Megfiatalítható ez a sportág

A sportág tehetségeinek ügyét felkaroló E-ON cég jóvoltából általában fiatal labdarúgók terveiről, múltjáról és jövőjéről számolunk be, ezúttal viszont általánosságban foglalkozunk velük: a Magyar Labdarúgóliga (MLL) a tavaszi szezonban kísérleti jelleggel programot indított a fiatal ígéretek felkarolása érdekében.

Végre elkezdődött egy program, amely arra ösztönözheti a klubokat, hogy minél több fiatal játékost foglalkoztassanak első csapatukban. Sajnálatos, hogy az utóbbi néhány évben nem sok tinédzserkorú futballista próbálhatta ki magát az élvonalban. Ebből a szempontból talán csak Szabics Imre emelhető ki, hiszen a támadó már 17 évesen a Ferencváros meghatározó játékosává vált. A csatár azóta bizonyította, érdemes volt fiatalon a mély vízbe dobni.
Hasonló esetet azonban keresve sem találni. Játékosok tucatjai öregszenek meg juniorcsapatban, vagy jobb esetben – lehetőség híján – alacsonyabb osztályba kényszerülnek. Nem úgy külföldön: ha megnézzük a jelentősebb nyugat-európai bajnokságokat, láthatjuk, még az első osztályú mérkőzéseken is rendre szerephez jutnak ifisták. A spanyol Primera División góllövőlistáján például előkelő helyet foglal el Fernando Torres, aki alig múlt 18 éves, 13 találatával ő az Atlético Madrid legeredményesebb játékosa. Vagy ott van az angol Wayne Rooney, az Everton üdvöskéje még 17 sem volt, amikor parádés gólt szerezve segítette győzelemhez együttesét az Arsenal ellen. Arról már nem is szólva, hogy a nemzeti együttesben is mind sűrűbben lép pályára.
Szieben László, a labdarúgóliga igazgatója felismerte, mihamarabb változtatni kell a magyar állapotokon. Kezdeményezte: azon élvonalbeli és NB I B-s csapatokat, amelyek legalább 45 percen át játszatnak 21 év alatti játékost egy mérkőzésen, az MLL részesítse pénzügyi támogatásban. A ligatanács a 2002–2003-as bajnokság tavaszi szakaszának kezdetekor elfogadta a javaslatot, és – amolyan próba jelleggel – beindította a programot.
"Felmérést végeztünk, hogy a két legmagasabb osztályban mennyi huszonegy éven aluli játékos szerepel – mondta a ligaelöljáró. – Sejtettük, kevesen lesznek, hiszen az utánpótlás-válogatott a Lengyelországgal vívott Európa-bajnoki selejtezőre például alig tudott kiállni, és már az is nagy nehézségeket okoz, hogy megnevezzünk negyven, a keretben számításba vehető játékost. Mégis lesújtott bennünket a végeredmény. Ekkor fogalmazódott meg a kérdés, miként lehetne a sportvállalkozásokat rábírni, hogy több fiatalnak adjanak lehetőséget. Miután a klubok nagy része anyagi gondokkal küszködik, kézenfekvő volt a válasz…”
A honi futball érdekképviseleti szervezete szeretné elérni, hogy a két felső osztályban 25 százalékkal csökkentsék a bérági kifizetéseket, ekként is rákényszerítve az egyesületeket, hogy akár tizenéveseket is alkalmazásba vegyenek, másrészt a tinédzserek foglalkoztatásával könnyítsék a klubok terheit.

"Sportszakmai kívánalom, hogy mihamarabb elérjük, az aktív játékosok átlagéletkora az élfutballban jóval alacsonyabb legyen” – érvelt Szieben.
Az elöljárótól megtudtuk, a normatív támogatáshoz szükséges pénzt részben szponzorok révén, részben a liga költségtakarékos működése nyomán (25 százalékkal csökkentették a kiadásokat) teremtették elő. A direktor arra nem volt hajlandó válaszolni, mennyi az anynyi, ám információnk szerint 25 ezer forint jár játékosonként.
Hogy mindez mennyire megfelelő motivációs erő, arra Mészöly Kálmán adta meg a választ, akinek az a feladata, hogy elvégezze a program működésének szakmai értékelését.
– Szörnyű volt látnom, hogy első osztályú kluboknál a cserepadon harminc év fölötti játékosok is ülnek – kezdi Mészöly Kálmán. – Természetesen nem akarom bántani az idősebb futballistákat, hiszen amikor én voltam fiatal, a legtöbbet a rutinos labdarúgóktól lestem el. Csakhogy a mi időnkben nem volt ritka, hogy már tizenhét-tizennyolc évesen meghívták az embert a válogatottba. Manapság komoly gondot okoz: sem az edzőkben, sem a vezetőkben nincs kellő mersz, hogy fiatalokat foglalkoztassanak. Mikor körbenéztem a bajnokságokban, összesen körülbelül tíz-tizenöt huszonegy év alatti játékost találtam. Mióta ez a program elkezdődött, változások történtek. Az NB I-es sorozatban további huszonhét fiatal került be a csapatokba, míg ez a szám negyvennégyre emelkedett a másodosztályban. A végcél amúgy az lenne, hogy az NB I B az első osztály előszobájává lépjen elő, és a második vonal küzdelmeiben csak fiatalok szerepelhessenek.
– Milyen esetekben juthatnak az egyesületek a prémiumhoz?
– Mivel azt szeretnénk elérni, hogy pályára is lépjenek ezek a fiatalok, ezért a teljes összeget csak akkor utaljuk át, ha a futballista legalább negyvenöt percet a gyepen tölt. Amennyiben pedig a cserepadon üli végig a mérkőzést, csapata csak minimális, jelképes összegben részesül.
– Mit gondol, a pénz elegendő ösztönzés az egyesületek, no meg az edzők számára?
– Nagyon bízom benne. Már csak azért is, mert a pénz a mai profifutballban elengedhetetlen, és minden plusz- bevétel segítheti a csapatokat. Azonban reméljük, a klubvezetők később belátják, nem csak a pénz miatt érte meg több játéklehetőséget biztosítani a gyerekeknek. Hiszen saját magam példájából tudom, minél korábban kerülnek az ifjú labdarúgók a tűz közelébe, annál korábban érnek be, és válnak kész játékossá.
– Úgy veszem ki szavaiból, ön és a liga egyaránt fiatalpárti, és mindent megtesz az utánpótlás fejlődése érdekében.
– Szieben Lászlóval egyetemben az utánpótlás fontosságát hangsúlyozom én is. Az a szándékom, hogy megfiatalítsuk a magyar bajnokságot. El kell jönnie újra annak az időnek, amikor tizenéves kora ellenére meghatározó futballista lehet valakiből. Roppant fontos lenne elérni ezt az állapotot, és ha ez valakinek nem tetszik, akkor arról elmondható, a labdarúgás ellen viseltetik.
A csütörtöki NB I B-s ligagyűlésen arról is szó volt: a második vonalban szereplő csapatoknál kötelezővé teszik, legalább öt, 23 évnél fiatalabb játékost kell foglalkoztatni, és kettőnek muszáj lesz mindig a pályán tartózkodnia.
Mindezen túl a liga tervezi, hogy egy év múlva már ösztöndíjjal külföldi "tanulmányútra” küldi a 15 és 17 év körüli tehetségeket, ahol fejlődésük garantált lenne, s Magyarországra már kész profi sportolóként térhetnének vissza. A liga megállapodott már a brazilokkal, hogy a latinos futballkultúrát sajátíthassák el a magyar fiatalok, s ha minden jól alakul, lehetőség lesz Ausztráliában vagy Skó-ciában is tanulni. Szieben hangsúlyozta, a kiválasztás szakmai munkájába szeretnék bevonni az olyan korábbi nagyságokat, akik némiképp eltávolodtak a sporttól, ám nagy segítséget nyújthatnának. Megemlítette Baróti Lajos, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula nevét.
Nevek a magyar futball aranykorából, bízzunk benne, általuk a jövő szintén fényes lesz.