Úszó Eb: És még nem láttak mindent – Milák Kristóf még feljebb vágyik

Vágólapra másolva!

2022.08.16. 22:45

Címkék

Maga mellé mutatott, és a dobogó felső fokára invitálta barátját és csapattársát: Milák Kristóf előbb a vízben, aztán a parton domborított nagyot kedd este a római kontinensviadalon. Nem véletlenül, hiszen amennyire biztosak lehettünk Milák aranyában kétszáz pillangón, annyira meglepett minket Márton Richárd ezüstje ezen a távon.

Vagyis ez a kitétel így nem egészen igaz, mert itt, Rómában, és különösen a 200 pillangó középdöntője után már eljátszottunk a gondolattal, hogy két magyar érmest avatnak ezen a távon az Eb-n.

Tutira ment Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke is, hiszen erre a számra jelentkezett be az eredményhirdetésre, aztán ő is duplát fogott.

Ennek a duplának külön története volt (és lesz még a későbbiek során is...).

Kezdődött azzal, hogy hétfőn Milák megígérte, felhúzza Mártont a dobogóra, ha „Ricsi is ott lesz fejben. Mert ehhez nemcsak én kellek, hanem ő is.”

Milák meg is tette, ami tőle tellett, hiszen az első centiktől kezdve vezette és húzta a mezőnyt.

Aki meg tudott, ment vele – és Márton Richárd tudott menni, igaz, az utolsó fordulónál még nem úgy nézett ki, hogy ebből kettős magyar siker lesz.

„Az utolsó fordulónál azt láttam, Ricsi hátrébb van, de reméltem, képes hajrázni” – mondta Milák.

„Tudtam, hogy lesz erőm a végére, és azt is, hogy az olasz Alberto Razzettinek nem. Meg bennem volt végig, hogy az edzőnk, Virth Balázs megnézette velem Gyurta Dani londoni olimpiai döntőjét, mert azt mondta, ott Dani nemcsak a szívéből és lelkéből úszott, hanem mindenéből, nekem pedig elmagyarázta, hogyan is kell hajrázni. Azt hiszem, megtanultam a leckét” – tette hozzá Márton.

Valóban elképesztően nagyot hajrázott a 4×200-as gyorsváltó tagjaként itt, Rómában már aranyérmet szerző Márton.

„Nem érdekelt, milyen időt úsztam, beértem a célba, és megfordultam. Azért kicsit várnom kellett, hogy beérjenek a többiek is – jegyezte meg Milák vigyorogva a tőle megszokott, önbizalomtól teli stílusban. – A bronzra gondoltam Ricsinek, de hogy ezüst lett belőle, annak nagyon örülök.”

„Persze, hétfőn a középdöntő után még azt mondtad, az sem lepne meg, ha a fináléban ledobnám a vasmacskát” – kontrázott Márton.

„Naná, hogy ezt mondtam, lentről lehet igazán magasat és magasra ugrani” – válaszolta Milák.

Már persze azok után, hogy Márton Richárd segített neki kimászni a medencéből...

Akkor aztán Milák meghajolt – előbb az egyik, majd a másik lelátó felé.

Aztán meg átkarolta barátját és csapattársát, és így, párban vonultak végig a vegyes zónán.

Meg az eredményhirdetéshez is.

VIRTH BALÁZS: MILÁK IGAZI PROFI
– Hogy Milák nyer kétszáz pillangón, nem volt kérdés, ám Márton Richárd ezüstje talán a legmerészebb álmait is felülmúlta. – Amikor Kristóf beért a célba, nagy csönd volt, majd érkezett Ricsi, és jött az őrjöngés. Mindenki Ricsi éremszerzését várta – még Milák Kristóf is – válaszolta Virth Balázs, Milák Kristóf és Márton Richárd edzője. – A felkészülés során eljátszott a gondolattal, hogy Márton Richárd érmet szerezhet kétszáz pillangón Rómában? – Ricsi nagyon motivált volt, élvezte az edzéseket, és leginkább azért, mert érezte, hogy fejlődik. Volt két holtpont a felkészülése során, de mindkettőből kijött, ebben segítette, hogy mindvégig hitt magában. És nem mindig Kristóffal dolgozott, sokszor egyénileg edzett, megcsinálta azt, ami az ő előrelépéséhez kellett. Mi előzetesen 1:55-ös időben gondolkodtunk, aztán a középdöntő után már láttuk, hogy akár ezt a határt is átlépheti – az érem is eszünkbe jutott, de inkább a bronz, az ezüst nekünk is meglepetés. – Milák Kristóf győzelme a fő számában viszont papírforma volt. – Ez igaz, ám Kristóf nagyon elégedett lehet a római szereplésével. Az érmek mellett azért is, mert a kétszáz gyors középdöntőjéig holtpont nélkül ment el – profin csinálta a dolgát, aztán az utolsó napon a nyilvánosság előtt is megmutatta, hogy emberileg is képes nagyot alkotni. Kristóf tényleg igazi profi. – Innentől könnyebb lesz a munka, vagy nehezebb, hiszen már sokan várják a jó és még jobb eredményeket? – Azért lesz nehezebb, mert világbajnokság jön, így például Kenderesi Tamással is meg kell küzdenie Márton Ricsinek a csapatba kerülésért. Milák Kristóf továbbra is több számra figyel, emellett Kapás Boglárkát is talpra kell állítanunk – nem unatkozunk majd.

Miután Moszkva olimpiai bajnokától megkapták az érmeket, jött Milák, és a fentebb már említett mozdulat – felhívta maga mellé Mártont a dobogó felső fokára, és így, egymás mellett hallgatták végig a himnuszt.

„El kell vállalnom ezt a mentorszerepet, és bele is tudok állni, Magyarország legjobb úszójaként és egyik legjobb sportolójaként ezt meg kell tennem – jelentette ki Milák Kristóf. – Várható volt, hogy eljön majd az az idő, amikor engem kérdezgetnek mások, amikor nekem kell gatyába ráznom az embereket körülöttem, ám én ezt élvezem, és azt hiszem, a jövőben is élvezni fogom.”

Akárcsak azt, hogy több számot vállal a világversenyeken, mert ebből nem enged Milák, sőt, még feljebb vágyik – a megjegyzésre, amelyet egyre több helyről hallani, mely szerint Darnyi Tamás óta nem látott a világ ilyen magyar férfiúszót, a 22 éves klasszis csak egy tőmondatban reagált: „És még nem láttak mindent.”

A részletekbe egyelőre nem ment bele Milák („Úgyis meglátnak majd mindent időben, ígérgetni pedig sosem szoktam.”), ám annyit elárult, hogy feni a fogát a kétszáz gyorsra, és persze a román David Popovici-ra.

„Szeretnék jól felkészülni a kétszáz gyorsra is, a pillangó mellett más számokban is vannak céljaim – fogalmazott Milák. – Nem szeretném elengedni az ellenfeleimet sehol sem, szeretném őket jól megszorongatni, és nem akarom, hogy elkényelmesedjenek. Kell, hogy folyamatosan érezzék a törődést.”

A törődést, mármint a jó értelemben vett törődést Márton Richárd végig érezhette – már a felkészülés során, és ezen a római kontinensviadalon is.

„Új ez az egész nekem – ismerte el Márton Richárd. – Nem is annyira fogom fel, de persze tetszik. Az, hogy itt tartok, a körülöttem lévők érdeme is. Például Horváth Tamásé és Selmeci Attiláé, a korábbi edzőimmé, akik jó alapot adtak nekem. Virth Balázsnak pedig rengeteget köszönhetek, akárcsak a szüleimnek, akik mindig mellettem álltak. És persze Milák Kristófnak is – azt hiszem, ő nem szokott arról beszélni, milyen sokat segít nekem a felkészülés során, pedig ez az igazság. Hallottam már, hogy többen világklasszisnak hívtak, az persze még nem vagyok, ám mindent megteszek azért, hogy az legyek, az a célom, hogy hozzászokjam ehhez a szóhoz.”

S bár ez nem lesz könnyű feladat (még akkor sem, ha Sós Csaba szövetség kapitány így vélekedett Márton római teljesítményéről: „Ricsi nem benyitott az ajtón, hanem berúgta!”), ám a mentorától kapott bátorítás segíthet ebben.

A mentortól, akit Milák Kristófnak hívnak.

Aki már jó ideje világklasszis.