Mihályvári-Farkas Viktória: Nem bánom a mélypontot

Két arannyal és egy ezüsttel zárta Mihályvári-Farkas Viktória múlt héten a nyílt vízi Európa-bajnokságot: a Stari Gradnál rendezett viadalon nyújtott teljesítményével, még inkább az érmekkel az FTC úszója meglepte saját magát – és edzőjét, Kutasi Gergelyt is. 

Mester és tanítványa évek óta dolgozik már együtt, vagyis így, együtt járták meg a hullámvölgyet is, amely a sportoló pályafutásában valamikor a 2022-es római Európa-bajnokság után következett be. 

Addig minden meseszerűen alakult, hiszen a korosztályos eredményeket a felnőttek között is követték a sikerek: 2021-ben Mihályvári-Farkas Viktória a Budapesten rendezett kontinensviadalon második lett 400 vegyesen (Hosszú Katinka mögött), egy évvel később viszont a római Eb-n már ő volt a legjobb ezen a távon – közte meg a tokiói olimpián a hatodik lett. 

Aztán valahogy semmi sem sikerült, a tavalyi belgrádi Európa-bajnokságon megpróbált belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba, ám nem sikerült megúsznia a párizsi szintidőt. 

„Most már örülök, hogy megtörtént mindez velem, hiszen ha nem így lett volna, nem nyilatkozhatnék arról, milyen jól is sikerült számomra ez a nyílt vízi Európa-bajnokság – jelentette ki Mihályvári-Farkas Viktória, aki edzőjével karöltve mászott ki a gödörből. – Szeptemberben, az újrakezdéskor hetente egyszer biztosan, de előfordult, hogy többször is, hosszú, negyven-negyvenöt perces beszélgetésekkel indultak az edzéseim, nagyon jólesett, hogy az edzőm nem fordult el tőlem.”

Kutasi Gergely elismerte, bizony nem volt könnyű időszak, napról napra haladtak előre, és csak apránként változott a helyzet – szerencsére a jó irányba. 

„A nyílt vízi úszást új impulzusként gondoltuk behozni Viki pályafutásába, ez az Európa-bajnokság pedig azt mutatja, elég jól választottuk meg az irányt” – jegyezte meg mosolyogva az edző, bár emögött a mostani siker mögött valóban vannak viszontagságos napok és hetek („Valamikor decemberben jutottunk el odáig, hogy Viki már többet mosolygott, mint sírt.”).

„Alapvetően nem állt tőlem távol a nyílt vízi úszás, hiszen indultam junior-világbajnokságon és Európa-bajnokságon is, meg aztán mindig is jobban szerettem a hosszabb távokat, s mivel a négyszáz vegyes mellett ezerötszáz gyorsat is úsztam a versenyeken, eredményeim is voltak ebben a számban, az edzéseim olyan nagyon nem változtak – árulta el Mihályvári-Farkas Viktória. – Vannak medencés úszók, akik kicsit félnek a nyílt víztől, hiszen itt nincsenek kötelek, nem látod a medence alját, de nekem ezek nem okoztak nehézséget, az már sokkal inkább, hogy én nem tudok és nem is akarok verekedni, márpedig ebben a sportágban, ha próbálod elkerülni, akkor is könnyen belekerülhetsz a darálóba. Ez velem is megtörtént az ibizai világkupaversenyen, az ottani hibáimból tanulva próbáltam úszni az Európa-bajnokságon. A taktikám arra épült, hogy ha tudok, lépjek meg a mezőnytől, hiszen az élen haladva egyfelől én diktálhatom az iramot, másfelől a verekedésekből is nagyobb eséllyel maradok ki. Ez a taktika tíz kilométeren működött, ötön viszont már nem. Az olimpiai távon az volt ennek a veszélye, hogy ne higgyem el, hogy ha az élen megyek, akkor minden rendben van, úgyhogy ott azt mondogattam, hogy nem szabad hátra dőlnöm, mennem kell végig ilyen iramban – öt kilométeren viszont nem úgy alakult a verseny, ahogyan azt elképzeltem, mert egész egyszerűen nem tudtam otthagyni a többieket.”

Jó eséllyel ez innentől már egyszer sem lesz túlságosan egyszerű, s ezt még ott, Horvátországban „megsúgta” Kutasi Gergely az úszójának: „Még a verseny helyszínén azt mondtam Vikinek, hogy ez egyszer működhetett így, ám a többiek látták, hogy Viki képes gyorsan úszni, megismerték a taktikáját, már azt is tudják róla, hogy nem szeret belemenni a közelharcba, úgyhogy készülnünk kell arra, hogy innentől figyelnek rá, sőt, a sportág sajátosságait ismerve olyanok is lesznek, akik egyenesen utaznak majd rá.”

A feladattól és a kihívástól persze sem edző, sem úszója nem ijed meg, attól meg egyáltalán nem kell félni, hogy az Eb-sikerek túlzott elégedettséggel töltik el Mihályvári-Farkas Viktóriát, mert egyszerűen nem ez a típus – és nem is a sportolók azon részébe tartozik, aki egy jó eredmény után bármiféle jósolgatásba kezd a következő verseny kapcsán. 

Esetükben ez a következő verseny a júliusi szingapúri világbajnokság, ahol a nyílt víz mellett Mihályvári-Farkas Viktória „visszalátogat” a medencébe, hiszen 800 és 1500 gyorson vb-szinttel rendelkezik – a vb kapcsán az immár háromszoros Európa-bajnok mindössze annyit mondott: „Eddig két világbajnokságon voltam, egyik sem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna, ezért Szingapúrból úgy szeretnék hazajönni, hogy azt érzem, megtettem mindent – a versenyen és előtte az edzéseken is. És úgy, hogy büszke vagyok magamra.”

A TELJES BESZÉLGETÉS IDE KATTINTVA MEGHALLGATHATÓ