Úszás: Szabó-Feltóthy Eszter csak némi bosszankodás után látta, „feltörte” a 2:09-et

– Mindig is keményen dolgozott, de vagy lemaradt a világversenyekről, vagy ha indult, a dobogóról, aztán két hete a kaposvári országos bajnokságon a hazai ranglista élére ugrott kétszáz háton, így ott lehet a nyári fukuokai világbajnokságon, és egyelőre párizsi csapattag is. Mi változott?
– A hozzáállásom – jelentette ki a 21 éves Szabó-Feltóthy Eszter. – Olyan sokszor maradtam le valamiről kevéssel, hogy már úgy állok hozzá, nincs vesztenivalóm. Sosem kerültem a munkát, nagyon szeretem megélni magát a folyamatot, azt, ahogy dolgozunk – az országos bajnokságnak is ennek szellemében vágtam neki. Tudtam, minden képességem adva van ahhoz, hogy megcsináljam, ám akkor sem történik semmi, ha nem sikerül.

– A balszerencse, nehézségek egy kicsit sem ingatták meg? Nem lett volna meglepő, ha így történik, hiszen a Budapesti Műszaki Egyetem nappali tagozatos hallgatója. Egy fiatal lány hogyan találja ki, hogy vegyészmérnöknek tanul?
– Mindig is szerettem a matekot és a kémiát, felvetődött a gyógyszerész szak, és a kémiatanársággal is kacérkodtam, végül a BME mellett döntöttem – közel van a Tüske uszodához…

– Ugye csak viccel?
– Persze… Visszatérve a kérdésére: tényleg nem volt egyszerű az előző év, de segített, hogy – mint az előbb mondtam – élvezem a felkészülés folyamatát. Szeretek az edzőmmel, Egressy Jánossal dolgozni, érdekel, mit miért csinálunk, s hogy abból mi kerekedik ki.

– Miért jó Egressy Jánossal dolgozni?
– Mert nagyon nyugodt, emellett okos ember, és hasonló az értékrendünk.

– Vagyis e tekintetben szerencsés.
– Igen, jó, hogy egymásra találtunk, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy elég sokat is dolgoztunk rajta, hogy a kettősünk így működjön. Az első öt évünk nem volt ennyire harmonikus.

– Kicsit idézzük már fel a kaposvári ob-t és a kétszáz hátat: Szabó-Feltóthy Eszter elsőként csapott célba, felnézett az eredményjelzőre, és...?
– Messze volt a tábla, nem láttam, hogy 2:09-et vagy 2:08-at mutat, csak a vége volt tiszta, a nyolcvanöt századot jól láttam. Aztán arra jutottam, az mégis kilences, és már kezdtem bosszankodni, nem igaz, hogy ennyi munkával, ilyen hozzáállással sem tudom „feltörni” a 2:09-et. De aztán észrevettem közelebbről is egy táblát, azon már egyértelmű volt, hogy 2:08.85-tel nyertem.

– Rögtön felfogta, hogy beúszta magát a világbajnoki csapatba, és teljesítette az olimpiai A-szintet?
– Felfogni még mostanra sem nagyon sikerült…

– Ez az egyik olyan szám, amelyben többen pályáznak a világversenyeken való részvételre. A kapitány szerint az csak jó, ha itthon tülekedés van egy távon, de milyen ezt a tolongást megélni a másik oldalon?
– Nem annyira jó, főleg ha rendre te vagy az, aki lemaradsz… De kedvelem Molnár Dórát és Burián Katát is, vagyis az ellenfeleimet, képes vagyok örülni, ha jó időt úsznak.

– Egyszámos úszó, mert bár száz háton is úszik, a kétszáz az igazi távja. Ezen nem akart vagy akar változtatni?
– Ifjúsági úszóként néha-néha úsztam a négyszáz vegyest is, de ott is mindig kijött, hogy hátúszó vagyok. Néha persze unalmas, olyankor arra gondolok, kellene valami mást is úsznom, aztán mindig oda lyukadunk ki, hogy jó nekem ez a hát.

– Egy ideje már üldözte a 2:09 alatti időt, Kaposváron sikerült is „utolérnie”. A fukuokai világbajnokságon lehet ebből még jobb?
– Talán igen. A mindennapokban a legtöbb úszót az motiválja, hogy a versenyen megjavítsa az egyéni legjobbját, nyilván engem is, ám az elmúlt év azt a felfogást is magával hozta, hogy nincs rajtam teher. Nem sietek sehová, csak dolgozom – ahogy mondtam, az úszásban a hétköznapokat is nagyon szeretem.