket, amint szorgalmasan végzik a gyakorlatokat…