1983 – középen, fent Turi György, mellette balra a később ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina, az alsó sorban az X-jel felett Orsovai Péter (Fotó: Orsovai Péter)

 

 
Először ülésezett a Turi-ügyet vizsgáló bizottság
Összeállt a Turi-ügyet vizsgáló bizottság
Harag és düh van benne, de imádja az úszást – őszinte interjú Cseh Lászlóval
Megszólalt Turi György az őt ért vádak kapcsán
„Rajtunk élte ki a frusztrációit” – Dara Eszter Turi Györgyről
Turi György felfüggeszti alelnöki tevékenységét
Az elnök átlátható és igazságos döntést ígér
Szilágyi Liliána is megszólalt a Turi-ügyben  

Mint ismert, az elmúlt hetekben Turi György egyre több egykori tanítványa állt a nyilvánosság elé, s mondta el, hogyan bánt velük a szakember az uszodában. A lavinát a kétszeres világbajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes Cseh László indította el a Nemzeti Sportnak adott, pályáját lezáró interjúban, amelyben bevallotta, kifejezetten dühös korábbi edzőjére, Turira, amiért úgy bánt velük, ahogyan „nem lett volna szabad”... Mindezt figyelembe véve a Magyar Úszószövetség olyan bizottságot állított fel, amely a mesteredző tevékenységét vizsgálja.

Ezúttal az „Orso" becenévre hallgató Orsovai Péter tálalt ki, az Origónak. Semmi kétség, több mint három évtized múltán is nagyon mérges a mesterre.

„Szégyen, vagy nem: megfogadtam, ha összefutunk valahol az utcán, tuti meg fogom ütni. Egyszer. Ez a mai napig nem történt meg, neki ez lehet szerencse, de talán nekem is. Ám ha látnám őt sétálgatni itt, Erzsébeten, biztosan nem tudnám visszafogni magam. Csak egyetlen ütés lenne. De abba mindent beletennék” – nyilatkozta Orsovai Péter.

Elmondta, Turi sokszor megverte őt: „Volt, hogy a WC-ben, volt, hogy máshol. Az egyik verés nagyon élesen itt van előttem. Egyszer negyedórát késtem, mert elnéztem az időt. A folyosó két végén volt a két öltöző, majd lefelé vezetett egy lépcső. A medencetéri bejáratnál meg egy-egy WC volt. Én már átöltöztem, mentem lefelé, amikor azt láttam, hogy Turi ott állt lent. Kéjesen vigyorgott. Szinte várta, hogy megjelenjek. Kérdezte, miért késtem. Elmondtam. Megfogta a kezem, berántott a WC-be, és durr. Szó szerint a fal adta a másikat. Majd visszakézből jött a következő. A veréseket sokszor megismételte – nem csak velem, az úszótársaimmal is. De volt olyan versenyző, akihez soha nem nyúlt. Azok a gyerekek voltak a kivételezettek, akiknek a szüleik abban a korban befolyásos emberek voltak. Ők mindig megúszták egy szóbeli ejnye-bejnyével.”

A teljes cikket itt olvashatja el.