Úszás, junior-vb: újabb négy érem, bár „visszacsúsztunk”

Jelenleg harmadikok vagyunk az éremtáblán, amit vegyes úszóink úgy értékeltek a műugrómedence mellett, hogy „szóval akkor visszacsúsztunk…” Hiába, lassan lehetnek nagyhatalmi allűrjeink. Immár a junior-világbajnokságon is: négy éve volt három ezüstünk, két éve egy. Most tizenhárom éremnél tartunk (4–6–3), bruttóban a második legtöbb az amerikaiak mögött, de Kanada több arannyal elénk csusszant.

Persze, nincs még vége a táncnak. Barta Marciék pont azt latolgatták, hogy a zárónapon Milák Kristófnak nagyon áll a 200 pillangó, Németh Nándor 100 gyorson jöhet be, és Késely Ajnának is vannak tervei a 200 gyorssal. „És nézzétek meg Lakatos Dávidot, ő ezerötön szeretne érmet. Bármi lehet” – közölte a Barta-Holló páros, amely a vegyesúszó-hagyományainkra ügyelt, s állhattak dobogóra mindketten 400-on.

Hugo Gonzálezzel momentán nem bírtak: a spanyol már két éve is elég jól nyomta Szingapúrban (200 vegyesen őt zárták ki Sós Dániel elől, így lépett elő Dani ezüstérmessé), míg most elég hamar ellépett, az ő befogására nem volt sansz. Az esélyesnek tartott amerikai Kieren Smitht viszont gyönyörűen bedarálták, mind Barta, mind Holló úszása tökéletesen fel volt építve. Fél távnál még negyedik és hatodik helyen álltak, a gyorson azonban már látszott, a két magyar szépen elhalad a többiek mellett.

„Azt láttam, Marcit már nem fogom utolérni sajnos, de az amerikain látszott, hogy a végét járja” – mondta Balázs, vigyorogva. Fantasztikus versenyt zárt, akárcsak Marci. Mindketten tagjai voltak világbajnok váltóknak, egyéniben két-két érmet szereztek – Barta úrfinak meglehetősen parádés lesz a belépője néhány nap múlva, amikor először néz körül a vb helyszínétől nem túl távoli Notre Dame egyetemen, ahol ősztől megkezdi tanulmányait.

Késely Ajna szintén három éremnél tart: a 800 gyors ezüstjét és a 400 aranyát egy újabb ezüst követte, ezúttal 1500-on. A „felhúzott Miki egérrel” – ahogy edzője, Güttler Károly jellemezte a sebességét remekül tartó, Amerikában pallérozódó Delfina Pignatiellót – hosszabb távon ezúttal sem tudta tartani a lépést, ugyanakkor a második helyét egy pillanatig nem fenyegette veszély. S mivel egy nappal korábbról ott van a világbajnoki cím, immár mosolyogva fogadta a gratulációkat. „Jobbat úsztál, mint a pesti vébé döntőjében” – kapott egy plusz dicséretet Güttler Károlytól, aki persze rögtön hozzátette, akkor már csak a kétszáz gyorsra kell koncentrálniuk…

Milák Kristóf a három aranya mellé rakott egy bronzot, a számára legkevésbé izgalmas ötven pillangón, ahol nem jön ki az irdatlan ereje és állóképessége. Érmet akart, azt megszerezte, az aranyra itt nem volt esélye a mezőny egyik legkülönlegesebb figurájával, az amerikai Michael Andrew-val szemben, aki a harmadik aranyát nyerte ötvenes számban a gyors és a hát után (s a negyedik úszásnemben, száz mellen is van már egy bronza).

A jenki csodagyerek reggeltől estig dönti az egyhosszas számok junior-világrekordjait, ötvenen szinte nem akadt olyan úszása, ami nem csúcsdöntéssel ért véget – mindezt úgy, hogy egy, az élmezőnyben momentán kizárólag általa alkalmazott edzésprogram szerint készül a házuk melletti kétpályás úszómedencében, apja irányításával.

A tudósok által kidolgozott módszer szerint Andrew a töredékét ússza a sportágban alapnak tekintett kilométeradagnak; amit megtesz, azt azonban mindig hiperintenzitással, a technikájára ügyelve, azon az alapon, hogy az agy kódolja a testbe az ezeken a tréningeken rögzülő mozgássorokat és az intenzitást is. Igaz, úgy fest, mindez rövidebb távokon használható csak, de ugyebár ott is osztanak érmeket.

Na de minket leginkább az érdekel, hogy Kristóf századra megúszta egyéni legjobbját, akasztott egy bronzot, azaz jó hangulatban kanyarodik rá a nyár utolsó kétszer kétszáz méterére. Németh Nándi meg az utolsó százra: miután egy napja félájultra úszta magát a váltó érdekében, még este fél tizenegyig küzdött, részben a tejsavszint lenyomásával (sikerült), részben a doppingminta adással (pláne). A vasárnapi előfutamot és a középdöntőt aztán gond nélkül pipálta ki – bár az előtte kvalifikáló oroszt, Ivan Girjevet erősnek látta, az egyértelmű, ha képes lesz még egyszer, utoljára a legjobbját nyújtani, ő is méltóképpen zárhatja a viadalt.

Meg az egész csapat is. Avagy illene feljebb csusszanni az éremtáblán, ugyebár.