A magyar labdarúgásban uralkodó állapotok miatt manapság ritkán számolhatunk be sikerekről. A még tavaly indított, és kéthetente jelentkező sorozatunkban azonban olyan fiatal játékosokkal foglalkozunk, akik a közeljövőben változtathatnak a helyzeten. A sportág tehetségeinek ügyét felkaroló e-on jóvoltából általában fiatal labdarúgókról írunk, ezúttal az Euroleasing nevű, utánpótlás-nevelésre szakosodott céggel foglalkozunk.
A mecénás kiszállt, a gyerekek maradtak – legalább a fiatalok lelkesedése kitart… (Fotó: M. Németh Péter)
A mecénás kiszállt, a gyerekek maradtak – legalább a fiatalok lelkesedése kitart… (Fotó: M. Németh Péter)
Szinte nincs ember e országban, aki ne hallott volna arról, hogy a Fotex Rt. kivonul a Ferencvárosból. Arról viszont már kevesebben tudnak, hogy ezzel összefüggésben az Euroleasing Rt. a jövőben nem segíti az FTC utánpótlását. Ezt azután jelentette be a tizenkét éve alakult cég vezetősége, hogy alig néhány hete költözött Újpestről a kilencedik kerületbe. Az Euroleasing elöljárói hét éve döntötték el, hogy szerepet vállalnak az utánpótlás-nevelésben. De most, hogy Várszegi Gábor vállalata kiszáll a Fradiból, úgy tűnik: a korábban az Újpesten és a Vasasnál is ténykedő Euroleasing nem fordít több pénzt a fiatalokra. "Amíg ennyire rendezetlenek a viszonyok a magyar labdarúgásban, addig ennek a szerepvállalásnak nincs értelme” – mondta a cég utánpótlás-igazgatója, Herczeg Vince a visszalépés indokait firtató kérdésünkre. – Ezerkilencszázkilencvenhatban kezdtünk együttműködni a Vasassal. A célunk az volt, hogy segítsük megteremteni Angyalföldön az utánpótlás számára a megfelelő körülményeket, ami garancia lehet a fiatal játékosok fejlődésére – folytatta Herczeg Vince. – Akkoriban még csak az ifi A-korosztályra vonatkozott a programunk, később azonban már az ifi B- és a serdülő I-es csapatokkal is foglalkoztunk. – Miért álltak tovább a Fáy utcából? – Különböztek az elképzeléseink. Hogy mást ne mondjak: mi a tragikus állapotban lévő pályákat szerettük volna felújítani, a Vasas vezetősége azonban ebben nem volt partnerünk. Ôk a korszerűsítésre szánt összegből akarták a felnőttcsapatot támogatni. – Később az Újpestre esett a választásuk. – Elsősorban Gyulay Zsolt személye miatt döntöttünk a negyedik kerületi egyesület mellett. Az ügyvezetőnek hasonló elképzelése volt az utánpótlás-nevelésről, mint nekünk. Ez be is bizonyosodott, hiszen az Újpesten eltöltött két év alatt nagyon jó volt az összhang a futball-káefté és cégünk között. Ez eredményekben is megmutatkozott, ugyanis a két ificsapat és az első számú serdülőcsapat megnyerte a bajnokságot. – Ha minden ilyen jól alakult, akkor miért hagyták ott az Újpestet? – Azért volt a kapcsolatnak árnyoldala is. Mi a játékosok felnőttcsapatba kerüléséért egy fillért se kértünk, azért viszont igen, ha valamelyik fiatalt eladják. Azt szerettük volna, hogy a befolyt összeg ötven százalékát utánpótlás-nevelésre fordítsák, hiszen a mi pénzügyi lehetőségeink is végesek. Erre a kérésünkre viszont csak ígéreteket kaptunk. Ekkor kezdtünk gondolkodni azon, hogy szabad-e egyáltalán támogatni a magyar futballt. Az Újpestnél is tapasztaltuk, hogy a labdarúgást körülvevő közeg nem igazán európai. Mi azonban természetesen elvártuk volna, hogy ha már százötmillió forintot fordítunk az újpesti utánpótlásképzésre, akkor zökkenőmentesen tudjunk együtt dolgozni. Mivel ez nem így történt, szóba került az újabb váltás lehetősége. Megkeresett minket Várszegi Gábor, akivel az első beszélgetés alkalmával sikerült megegyeznünk mindkét pontban, ami alapfeltétele volt az üzletnek: az első az előbb említett ötvenszázalékos pénzvisszaforgatás volt, a másik, hogy létre kell hozni egy gazdasági társaságot, amely működteti az utánpótlásnevelő-rendszert. – Tehát a Fradival való együttműködés kulcsa Várszegi Gábor volt… – Igen, és éppen az ő távozási szándéka miatt mondtunk le a közös munkáról a Ferencvárossal. A Fotex Rt. segítsége nélkül tudniillik maximum három-négy hónapig működhetett volna a népligeti bázis, aztán elfogy a pénzünk. Ezért jobbnak láttuk, ha még most visszalépünk, mintsem az ősszel, a bajnokság alatt okozzunk káoszt a Ferencvárosnál. Meg persze az is igaz, nem akartunk feleslegesen pénzt kidobni. – Ez voltaképpen azt jelenti, hogy a jövőben nem kívánnak szerepet vállalni a hazai utánpótlásképzésben? – Egyelőre annyi biztos: két-három évig nem foglalkozunk labdarúgással, ugyanis az itt uralkodó állapotok nem teszik lehetővé, hogy az elképzeléseink megvalósuljanak.
Egyelőre úrrá lettek a nehézségeken
Az Euroleasing klubváltása és kiszállása a magyar utánpótlásfutballból okozott némi zavart Újpesten és a Ferencvárosnál. Gyulay Zsolt a lila-fehérek ügyvezető igazgatója ekképp kommentálta a részvénytársaság távozását: "Természetesen sajnáljuk, hogy megszakadt az együttműködésünk, hiszen körülbelül évi negyvenmillió forinttal támogatták az utánpótlásunkat, ami a 2002–2003-as bajnokságban kiegészült az Újpest FC-Fót költségvetésével is. De megértjük, hogy a biztosabb anyagi hátterű Várszegi Gábornak sikerült a céget átcsábítania a Ferencvároshoz. És ne feledjük azt sem, hogy az Euroleasing szoros kapcsolatban áll a Magyar Külkereskedelmi Bankkal, amely az FTC szponzorainak egyike… Amúgy ígéretet tettünk arra, hogy visszaforgatjuk az értékesített Euroleasing-játékosok árának ötven százalékát, csakhogy még nem adtunk el olyan játékost, akit a részvénytársaság támogatott volna. Lényeges játékosveszteség nem ért bennünket, azt a futballistát, akire nem volt szükségünk, elengedtük, az alapembereket azonban sikerült megtartanunk.” A Ferencváros részéről Telek Andrást, a zöld-fehérek utánpótlás-szakágának technikai vezetőjét kérdeztük arról, hogy megoldódott-e az Euroleasing távozásával keletkezett űr. A volt válogatott futballista szerint már rendben mennek a dolgok, bár igaz, hogy az alapozás megkezdésekor zavaros volt a helyzet. A szakmai stáb nem változott, és a játékoskeret sem gyengült, hiszen az Euroleasing még a keretszűkítések előtt visszalépett, így senkit sem kellett elküldeni a Ferencvárostól.