Rasovszky Kristóf programja Párizsig: edzés plusz kutyák

És már 2018-ban sem ment neki rosszul, sőt: akkor is történelmet írt Glasgow-ban, elvégre korábban senkinek sem sikerült a férfiak között mindhárom egyéni távon érmesnek lennie egy Európa-bajnokságon, ráadásul 0.04 másodpercen múlt, hogy a Rasó becenevű veszprémi klasszis nem három aranyéremmel távozott a Loch Lomondban rendezett viadalról, de 10 km-en a rossz ütemű benyúlás miatt „csak” másodikként regisztrálták (5 és 25 km-en pedig elsőként). Egy évre rá világbajnok lett Kvangdzsuban – a nyílt vízi szakág első vb-elsőségét szerezve meg –, igaz, ott a 10 km-en az olimpiai kvótavadászat miatti taktikázásban leszorult a dobogóról. Aztán pazar úszással ezüstérmes lett Tokióban, tavaly viszont sem a vébén, sem az Eb-n nem tudott egyéni érmet elcsípni.
Hanem most, Fukuokában olyan sorozatot produkált, amire nem volt példa: először is megint csak első magyarként végre világbajnokságon is dobogóra állhatott a királykategóriában, miután ezüstérmesként zárt 10 km-en, ehhez hozzátett egy váltóezüstöt (újfent a legelső, aki egy vb-ről két érmet hoz), és ezek után a medencében négyszer állt rajtkőre és négyszer döntötte meg az egyéni csúcsát, előbb 400-on, majd 800-on (ezzel itt is meglett az olimpiai szintje), végül 1500-on még a döntőt is kiharcolta, ott pedig hatodikként zárt, ami csodálatos megkoronázása volt az elmúlt két hétnek.

– Milyen volt ez a vébérekordot jelentő 20 900 méternyi versenyzés?
– Csak ezen a vébén számít annak, tavaly azért Florian Wellbrock és Gregorio Paltrinieri többet úszott ennél, most viszont tényleg én lettem a rekorder – mondta Rasovszky Kristóf. – Mégsem ez számít igazán, hanem hogy úgy versenyeztem végig a két hetet, hogy egyetlen döccenő volt benne, az öt kilométer. Azt leszámítva egyenletes teljesítményt tudtam nyújtani, holtpont nélkül, és ez engem boldoggá tesz. Ennek kell még több erőt adnia, mert hiába érzem azt, hogy öregszem, és hogy egyre többször fáj valamim edzések közben, még mindig megy – és még mindig jól megy.

– Hogy nyílt vízen remekelt, nem meglepetés – viszont a medencés csúcsok még az edzőjét is meglepték. Szokolai László már a négyszáz után megjegyezte: Kristóf különleges úszó, mások huszonhat évesen már nemigen szoktak ennyit javulni, pláne nem ezeken a távokon.
– Az idén kissé módosítottunk az edzéseken, mert azt mondtuk: ha valóban fel akarjuk venni a versenyt Wellbrockkal és Paltrinierivel, akik 14:31-32-es ezerötszázasok – míg én korábban nem mentem tizenöt perc alá –, akkor muszáj a medencés távokon is gyorsulnom. Ennek lett meg az eredménye, de ez egyértelműen visszahat a nyílt vízi teljesítményemre is.

– És akkor most mennyire szeretett bele a medencés számokba? Mindhárom távon van olimpiai szintje – egy a bökkenő, Párizsban előbb van az úszás, aztán a tíz kilométer.
– Ezt még nagyon át kell gondolnunk. Mert ugye most is úgy jöttem ki az 1500 döntője után, hogy a 14:51 már közel van ahhoz, amivel Tokióban finálét lehetett úszni, és ha ezt meg tudnám ismételni Párizsban délelőtt, akkor akár… Ha azonban nem kerülnék be, akkor nem érné meg. Úgy vagyok vele, ha jövőre az országos bajnokságon tudok javulni ezekben a számokban, tényleg komolyan kellene foglalkoznom azzal, hogy az első héten beleállok a medencés számokba.

– Teszem azt egy ezerötös olimpiai döntő egy újabb egyéni csúccsal, ami előtte egy megterhelő reggeli úszást feltételez, mennyire égetné ki? Mert nem azonnal jönne a tíz kilométer, de talán nem ugyanolyan odaállni a pontonra két maximális fordulatszámon végigtepert ezerötszáz után.
– Igen, ezt kell elemezni, megéri-e, mennyit kockáztatok vele. Valójában sohasem próbáltuk ki, milyen, amikor egy nagyobb medencés úszás után megyek nyílt vízre. Legutóbb Flónak és Gregnek működött, érmeket nyertek itt is, ott is, persze, ők a medencében külön kategóriában vannak, még ha ez most ezen a vébén nem is derült ki újra.

– És a következő szezonra miként kanyarodnak rá? A februári világbajnokság mennyire lesz jelentős állomás?
– Beszéltünk már erről Laci bával – valamennyi pihenő kell majd karácsony környékén, utána pedig a közvetlen olimpiai felkészülésbe vágunk bele, abba viszont nem fér bele egy olyan vébé, amelyre teljesen formába hoznánk magunkat. Lehet, hogy el kell engedni vagy az ötöt vagy a tízet, a medencést meg teljesen, inkább csak amolyan felvezető versenyként kell rá tekinteni, mint a korábbi évek dohai világkupaversenyeire. Mert ha nekiugranánk a vébének, akkor decemberben nem lehetne pihenni, utána viszont kellene – öt hónappal később pedig jön Párizs, és ez egyenes út lenne ahhoz, hogy augusztusra éppen kipukkadjak. Szerencsére a kvóta miatt már nem kell aggódnom, azaz pörögjenek azok, akiknek az még fontos.

– Jövőre minden idegszálával az olimpiai felkészülésre koncentrálhat, ellentétben ezzel az évvel, amikor hosszú hónapokig nagyon nagy kettős terhelés alatt volt az egyetemi kötelezettségei miatt. Azon morfondírozom, hogy ha ilyen előzmények után élete formájába lendült, mi várható jövőre, amikor már nem az edzés és a regeneráció rovására pallérozódik a jövő elektromérnöke…
– Az biztos, hogy januártól az olimpiáig nem fogok egyetemre járni, akár sikerül befejeznem a tanulmányaimat decemberben, akár nem – azt a fél évet teljesen a felkészülésnek szentelem. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy az sem ideális, ha kizárólag az úszás van az életemben, semmi más. Az egyetem még ilyen lekötöttség mellett is tökéletesen kiegészíti a sportot, ha csak a medence van, attól egy idő után besokallhat az ember. Azaz ha a sulit kipipálom, akkor is kell majd valami, amivel lekötöm magam az edzések között.

– Például?
– Az egyetem mellett nemigen jutott időm még ezen is gondolkodni. De ha más nem, majd a kutyákra áldozom a szabadidőmet – például arra, hogy mivel lehet még jobban elkényeztetni őket… Az biztos, hogy több időt mindig tudnék rájuk szánni, és nem olyan ­rossz újabb és újabb dolgokat megtanulni róluk is.